Blind and Frozen I-III.

III./ 6. Köcsög (Part 1)

MADDOX

Két napja várom a válaszokat. Két napja tartanak teljes tudatlanságban. Két napja mászkálok egy kibaszott köcsöggel a karomban, mintha egy pólyás lenne. Két napja próbálom kitalálni, mit kezdjek a helyzettel, és kemény két napja nem aludtam egy szemhunyásnyit sem.

Aznap este felkaptam az edényt a földről, aztán kétségbeesetten Dionüszoszhoz siettem. Ő maradt az egyetlen isten, aki nem lécelt le a partiról. Nos, a fickó nem, hogy nem segített, helyette legyintett egyet, és Hádészhoz küldött. Az alvilágban természetesen záróra volt. Bármennyire szerettem volna lejutni, nem engedtek be. Nem tudtam, de Hádész lezárta a bejárást, mióta megtörtént a szerencsétlen eset, hogy majdnem elorozták tőle. A következő utam az apámhoz vezetett, azonban rohadtul nem vette fel a telefont. Találgatva teleportálgattam több helyre is, ahol lehet, viszont hiába, nem találtam.

Miután úgy éreztem, a sors játszik velem, Rockville-be mentem. Szánalmas módon könyörögtem Zeusznak Vesék kertjének hátsó udvarából egy mérges kutyával az oldalamon. Nem felelt, bár sejthettem volna, hogy telibe szarja a lánya sorsát. Még akkor sem számít neki, ha egy kurva köcsögben ragadt.

Ezután következett Hesztia, azonban nagy valószínűséggel vérig sérthettem, amikor jó fiú módjára nem öleltem meg, így ő sem jött el. Ekkor ugrott be az átjáró, amin keresztül feljuthattam az Olümposzra. Nem tétlenkedtem, helyváltoztatással érkeztem a kertvárosi épület elé, ahol helyezkedett ez a bizonyos elosztó. Lediktáltam annak a furcsa nőnek a nevem és minden egyebet, amit kérdezett. Azt hittem, az alsógatyám színéről is számot kell adnom, mire végül beengedett.

Betrappoltam az apám templomába, nem különösebben foglalkoztatott, szívesen látnak-e. Így történt a kínos helyzet, hogy besétáltam egy orgia közepébe. Férfiak és nők fetrengtek egymáson, és indokolatlan helyeken nyalogatták egymást. Megköszörültem a torkom, mire Apollón végre rám emelte a szemét. Igyekeztem oldalra pillantgatni, míg felvett egy köpenyt. Nem igazán érdekelt a farka, meg úgy semmi ehhez kapcsoló dolog, mikor Ves egyértelműen csapdába esett.

Az apám kellően dühösnek bizonyult, amiért megszakítottam a szórakozását. Elsírtam neki a bánatom, de nem vette a szívére. Hazaküldött. Azt mondta, el fog jönni, ha megtud valamit, csak várjak türelemmel.

Nem tehettem mást, így visszajöttem Houstonba. Nos, Rose kiborult, Carol is kiborult, utána Elsie is, őket követtem én. Mindenki elképesztő módon kiborult, hiszen mind szeretjük Vesperát.

Két dühroham között bányásztam elő a szekrény mélyéről a laptopom, és jobb híján bepötyögtem az edényen megtalálható „édes múltam, taníts meg" feliratot a Google-be. Sejtettem, hogy lófaszt sem fogok találni. A laptop a fénysebességgel csapódott a falnak, ripityára törtem.

Újfent könyörgésbe kezdtem Hesztiának, miután minden evilági próbálkozásom zátonyra futott. Egyértelmű, nem az emberek világában keresendő a megoldás. Ismét tojt a fejemre, úgyhogy leültem, és idegesen pásztáztam a jövőt, amiben Ves egyáltalán nem szerepelt. Ez segített rájönnöm arra, hogy valószínűleg egy rosszakarónk rakhatta le az ajándékok közé ezt a csapdát. Már, ha az. Én lehettem a célpont, és átkoztam magam, amiért nem téptem ki a kezéből, amint megfogta. Eközben bűntudat is ébredt bennem, amint beugrott, hogy ez azt is jelentené, ismét elveszített volna engem. Talán jobb ez így? Rászolgáltam, hogy ezúttal én szenvedjek?

Másnap reggel újra megjelentem az Olümposzon. Nem hagyhattam, hogy lerázzanak. Érdekes módon, amikor nekik kellett segíteni, mi ott voltunk. Fordítva ez miért nem működik?

Zeusz maga parancsolt haza, nem is hagyta, hogy elmondjam, mi a szitu. Ezzel elvágta minden lehetőségem és reményem. Egyedül Apollónra számíthattam, aki egészen ma délutánig váratott.