Blind and Frozen I-III.

II./ 9. Apollón vesszője

VESPERA

Apollón sejtelmes baromságai legalább annyira dühítettek, mint Jackson ellenséges képe, miközben felvázoltuk neki és az öccsének a szituációt.

Arra jutottunk, mostantól mindketten haragszunk Apollónra. Én még mindig a sértettségem végett, amiért három hónapon át elfelejtett szólni, hogy Maddox életben van, míg Maddox azért, mert az üzenetből okosan kilogikáztuk, hogy az apja tudhat valamit, amit ismét nem hajlandó közölni velünk, hadd mászkáljunk, és szenvedjünk, amíg rá nem bukkanunk a megfelelő delikvensre.

Jackson akkora grimaszokat vágott, mint akinek éppen a fájós lábujjkörmét vágják, és pontosan úgy méregette Maddoxot, mint más egy kéthetes rohadt spagettit.

– Azt mondjátok, egy embert kerestek – szólalt meg némi kínos csend után Jasper –, tehát hiába Artemisz az anyánk, nem mi vagyunk azok. Mi ketten vagyunk.

Maddoxszal összepillantottunk, egy darabig semlegesen bámultuk egymást, majd vad nevetésben törtünk ki. Hupsz! Talán valamiről megfeledkeztünk a nagy elméletgyártásban. Ők valóban ketten voltak.

– Örülök, hogy jót röhögtök – jegyezte meg rosszallóan Jackson.

– Bocs, lehet, tényleg tévúton járunk – öltött magára komolyságot Maddox. – Ismeritek Athéné gyerekeit?

– Én találkoztam a lányával! – kaptam el a csuklóját.

– Tudom, Ves, de én arra vagyok kíváncsi, ők mit tudnak – cirógatta meg a kézfejem, így elhallgattam kicsit, és érdeklődve az ikrekre emeltem az íriszem.

– Semmit – folytatta Jackson az ellenségeskedést. – Ha tudnék, sem mondanám el neked, jövőbelátó fiú. Nézz bele a jövőbe!

– Amúgy neked mi bajod van vele? – mutattam a szabad kezemmel Maddoxra, miközben Jacksonhoz intéztem a kérdésem. – Sosem találkoztál vele, mégis utálatos vagy.

– Elég volt hallani róla – dőlt hátra a kanapén. – Azt mondják, ő talált meg téged, ami egy baromság! Én előbb találtalak meg!

– De nem tudtad, hogy ő az! – hozta fel Maddox.

– Jó, egy ideig tényleg nem – rántotta meg a vállát duzzogva. – Valószínűleg ez egy... sorszerű találkozás volt, ami...

– Fogd be! – szóltam rá, mielőtt elkezdi ugyanazt a dumát, amit Scarlettnek is lenyomott. – Ez egy szerencsétlen véletlen.

– Tehát nem ismertek senkit, aki a szűz istennőkhöz kapcsolható? – tért ismét a lényegre Maddox.

– Hesztiáról konkrétan semmit sem tudok – válaszolt Jasper. – Athéné-nek szerintem csak egy lánya van, Tia. Nem, Jack?

– Mit tudom én!

– Szerintem velük sem jutunk előrébb – meredt rám tanácstalanul Maddox. – Jobb híján, felkereshetnénk ezt a Tiát.

– Tia? – kapcsoltam hirtelen. – Hesztia, Tia!

– Kétlem, hogy köze lenne hozzá – kuncogott a legújabb agyszüleményemen Maddox –, de... lehetne akár így, nekem megfelelne.

– Nagyon fasza beszélgetés volt! – emelkedett fel Jackson, majd sértődötten elhagyta a nappalit, azonban Jasper továbbra is minket szuggerált.

– Sok sikert! – kelt fel végül pár perc hallgatás után ő is. – Ha megvan az alak, mutassátok be! Meg akarom ismerni ezt a fickót!

– Lehet, hogy csaj – közöltem vele.