I believed^jikook^

Part 14

Jungkook pov:

Miután Jimin elaludt, én nem mozdultam mellőle. Eltelt már jó pár óra, mire alig hallgatóan megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Jennie neve állt, mire sóhajtottam egy nagyot.

-Hol vagy? Téged várlak már órák óta.-szól bele egyből, rikácsoló hangon a telefonba.

-Szerintem, még mindig nincs közöd az életemhez.-suttogom.-Dolgom van.-vetem oda.

-Milyen dolgod? Neked egyből ugrani kéne ha hívlak, és itthon kellene lenned ha jövök.

-De amint látod-hallod nem vagyok, és egy ideig nem is leszek, szóval hagyj békén.-próbálok nyugodt maradni, de nehéz ha róla van szó.

-Gyere haza.

-Haza? Te nem ott laksz! Az az én otthonom, és ha megkérhetlek, akkor hagyd a szüleim békén és menj haza.

-Addig nem megyek sehova, amíg ide nem jössz.

-Akkor várj. Úgy sem otthon alszom.-nyomom ki a hívást.

Elképzeltem, ahogy most toporzékol és hisztizik, majd a gondolatra felnevettem.

-Jennie volt?-szólal meg hirtelen Jimin. Én csak bólintok, majd vissza teszem a telefont, az eredeti pozícióba.

-Dolgod van? Mivel azt mondtad neki hogy nem otthon alszol.-motyog zavartan, mire mosolyogni kezdek.-El mehetsz, ha fontos.-próbál arrébb mászni, mire elkapom a derekát és magamra húzom.

-Itt maradhatok éjszakára?-suttogom neki, amint a vállamra helyezte a fejét.

-Itt maradsz?-néz fel rám csillogó szemekkel.

-Ha nem zavarok.-villantom ki egy hatalmas mosollyal a fogaim.

-Dehogy zavarsz.-pattan fel rólam.-Gyere menjünk enni, már nem vagyok álmos.-fogja meg a kezem és miután felkaptam a telefonom, maga után kezd húzni, egészen a konyháig.

A lányok, a kanapén ülve beszélgettek, és amikor megláttak minket kicsit döbbenten, de mosolyogva nézték végig, ahogy Jimin életvidáman készíti az ételt. Amikor rájuk néztem, eltátogtak egy "Ezt hogy?"-ot, mire én csak kacsintottam.

Tisztába vagyok vele, hogy milyen kedve van Jiminnek mostanság és azt is tudom, hogy nagyrészt miattam van. Egyszer úgy is meg fogja érteni, hogy ez mind miatta van. Nem azért csinálom, mert nekem ehhez van kedvem, vagy mert szeretem Jenniet. Egy cseppet sem. Ő még csak vonzónak se találom.

Csak gondolnom kellet rá, már meg is csörrent a telefonom, aminek képernyőjén ismét Jennie neve szerepelt.

-Jiminnel vagy? Mond el ha vele vagy.-támad rám egyből, mire felnevetek.-Ne nevess hanem válaszolj!-csattan fel.

-Jennie, hagyj már. Ha vele lennék, akkor sem lenne hozzá semmi közöd. Inkább emeld fel a segged az ágyamról, és sétálj az egyik alkalmisodhoz, majd ő eltart.

-Jungkook én csináld ezt. Semmi baja sem lesz Jiminnek, csak gyere ide hozzám.-válaszolni sem tudok, mivel valaki ki kapta a kezemből a telefont.

-Na ide figyelj te szemét kurva.-szólal meg Rosé, mire Lisa is mellé sétál.-Semmi közöd Jiminhez, főleg nem a két fiú közötti kapcsolatról. Kurva jó barátok, és ha neked az nem tetszik, akkor el lehet kerülni őket. Nem kell rájuk nézni, hozzájuk szólni és főleg nem törődni velük. Ha még egyszer megtudom, hogy bármelyik fiút is zsarolod, akkor komoly rendőrségi ügyet varrok a nyakadba. Remélem felfogtad.-fejezi be Rosé a szent beszédet, és kihangosítva leteszi a telefont a pultra.

-Mit képzelsz, ki vagy te? Velem senki sem beszélhet így!-hallható a hangján a sértődöttség és a düh.

-Pedig igazat beszél, és nagyon jól mondja.-száll be Lisa is a szó csatába.

-Hányan vagytok már? A kis Jimint hol hagytátok? Épp az egyik sarokban sírdogál?-kuncog.

-Nem Jennie.-szólalok meg-Ő épp az ölemben ül és együtt várjuk a kaját.-fogom meg Jimin derekát és az ölembe húzom.

-Nem hiszek nektek!

-Oké akkor Facetime.-indítom el az alkalmazást és odaadom a telefont Rosénak, hogy teljesen benne lehessünk mindketten.

-Velem ilyet sosem csináltál!! Még azt sem engeded, hogy kiverjem neked.-mindenki hangosan felnevet, még az eddig szégyenlősen "bújdosó" Jimin is.

-Talán kellett volna? Még vonzó se vagy.

-Miért, Jimin az? Nézz már rá.-húzza fel az orrát.

-Nála vonzóbb nincs.-kacsintok a kamerába, majd Jiminre nézek, akinek paradicsom vörös a feje.

-Jennie, ha nincs más mondani valód, akkor szia.-mondja Lisa, és ki is nyomja a hívást.

-Szóval Jimin a legvonzóbb teremtés az egész világon.-Rosé arcán hatalmas mosoly jelenik meg, és úgy ül le közénk. Én csak mosolyogva ingatom meg a fejem.

Jimin, a pulton lévő újjaimat kezdi el birizgálni, miközben Rosé és Lisa olyan kérdésekkel zaklatnak, mint például a "Miért nem mondtad hamarabb hogy tetszik?" vagy a "Miért nem dobod már ki azt a lányt?". Én hiába mondom nekik, hogy ez mind Jimin miatt van, nem értik meg és azt hajtják, hogy mostanában már egyetemi végzettség nélkül is meg tud élni az ember.

Olyan szövegeket is hallhatok tőlük, mint például a "Tudtam, hogy nem csak barátként nézel Jiminre." és társai.

-Nem tudom hogy fel tűnt-e már nektek, de Jimin még mindig Jungkook ölében ül.-mosolyog huncutul Rosé.

Jimin hirtelen kipattan az ölemből, és elsiet. Gondolom a szobájába ment, ezért utána megyek, miután megbeszélték a lányokkal, hogy fejezzék ne a kaját.

Kopogok de nem kapok választ, ezért magamtól megyek be, de Jimin nincs a szobába. Úgy döntöttem, megvárom itt, hisz lehet csak a fürdőbe ment.

Jimin pov:

A fürdőben vagyok és a hideg csempészek támaszkodom. Ez a 10 perc segített tisztábban gondolkozni. Egy kósza könnycsepp lecsordul az arcomon.

-Azt hiszem, érzek irántad valamit.-suttogom magam elé.

Insta:doldonawattpad 💜