I believed^jikook^

Part 3

Jimin pov:

Reggel enyhe fejfájásra ébredtem. Vasárnap lévén, a holnapi órákra kellene készüljek de azt hiszem hogy ezt inkább kihagyom és holnap majd meghúzom magam a sorok között.

Feltápászkodtam az ágyról és a fürdő szoba felé vettem az irányt, levettem az alsómat és a zuhany alá álltam. Mindenre emlékszem a tegnapi napból de csak Jungkookon tudok ismét gondolkozni. Sok kérdés kavarog bennek aminek 80%-a Jungkook és a maradék 20% Jennie viselkedésével kapcsolatos. Holnap délután amúgy is együtt vagyunk a műszakban ezért tudok vele beszélni de Jungkookkal nem tudom hogy mi legyen. Semmi kedvem a jópófizáshoz de meg akarom köszönni hogy haza hozott, ezért úgy döntöttem hogy miután végeztem a dolgaimmal felhívom és beszélek vele. Kilépek a zuhany alól, a derekamra tekerek egy törölközőt és elkezdem megmosni a fogam. Ezután megtörlöm a vizes végtagjaim és a szobámba megyek keresni valami rendes ruhát.

Kezembe veszem a telefonom és kikeresem Jungkook számát majd rámegyek a zöld kis ikonra. Nincs túl korán, így nem kellett csalódjak hisz hamar felvette.

-Szia Jimin. Minden rendben?-kérdezi egyből a köszönés után.

-Szia. Igen, minden rendben, csak meg akartam köszönni hogy tegnap épségben haza kerültem a segítséged által.-mosolyodom el a gondolatra, ugyanis ez azt mutatja hogy valamennyire aggódott értem.

-Ugyan, nem kell megköszönd. Nem hagyhattalak egyedül és Jennievel sem szívesen láttalak volna tovább.-hallom hogy sóhajt amit nem tudok mire vélni.

-Miért? Honnan ismered őt?-kérdezem csodálkozva.

-Ez nem telefon téma és most le kell tennem, remélem majd találkozunk. Szia Jimin.-mondja majd miután el köszöntem én is egyből bontotta a hívást.

Furcsa nekem a viselkedése ezzel kapcsolatban de ma mindenképp beszélni fogok vele erről. Úgy döntöttem írok neki egy sms-t hogy jöjjön velem kávézni amibe persze egyből bele is ment. Leírtam neki a kedvenc kávézóm címét és azt hogy délután 4-re jöjjön oda.

Rosé még nincs itthon de nem aggódom hisz tudom hogy Lisával van, ő meg már felnőtt nő és tudja hogy mit csinál. Tisztában vagyok azzal hogy a húgom is felnőtt már, mivel 20 éves de nem tudok rá nem gyerekként tekinteni.

A nappaliba mentem és ledobtam magam a kanapéra. Szokás szerint gondolkodni kezdtem és mindig eszembe jutott a fekete hajú, nyuszi mosolyú fiú, aki minden napját a fejemben tölti. Honnan ismerheti Jenniet és Jayt? Miért mondta tegnap este a bárban azt amit? Sok megválaszolatlan kérdés kavarog bennem amikre reményeim szerint délután választ kapok és végre tisztán láthatom majd a dolgokat.

Két óra körül járhatott az idő amikor eszembe jutott Rosé. Írtam neki egy üzenetet miszerint ideje lenne haza jönnie, erre csak annyit kaptam válaszként hogy majd haza jön ha úgy látja. Nem tetszik ez a viselkedése de majd ha hajlandó lesz ismét egy házban tartózkodni velem, akkor beszélek vele erről.

Fél 4-kor kezdtem el rendbe hozni magam, hisz közel van a kávézó ahol Jungkookkal találkozni fogunk. Magamhoz vettem a telefonom, a tárcámat, a kulcsomat és már indultam is Jungkookhoz a kávézóba.

Négy előtt pár perccel értem a megbeszélt helyre, így Jungkook még nem volt itt ezért egyedül mentem be.  Helyet foglaltam az egyik asztalnál és egy helyes pincér jelent meg mellettem.

