I believed^jikook^

Part 30

Jungkook pov:

Ennek nem lehet így vége, nem így kellett volna történnie. Én tényleg nem így akartam ezt csinálni.

Két hete történt, hogy utoljára beszéltünk. Azt hittem valamit megérintek benne a szavaimmal, hogy legalább átgondolja azt, hogy mi lesz ezután. Ez nem így történt. Ő már akkor eldöntötte, hogy köztünk vége mindennek és számára én már semmit sem számítok. Teljesen ellökött magától, de ezt igazából teljesen megértem.

-Mi ez a bűz?-sétált be a drága nővérem a nappalimba.-Te már megint iszol?-háborodott fel.

-Azt hiszem erre a helyes válasz az igen.-vonom meg a vállam.

-Na jó, ennek itt most vége! Felmész, zuhanyozz le és kapd össze magad. Most velem jössz!-mondta komoly hangsúllyal, amire nem mertem nemet mondani.

Tettem amit Lisa mondott és összeszedtem magam. Egy gyors zuhany után, megmostam a fogam és próbáltam embert faragni magamból.

-Na indulj kifelé!-szólt rám egyből ahogy meglátott. Egy szó nélkül tettem amit mondott, hisz elég indulatosnak tűnt.

Nem mondta el hogy hová akar menni, de amint haladtunk egyből felismertem hogy mi a helyzet.

-Na nem Lisa. Most álljunk meg, én nem vagyok hajlandó tovább menni!-nézek rá mérgesen.

-Befogod a szádat! Én meg nem vagyok hajlandó végignézni, ahogy mindketten szenvedtek.-ezek után hiába próbáltam ellenkezni, lehetetlennek bizonyult.

Amint megállt a jól ismert épület előtt, egyből elöntött a bűntudat és a szomorúság. A bűntudat azért, mert tudom hogy rosszat tettem, a szomorúság pedig azért, mert tudom hogy ez már visszafordíthatatlan és menthetetlen helyzet. Ezt próbáltam elmagyarázni Lisának, de tovább makacskodott és húzott maga után egészen a nappaliig, hisz ő már kapott kulcsot ehhez a házhoz. Ahogy megláttam Rosét, egyből köszöntem neki, de ő rá sem nézett. Hát persze, hisz fájdalmat okoztam a testvérének.

-JIMIN.-kiabált fel Lisa.

Az említett fél hamar megjelent, amint meglátott, egyből hátrálni próbált de Lisa őt sem hagyta menekülni.

-Na nem fiúk! Ez így nem mehet tovább! Jungkook már három hete folyamatosan iszik és ki sem mozdul a lakásból. Jimin te meg olyan vagy mint egy élő halott. Én elhiszem, hogy fáj neked amit ez a marha öcsém tett, de hidd el már megbánta a tettét. Én nem kérem, hogy béküljetek ki és ugorjatok egymás nyakába egyből, de legalább egy beszélgetést nyomjatok le. Abba még senki sem halt bele.-sóhajtott a nővérem.

-Nem.-csak ennyit mondott Jimin és végig a szemembe nézett közben. A szívem összefacsarodott ettől az egy szótól is.

-Lisa, nem várhatod el Jimintől hogy azok után, akit Jungkook tett, mosolyogva és boldogan fogadja őt, miközben ő összetörte a szívét.-szólalt meg Rosé is, de ő még mindig nem nézett rám.

-Igaza van Lisa, menjünk.-indulnék meg az ajtó felé, de meghallom a világ leggyönyörűbb hangját.

-5 perc, nem több.-jelentette ki Jimin, mire egy kis remény ébredt a szívemben, hogy visszakaphatom a legféltettebb kincsem.

Jimin pov:

Elindultam a szobámba Jungkookkal a hátam mögött. Én nem tudom miért gondoltam meg ilyen hirtelen magam, de kíváncsi voltam arra, amit mondani fog és őszintén szólva egy kicsit már hiányzott a közelsége.

-Hallgatlak.-ültem le az ágyamra.

-Sajnálom.-csak ennyi. Ezt az egy szót mondta, de én ettől az egy szótól képes lettem volna sírva átölelni, ha nem ez lenne a helyzet.

-Én 100%-ban tisztába vagyok a helyzetemmel és azzal hogy mindent elrontottam, de nagyon örülnék neki, ha átgondolnád és meg tudnál nekem bocsátani. Teljes szívemből szeretlek és csak arra vágyom hogy melletted ébredhessek minden reggel, hogy veled tölthessem a napjaim. Nélküled egy senki vagyok. Nem gondolod hogy mindenki megérdemel egy második esélyt?-összeszorul a szívem a szavaira.

-Nem gondolod hogy ezzel elkéstél? Igen, megérdemelnél egy második esélyt, ha nem ennyire süllyedtél volna le. Pont Jennie? Én azt hittem, hogy bízhatok benned és láttam egy jövőképet magam előtt amiben te is benne voltál. Nos, az utóbbi időben ez halványult. Én lezártnak tekintettem már Teahyungnál is ezt a témát és azt gondolom hogy ezt nem kellene többszőr átgondolni. Volt elég időm ezen agyalni és ennyi. Vége van Jungkook.-próbáltam rezzenéstelen arccal mondani ezeket, de a végére mérhetetlen keserűség töltött el és elsírtam magam.

Nem mondott semmit, csak nézett. Egy hirtelen sugallatra közelebb csúsztam hozzá és megöleltem. A legboldogabb emberré tett a félrelépése előtt és úgy gondolom nem válhatunk el teljes haragban. Éreztem ahogy a teste megremeg, ezzel arra utalt hogy sír.

Elengedett.

-Szeretlek Jimin. Teljes szívemből!-majd felállt és kisétált az ajtón, ahogyan az életemből is.

Szeretlek Jungkook. Teljes szívemből!

Hát ez ennyi volt!
Mindenkinek köszönöm aki olvasta ezt a történetemet is. Gondolkoztam nagyon sokat, hogy hogyan is legyen vége ennek az egésznek. Nos, úgy gondolom hogy nem így! Jiminnek és Jungkooknak boldogság kell!!!❤️
Ha tartotok rá igényt, akkor kérlek jelezzétek kommentben hogy szeretnétek e második évadot vagy sem! Igaz, már az első része annak is megvan, de az még nem olyan nagy idő pocséklás, mintha már a fele meglenne! Szóval csak egyetlen szó akár kommentben és jön az "I don't believe anymore"!!
Nagyon élveztem írni ezt, mégha el is tűntem elég hosszú időkre.
Mindenkinek nagyon köszönöm tényleg, hogy figyelemmel követtétek a történéseket!
Ezzel a történetem le is zárom!
Millió puszi mindenkinek!!🥰