Váratlan pillanat |✓|

》28.fejezet - Váratlan ajándék》

New Yorkig már csak egy fél óra volt, szóval kihasználtam egy jó kis olvasásra.

-Hagyj már békén! - mondta Rachel nevetve, akit Matt és Gilinsky piszkált.

A fiúk csak összehúzott szemöldökkel néztek rá, én pedig felnevettem, ugyanis Rach magyarul mondta.

-Sikerült! - néztem rá mosolyogva.

-Büszke vagyok rád - mondtuk egyszerre Cammel.

-Mit mondtál? - kérdezte Matt.

-Hagyj már békén - vonta meg a vállát.

-Muszáj volt ezt a mondatot megtanítanod neki? - fordult felém Matt és Gilinsky.

-Gondoltam ez hasznosabb mellettetek - nevettem el magam.

-Kössz - forgatta meg a szemét Matt.

-Ez sértő - nevette el magát Gilinsky.

-Bocsi - mosolyogtam.

-Taníts még valamiit - kérte Rach.

-Öhm... - vakargattam meg a tarkómat. - Inkább tanulj szavakat, aztán tudsz majd magadtól is mondatokat alkotni.

-Ajj - biggyesztette le az ajkait.

Odamentem hozzá és a füléhez hajoltam.

-Mondd Camnek, hogy: szeretlek - suttogtam.

-Sze... mi? - nézett rám.

-Szeretlek - mosolyodtam el.

Rachel bólintott és leült Cam mellé, majd felé fordult.

-Cam... - kezdte. Cameron felé fordult. - Szeretlek.

-És ez mit jelent? - fordult felém Cameron mosolyogva.

-Azt, hogy szeretlek - mondtam mosolyogva.

-Hogy mondják magyarul, hogy én is? - kérdezte Cam.

-Én is - mondtam.

-Én is szeretlek - fordult Cameron Rachel felé.

-Ez olyan aranyos - mosolyogtam rájuk. - Elég fura, hogy magyarul beszéltek, de aranyos.

-Azért remélem, hogy nem fogsz rossz dolgokat megtanítani Rachelnek magyarul - húzott le az ölébe Shawn, ami miatt egy pillanat alatt vörös lett a fejem. - Csak elértem, hogy te is elvörösödj - suttogta a fülembe, amitől csak rosszabb lett a helyzet.

A fejem lassan egy paradicsomra hasonlított, a szívem pedig olyan gyorsan vert, hogy azt hittem egyszerűen kiszakad a helyéről.

-Csak nem zavarban vagy? - suttogta még mindig a fülembe, miközben átölelte a derekamat.

A gyomrom görcsbe rándult, amikor Shawn keze végigsimított a hasamon.

-Olyan vörös vagy, mint egy paradicsom - mondta, miközben puszit nyomott a nyakamra, ami szabadon volt, ugyanis még unalmamban két copfba fontam a hajam.

-Jó, hagyj már - próbáltam kiszabadulni az öleléséből.

Mindenki nevetve figyelt minket. Shawn öleléséből viszont lehetetlennek tűnt kiszabadulni. Végül egyszerűen felé fordultam.

-Rájöttél, hogy nem fog menni? - kérdezte vigyorogva.

Megforgattam a szemem, majd az arcát két kezem közé fogva, megcsókoltam. De úgy, hogy abba ő is belepirult.

-Mostmár úgy érzem fair ez az egész - motyogtam az ajkaira.

-Bolond vagy - mosolyodott el és újra megcsókolt.