-Mit hozhatok?-mosolyog rám kedvesen.

-Még várok valakit és majd vele rendelek, de köszönöm.-viszonzom mosolyát majd a telefonra nézek. Egy perc múlva 4 óra szóval bármelyik pillanatban betoppanhat Jungkook.

Ismét nem kellett csalódjak a fekete hajúba hisz amint megnéztem az időt egyből belépett a kávézóba. Mosolya megnőtt amikor megpillantott és én is elengedtem felé egy vissza fogottabb mosolyt.

-Szia Jimin.-a mosoly még mindig ott bujkált ajkain amikor leült velem szembe.

-Szia.-intettem a pincérnek aki az előbb itt volt és pár pillanat múlva meg is jelent az asztalnál.

-Mit hozhatok?-teszi fel ugyan azt a kérdést amit az imént.

-Én egy jeges kávét szeretnék.-mosolyogtam majd Jungkookra néztem.

-Én pedig egy cappucinót.-ő is elereszt egy halvány mosolyt a pincér felé aki eltűnik pár percre.

-Honnan ismered Jenniet?-térek egyből a lényegre.

-Biztosan itt kéne ezt megbeszélnünk?-vakargatja meg a tarkóját.

-Igen, szóval?-emelem fel az egyik szemöldököm és úgy nézek szemeibe.

-Jennie a munkatársam barátnője és ebből az okból kifolyólag sokszor járt nálunk az irodába.-éppen folytatni szerette volna de a pincér ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy kihozza a rendelt kávékat. Udvariasan megköszöntük majd közöltem Jungkookkal hogy folytathatja.

-Amikor Jay egy tárgyaláson volt Jennie akkor jelent meg de ugye nem tudott beszélni a barátjával ezért nálam volt abban a pár órában.-hajtotta le a fejét.

-Ezután?-kérdeztem mikor már jó ideje nem beszélt.

-Lefeküdtünk. Párszor még megismételtük de aztán Jay megkérte a kezét én meg nem akartam folytatni vele. Ekkor bekattant és fenyegetőzni kezdett, nem állt le sokáig ezzel, talán pár hónapig ebből állt ki de aztán én mondtam neki hogyha nem fejezi be akkor elmondok mindent Jaynek. Ekkor persze leállt és már nem zaklatott tovább.-még mindig le volt hajtva a feje én meg lesokkolódtam. Jennie ilyen lenne? Ennyire félre ismertem?

Percekig nem beszéltünk, szerintem fél óra is kellett ahhoz hogy pontosan végig gondoljam ezt az egészet.

-Miért feküdtél le vele, ha tudtad hogy Jay a párja?-nézek rá és végre ő is rám emeli a tekintetét.

-Jó mókának nézett ki és különösebben nem ismertem Jayt. Na meg egy férfi álltalába nem tud tisztán gondolkozni ha az a bizonyos vörös köd ellepi az agyát.-motyogja halkan majd lehúzza a maradék kávéját.

-Miért nem hagytad a bárban hogy folytassuk amit elkezdtünk?-kérdezem.

-Nem akartam hogy téged is bábként rángasson mint engem.-erre már nem reagálok semmit csak hümmögök egyet.

-Mennem kéne.-mondom majd veszem elő a tárcám hogy fizethessek.

-Elkísérhetlek?-néz rám furcsán csillogó szemekkel.

-Nem szükséges köszönöm.-állok fel miután kiraktam a pénzt az asztalra. Én hívtam meg szóval legalább ennyit meg tehetek.

-Legközelebb én hívlak meg.-néz reményekkel teli íriszével rám.

-Legközelebb?-nézek rá értetlenül.

-Nem lesz legközelebb?-egy pillanatra mintha csalódottságot láttam volna szemeibe de hamar el pillantott rólam.

-Szia Jungkook.-mosolyogtam és otthagytam a kávézóban én meg haza indultam.

Szia mindenki.
Remélem tetszett ez a kis rész. Próbálok hosszabb részeket írni és ez is majdnem 1000 szavas lett. Köszönöm ha elolvastad.❤️
Insta:doldonawattpad