Blind and Frozen I-III.

29. Szeretlek +18

Pontosan úgy ébredtem, mint akit fejbe vágtak egy husánggal. A fejem lüktetett, így megbizonyosodtam róla, hogy élek. Vicces, hogy az elmúlt pár hétben ez már a sokadik alkalom, amikor azt hittem, hogy egyszerűen csak meghalok. Ezúttal sem így alakult, így erőszakosan kényszerítettem rá magam, hogy felnyissam az elnehezedett szemhéjam.

– Ves? – hallottam meg Maddox aggódó hangját.

– Élek – közöltem vele, miközben hunyorogva arra pillantottam, amerről a hang érkezett.

– Örülök neki – ragadta meg a kezem. – Jól vagy?

– Mi történt? – pislogtam nagyokat, hogy felfogjam, hova kerültem.

– Hádész és Aphrodité visszacserélődtek, aztán elájultál – magyarázta felém hajolva.

Egy ágyon feküdtem, lényegében ugyanazon, ahol azután ébredtem, amikor bedrogoztak. Ezúttal kicsit más volt a helyzet. Legalábbis nem öltöztetett senki bugyuta hálóingbe, mégis kicsit de ja vu érzés fogott el.

Maddox felé fordítottam a szemem, mire rám mosolygott. Mellettem ült, törökülésben, és a jobb tenyerem szorongatta.

– És előtte? – tudakoltam hunyorogva.

– Előtte Hádész ledobott téged ide – utalt az alvilágra –, engem meg jól ott hagyott! Mit csináltál, hogy mégis idehozott?

– Követelőztem – motyogtam még mindig kicsit bágyadtan. – Perszephoné azt mondta, elvégezted a feladatod, és... lényegében túlélted.

– Nekem is hasonlókat beszélt Hádész, mielőtt elhúzott – felelte halkan. – Mondjuk én nem így gondolom. Ha akarnék se tudnék elmenni a kötés végett. De nem is akarok, mielőtt félreértenél és kombinálni kezdenél.

– Akkor nem haragszol rám, amiért lényegében veszélyeztetem az életed? – húztam magam ülésbe, és nekivetettem a hátam a támlának.

– Ezt a helyzetet ketten idéztük elő, szóval elég érdekesen venné ki magát, ha haragudnék rád, amiért nem hagytad, hogy egy sarokban görnyedve feküdjek életem végéig, amiért távol kerültél tőlem. Arról nem is beszélve, hogy eléggé zokon vettem, amiért ki akartak rúgni. Milyen dolog ez?!

– Szemét – nevettem fel –, de nem hagytam nekik. Nagyon határozottan követelésekkel álltam elő. Még fenyegetőztem is! Makacsul álltam a palota előtt egészen addig, amíg ide nem hoztak!

– El sem hiszem! – vigyorgott rám. – Örülök, hogy sikerült. Melletted szeretnék lenni egészen a legvégéig. Így helyes.

– Csak a legvégéig? – kérdeztem vissza, ugyanis nem tetszett ez a szóhasználat.

– Igen, egészen addig, amíg el nem földelsz – cirógatta meg a kézfejem. – Ha nem most, egyszer megöregszem, és meghalok. Én nem élek örökké, hiába vagyok félisten.

– Ezt nem értem – ráncoltam a homlokom. – Mert velem mi lesz? Egyszer én is biztos meghalok, nem?

– Nem igazán – mosolygott rám talán bánatosan. – A te életed csak egy másik istenség veheti el, mint Héra. Az idő nem fog rajtad.

– Ez gáz – jelentettem ki megrökönyödve. – Ki akar örökké élni?

– Szerintem vannak egy páran – rántott vállat. – De mindegy, ezen most ne aggódj, inkább azon, hogy Zeusz nemsokára megérkezik. Hádész szerint beszélni akar veled.

– Miről? – kaptam azonnal észbe.

– Nem tudom – morfondírozott. – Hádész is elég csöndes, mióta visszakapta a testét, Aphrodité meg rögtön lelécelt. Talán a többi cseréről akar egyeztetni.