Blind and Frozen I-III.

15. Gyönyörű

– Na, most mi van? – tárta szét a karját Maddox velem szemben állva.

– Fordulj meg! – mutattam a háta mögé. Összevonta a szemöldökét, majd megtette, amire kértem.

– Ez a Grand Canyon? – kérdezte meglepetten. – Ez igen! Hádész milyen jó fej! Hátha egyből abba a kibaszott nagy szakadékba esünk!

– Igen, ez tök jó! – háborogtam vele együtt. – De most mit tegyünk? A cuccaink ott maradtak!

– Nem hiszem, hogy Hádész azzal a furcsa, kacsaszájú barátnőddel fog chatelni – fordult vissza felém.

– Micsoda? – tágult ki a szemem. – Te Miráról beszélsz?

– Igen! Akkora a szája, mint egy kacsának, Vespera!

– Feltöltette – grimaszoltam, és megforgattam az íriszem. – Számít ez most? Vagy talán te sajnálod, hogy nem tudsz több képet mellékelni magadról?

– Én a nevedben dicsekedtem! – javított ki fennhangon. – Azt teljesen más!

– Rendben – rántottam vállat sértődötten. – Cukinak tart.

– A csaj?

– Nem, Maddox, a Télapó! – kiáltottam rá egyre zaklatottabban. – Miről beszéltünk eddig?

– Hát nem a Télapóról – sóhajtotta. – Oké, nyugodjunk meg!

– Nem látod, mennyire nyugodt vagyok? – kiabáltam tovább.

– Nem – tört ki belőle a nevetés.

– Ne röhögj már! – folytattam a hisztériát. – Fejezd be, vagy megsiratlak!

– Csak nem tennél olyat – ráncolta a homlokát.

– De, igen! – fenyegettem dühösen. – Úgyhogy fogd be, és mondd meg, mit csináljunk!

– Mondjuk együnk – felelte nemtörődöm módon.

– Isten bizony neked fogok esni! – üvöltöztem. – Kit érdekel az evés, mikor itt állunk a kurva nagy semmi közepén telefon nélkül?

– Ves, régen valahogy életben maradtak az emberek telefon nélkül is.

– Direkt csinálod? – halkultam el hirtelen. Belefáradtam a visítozásba, ráadásul biztosan száznyolcvanig felugrott a vérnyomásom. Éreztem, ahogy lüktet a halántékom az idegeskedéstől.

– Nem – sétált elém, majd összekulcsolta a kezük. – Vigyél minket ahhoz a házhoz, ahova akkor vittelek, amikor elraboltalak!

– Ez csodás – fújtattam. Nem akartam elhinni, hogy már megint mi a jó büdös franc folyik itt. Kibaszott komédia az életem!

– Ne legyél mérges, Ves! Csak vigyél oda!

Halkan szitkozódtam, miközben lehunytam a szemhéjam, és mély levegőt vettem. Elképzeltem a picike házat, a sok nagyra nőtt gazt, amit Apollón igazán lenyírhatott volna, és megpróbáltam elengedni magam.

Úgy éreztem, valami magába szippantott, így duzzogva szétnéztem. Kitéptem a tenyerem a fiú szorításából, és összefontam a karom a mellem alatt.

– Elégedett vagy? – böktem a rusnya házra.

– Bírom, amikor ezt csinálod – villantott felém egy széles mosolyt. – Tudod, ez olyan igazán szexi istennős!

– Csak fogd be!

– Hát jó! – vágta rá, és eltűnt az épületben.

Morcosan vonultam oda a rusnya autójához, ami ott parkolt közvetlen a telek előtt, majd nekidőltem az orrának. Nem is értettem, mit csinálunk itt, mikor egyértelmű, hogy Héra erre keresne először. Habár jobb esetben nem tudhatja, hogy kidobtak minket Hádész birodalmából.