Váratlan pillanat |✓|

》1.fejezet - Váratlan nyaralás》

A nevem Maya. Maya Gray. 18 éves leszek. Érdekes, hogy Magyarországon élek angol névvel, ugye? Pedig így van. Hiába éltem 9 éves koromig Amerikában, jelenleg Magyarorszagon élek. Az angolt természetesen anyanyelvi szinten beszélem, csakúgy mint a magyart. Kb. 6.-ra tanultam meg a magyart úgy, hogy szinte hiba nélkül tudtam beszélni. Jelenleg már magyarul beszélek, gondolkozok és eszek (😅). Történetem nem tudom, hogy hol kezdődik pontosan, ugyanis ennek nincs kezdete. De talán kezdhetnék ott, hogy nyár volt. Méghozzá nagyon meleg. Egész nap a szobámban hűsöltem, ahol természetesen nem lehetett csend. A testvéreim állandóan zajonganak. Ja igen. A testvéreim. Van három húgom és egy öcsém. A legnagyobb vagyok a családban. Dóri akkor született, amikor megkezdtem az első osztályt csakúgy mint Hanna. Ők az ikrek. A legkisebb húgom Ella, pontosabban Daniella. Ő akkor született, amikor az ikrek betöltötték a hármat. A legkisebb a családban Beni. Ő mindössze 4 éves. Tehát ők a családom.

-Gyerekek! - kiabált anya.

-Igen? - értem ki elsőként, aztán elestem, mert a testvéreim fellöktek.

-Megnyertük a pályázatot. Mehetünk nyaralni! - jelentette be apa.

-Hova? - kérdeztük mind az öten egyszerre.

-Californiába! - mosolyogtak a szüleink.

-Egy egész nyárra - tette hozzá anya.

Én szépen visszamentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ott aztán kitört belőlem minden. Imádtam Californiát úgy ahogy van és az, hogy odamehettünk nyaralni a lehető legjobb volt. Összevissza ugráltam a szobámban, aztán felnyomtam max hangerőre a kedvenc lejátszási listámat youtubeon és arra ugráltam és táncoltam. A lejátszási listában legalább 60 zene van, így mekkora esély volt arra, hogy egy olyan dalt fogok ki, amelyre képes vagyok elsírni magam? Nem sok. Ez a dal a Sad song volt. Nem is emlékeztem, hogy az a dal még a listán van. Ez a dal állandóan Shawnra emlékeztetett. Még nem is meséltem róla. Shawn Mendes. "Nem, nem a híres Shawn Mendes" - hangoztattam akkoriban, mert nem hittem, hogy az a Shawn, akit én ismertem pont ő lett volna. Aztán természetesen nem volt igazam, de ezt később.

Aztán este alig bírtam elaludni. Egészen 5-ig forgolódtam. Akkor aztán felkeltem és kimentem a konyhába. Leültem az asztalhoz és nekiálltam enni. Evés közben a telefonomon hallgattam a "Boldog" lejátszási listámat.

-Hát te már fent vagy? - jött be apa.

-Nem bírtam aludni - vontam meg a vállam, miközben kirántottam a fülemből a fülhallgatót.

-Izgatott vagy? - kérdezte apa.

-Nagyon. Végre az anyanyelvemen beszélhetek - mosolyodtam el.

-Ez igaz. De ne feledd, hogy mostmár a magyar is az anyanyelved - mosolyodott el ő is.

-Tudom. És ezt is nagyon szeretem - bólintottam.

-Jól van - nyomott egy puszit a homlokomra apa.

Apa kiment a konyhából, a dolgozó szobába, én pedig az evést befejezbe bementem a szobámba és nekiálltam pakolni. Aznap 7-kor indultunk, szóval a hugaimat és az öcsémet is fel kellett keltenem. Mindenki bepakolta a tegnapi nap során a ruháit, fürdőruháit, meg mi egyebet, így csak annyi volt hátra, hogy bevegyük az utazós gyógyszert (ahogy mi hívjuk), és az autóba bepakolva felmenjünk a mamáékhoz Komáromba, majd onnan vonatra ülve bemenjünk Budapestre. Onnan egy egyszerű repülő út vezetett Californiába. Gondolhatjátok, hogy a hét tagú családomnak legalább tizennègy bőröndbe kellett pakolnia, hogy elférjen minden cuccunk.

-Maya! - szólt anya.

-Igen? - néztem hátra. Természetesen én mentem legelől.

-Sajnos csak úgy kaptunk jegyet, hogy valaki egyedül ül. Nem... - kezdte.

-Nem, nem lenne baj, ha én ülnék egyedül - fejeztem be.

-Köszönöm - mosolyodott el.

-Nincs mit.

Becsekkoltunk, aztán elkezdtük megkeresni a helyünket.

Az én helyem egy ablak mellett volt, szóval elég boldog voltam. Utoljára 9 éves koromban repültem, amikor... hát igen. Ez az, amit senki sem tud rólam. Kilenc éves koromig Amerikában éltünk. Aztán apa kapott egy munkát Magyarországon. Igen ám, ez nem is lett volna gond, ha nem lett volna ott egy legjobb barátom. Shawn. És itt még nem is lenne semmi gond, mert tudtuk volna tartani a kapcsolatot. De nem tudtuk, mert eltűnt. Valamiért Magyarországról nem lehetett elérni. Na most, vagy az idő eltolódás miatt, vagy a sors nem akarta, hogy tudjak vele beszélni.

Na, de térjünk vissza oda, hogy leültem a helyemre és azonnal előszedtem a fülhallgatómat és betettem a fülembe. Elindítottam az "Utazós" lejátszási listámat. Az utasok szálltak be, így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a körülöttem lévő világnak. Ám akkor felkaptam a fejem, amikor egy fekete pulcsis, baseball sapkás fiú ült le mellém. Egy pillanatra néztem csak rá, ám ő is pont akkor nézett rám. A fiú egy picit eltátotta a száját, majd lassan levette a napszemüvegét.

-Maya? - kérdezte. A hangja nagyon ismerős volt, de nem ismertem fel.

-Ismerlek? - kérdeztem vissza értetlenkedve.

-Én vagyok...

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Gonosz leszek és most hagyom abba (😂). Remélem tetszett az első rész. Bocs, hogyha kicsit uncsi, de a történetet elkezdeni nehéz (legalábbis nekem).
idcwhoareu csak miattad, csak ma😍❤
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