Váratlan pillanat |✓|

》44.fejezet - Váratlan célegyenes》

Ekkor megérkeztek a fiúk...

Ahogy kinyílt a busz ajtaja, Cameron lefutott a buszról és felkapott. Mivel nem tudott rendesen átölelni, így csak ennyit tudott tenni.

Nevetve öleltem át Cam nyakát az ép kezemmel.

-Szeretlek hugi - mondta Cam.

-Én is bátyó - mondtam.

Cameron lerakott, aztán mindhárman felszálltunk a buszra.

A srácok tapsolni kezdtek, amikor felléptem a buszra. Elnevettem magam.

-Minden rendben Maya? - jött oda hozzám Nash.

-Persze - mosolyodtam el.

-Annyira megijedtünk - sóhajtott fel Rach.

-Nem kellett volna. Én komolyan gondoltam, hogy nem hagylak titeket itt, amíg nem lesz Mendesné belőlem - nevettem el magam.

A srácok is nevetni kezdtek, ugyanis Shawn ismét elvörösödött. Nevetve simítottam meg az arcát, majd nyomtam egy puszit a szájára.

Ekkor Johnson is átfúrta magát a többieken. Shawn egész testében megfeszült. Nyugtatóan rátettem Shawn vállára a kezem.

-Shawn... nyugi. Kérlek - néztem rá. - Tudod... ennek már vége.

-De még is volt... - mondta halkan, összeszorított fogakkal.

Megfogtam Shawn kezét és amint szabadutat kaptunk elhúztam a busz végébe. Lenyomtam egy ülésre, majd én is leültem mellé.

-Shawn meg kell értened, hogy ez csak volt. Nincs többé. A saját két kezemmel pusztítottam el. Azt is meg kell értened, hogy téged szeretlek a világon a legjobban. Fontos vagy számomra, tipped sincs mennyire. Rád vártam kilenc évig. Senkit sem szerettem annyira mint téged. Meg volt írva, hogy amikor nyár elején találkozunk egymásba szeretünk. Ezt nem lehet megváltoztatni. Shawn. Fogd fel végre, hogy sosem fogok mást szeretni. Te vagy a végzetem. Érzem érted? Bármire képes vagyok azért, hogy te velem legyél. Ha rád gondolok erőt adsz mindenhez. Olyan erőt, ami átjárja a testem és úgy érzem, hogy az egész világgal tudnék harcolni. Halálomig harcolni fogok. Harcolni érted és a szerelmünkért - fejeztem be, majd felpattantam és a többiekhez mentem.

-Minden rendben? - kérdezte Nash aggódva, amikor idegesen leültem mellé.

-Semmi sincs rendben - ráztam meg a fejem.

-Mi a baj? - kérdezte aggódva, miközben átölelte a vállam vigyázva a bal vállamra.

-Mindegy - ráztam meg a fejem, de a szemembe könnyek gyűltek.

-Hé hé hé - törölte le kedvesen Nash az arcomról az éppen lefolyó könnycseppet.

-Senki sem tudja megígérni, hogy minden rendben lesz. Minden megtörténik valamiért. Az egészben az a rossz, hogy a kellemetlen és rossz eseményekkel is így van - mondtam, miközben egyre több könny folyt le az arcomon. - Nash én nem akarom őt elveszteni - fordultam felé teljes felsőtestemmel.

-Kit? Shawnt? - kérdezte. - Nem fogod. Ahhoz túl erős a köztetek lévő kapocs. Nem tudom jelenleg mi folyik köztetek, de biztos vagyok benne, hogy csak ideiglenes. Ne aggódj Maya.

-De Nash én aggódok. Félek, hogy el fogom veszíteni. Félek, hogy ez csak egy álom és egyszercsak felébredek. És kiderül, hogy mindenki innen csak egy álom és én egyedül vagyok. Hogy nincs semmilyen Shawn, hogy nincs Rach, nincs Cam, nem vagy te sem. Mindenki, aki itt van nagyon fontos nekem, de talán Shawn mindközül a legfontosabb. Annyira félek Nash - törtem ki.

Nash magához húzott én pedig a vállán zokogtam. Mindenki csendben volt. Mindössze az én zokogásom és a tipikus utazásos hangot lehetett hallani.

Nem tudtam megnyugodni, ugyanis állandóan ez járt a fejemben. Nash kitartóan simogatta a hátamat, hogy megnyugodjak, de sajnos nem segített.

Egy váratlan pillanatban valaki megfogta a kezemet és felrántott. Shawn volt az. Egy percig csak néztünk egymás szemébe. Aztán Shawn a száját a számra nyomta. Visszacsókoltam és egyből megnyugodtam.

-Mindketten harcolunk. Senki sem szakíthat minket szét. Főleg nem a hamis érzések - suttogta az ajkaimra, majd ismét megcsókolt.

-Menjetek szobára! - mondta Aaron, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

-Khm... már voltak khm... - mondta Rach köhögést imitálva.

-Hogy mi?! - kapta fel Cam a fejét. - Mi az, hogy voltak?!

-Rachel én megöllek - néztem Rachre dühösen.

-Én titeket foglak - mondta Cam. - Mi az, hogy voltatok?!

-Öhm... - vakargattam a tarkómat.

-MAYA SAVANNAH PARKER DALLAS MI AZ, HOGY VOLTATOK?!!! - kiabált Cam az idegességtől vöröslő fejjel.

-Cameron állj le. Minden oké - próbálta Shawn nyugtatni Cameront.

-TE CSAK NE CAMERONOZZÁL ITT NEKEM! - kiabálta le Cam Shawn fejét.

-Cameron komolyan elég - néztem rá. - Tényleg minden rendben. Nem vagyok terhes, mindketten jól vagyunk. Hagyd abba a kiabálást.

-Pedig lehetnél - suttogta Shawn a fülembe.

-Ne most Shawn - néztem rá egy pillanatra.

-De... - kezdte Cam, de Rach megfogta a vállát.

-Cameron. A húgodnak igaza van. És különbenis... - mondta Rach és figyelmeztetően nézett Camre.

-Jól van - forgatta meg Cameron a szemét.

-Megvan a ház! - kiáltott fel Hayes.

-Komolyan? - ment Hayeshoz Cam.

-Mi? - kérdeztem.

-Igen, komolyan - bólintott Hayes, aztán felém fordult. - Még tegnap Cam elkezdte keresni a házat nektek. Aztán megkért engem, hogy folytassam.

-Hű ez egy baromi jó ház - mondta Cam.

-És az ára is jó - mosolygott Hayes.

-Mutassátok már! - szóltam rájuk, mert nem fértem oda.

Cam felém fordította a laptopot és megláttam a házat. Gyönyörű volt...

♡♡♡♡♡♡♡♡
Sajnálom, hogy sokkal később hoztam a mai részt, csak ma rettenetes napom volt. Ettől függetlenül próbáltam nektek részt hozni, remélem nem lett szörnyű🙈
Holnap tali❤
♡♡♡♡♡♡♡♡