Egy elveszettnek hitt húg...
Egy soha nem látott báty...
És egy család, melyről kiderül, hogy nem is az.
Maya élete egész könnyű volt. De csak egy bizonyos napig. 3.-os koráig Amerikában élt, ahol a legjobb barátja Shawn tartotta benne a lelket. Azt...
A szülinapom előtti nap, amikor talán megkönnyebbültem.
Reggel leszaladtam a lépcsőn. Sophie már fent volt.
-Beszélnünk kell! - szólaltunk meg egyszerre.
-Mondd először te - mosolyodtam el.
-Beleszerettem Nashbe - mondta ki. - Veled mizu?
-Én meg Shawnba szerettem bele. Tegnap azért nem akartam, hogy felgyere, hogyha esetleg te szereted őt, akkor azzal ne bántsalak meg.
-Nem baj - mosolyodott el Sophie. - Tulajdonképpen, miután Rachel kijött tőled én is beszélgettem vele.
-Uramisten, úgy megkönnyebbültem - sóhajtottam egyet.
-Igen, én is - nevette el magát. - Csináljunk ezeknek a majmoknak reggelit.
-Ja, kéne. De megérdemelnék, hogy most az egyszer ne - nevettem.
-Igaz - bólogatott Sophie.
-Mindegy, csináljuk - mosolyogtam.
Nekiálltunk elkészíteni a fiúk és a saját reggelinket. Mindketten jól éreztük magunkat, hiszen nem kellett feszengenünk. Mindketten beleszerettünk a másik fiújába, akik valójában nem is a fiúink. Vicces mi?
Húsz perc múlva mindenki az asztalnál ült, csak mi Sophieval álltunk a fal mellett.
-Tudod, még ma szakítani kéne velük - mondtam a fiúkat nézve.
-Igen... én pont ezen gondolkodtam. Mi lenne, ha elmennénk a közeli park két végébe? - nézett rám Sophie.
-Aha, ez jó. Amúgy mennyire vagyunk szemetek, hogy a fiúink ellen beszélünk meg valamit? - kérdeztem.
-Nagyon. De nem tehetünk róla - tárta szét a kezét.
-Igaz - mosolyodtam el. - Remélem nem bántjuk meg őket nagyon.
-Én is. Azt nem szeretném. De azt mondták, hogy bármikor szétmehetünk.
-Ez igaz. Ajj. Olyan rosszul érzem magam, de muszáj ezt.
-Aha - mosolyodott el fájdalmasan.
Mindenki felállt az asztaltól és kifelé menet megköszönték a reggelit.
-Nash, várj! - fogtam meg a kezét.
-Mondd - fordult vissza mosolyogva.
-Beszélnünk kéne - mondtam.
-Rendben. Mikor és hol?
-Tíz perc múlva a park közelebbi végénél? Csakmert el kell mosogatnom - mosolyodtam el fájdalmasan.
-Rendben - mosolygott és nyomott egy puszit a homlokomra.
Nash kiment a konyhából, én pedig nekiálltam összeszedni a bögréket és tányérokat. Pár másodperccel Nash távozása után megjelent Sophie.
-Tíz perc múlva nekünk végünk - nevettem kétségbeesedten.
-Hát igen - mosolyodott el fájdalmasan.
Ketten gyorsan végeztünk a mosogatással. Bíztatóan összemosolyogtunk és kimentünk a nappaliba, ahol mindenki telefonozott.
-Nash hol van? - kérdeztem.
-Már kiment a parkba - mondta Hayes.
-Köszi - mosolyodtam el és elindultam.
Kilépve a házból megcsapott a meleg. Hát igen. A házban ment a légkondi, szóval elég elviselhető idő volt. Kint viszont meg lehetett sülni. Az a tízperces út, amíg a parkba értem, kész rémálom volt. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan kedjem. Sosem volt barátom, akivel szakítanom kellett volna, vagy aki szakított volna velem.
Nasht azonnal észrevettem a parkban. Odasétáltam hozzá, majd együtt leültünk egy padra. Feléfordultam.
-Először is, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. De... I think we have to brake up. - mondtam ki. - Tényleg nem miattad. Ez csakis az én hibám. Sajnálom - néztem a szemébe.
-Maya, mondtam, hogy bármikor szétmehetünk, ha úgy érezzük, hogy ez nem megy tovább - mosolyodott el. - Csak annyit mondj meg, hogy miért. Beleszerettél valakibe? - kérdezte.
-Aha - mondtam halkan. - Sajnálom.
-Maya, komolyan nincs semmi baj - mosolygott. - Tulajdonképpen, már én is gondolkodtam azon, hogy szakítani kéne, mert már csak úgy tekinket rád, mint egy testvérre.
-Huhh, megkönnyebbültem - fújtam ki a bent tartott levegőt.
-Tulajdonképpen én is - nevette el magát Nash.
-Köszi - öleltem át.
Abban a pillanatban megrezzent a telefonom a zsebemben.
Sophie🐰❤: Szakítottunk és tök jól fogadta. Veled mizu?
Me: Mi is és ugyanez. Azt mondta, hogy már csak testvérként gondol rám.
Eltettem a telefonomat és Nashsel elindultunk haza. Aznap már semmi különleges dolog nem történt, azon kívűl, hogy este ruhástul ugrott bele az egész csapat a medencébe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡ Tudom, tudom. Iszonyat rövid rész, de ezen nem lehet mit ragozni. Meg különbenis, a következő részek sokkal hosszabbak lesznek❤ Várjátok már? ♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
