I believed^jikook^

Part 4

Jimin pov:

3 napja találkoztunk Jungkookkal és azóta nem is beszéltünk, de ennek nincs különösebb oka, csak egyszerűen nem kerestük egymás társaságát. Rosé még mindig gyakran megy hozzájuk iskola után és tegnap Lisával jött haza de ennyi. Nem beszél róluk és kissé el is távolodtunk amióta ők lettek az új "barátai".

Szerdai nap lévén, ma délutános vagyok a cukrászdába ugyan is délelőtt az egyetemen kell lennem. Jennie szinte szóba se áll velem péntek óta és hiába próbálom szóra bírni, egyszerűen nem hajlandó megszólalni, de legalább tegnap elértem annyit hogy végre válaszoljon, bár nem épp kedves szavakkal illetett.

-Jennie, ne csináld már. Ne makacskodj és beszélj velem. Nem kerülhetsz el egész életedben.-sóhajtok de meg sem mozdulok mellőle.

-Menj a faszba Park. Ne viselkedj úgy mintha öribarik lennénk. Szállj le rólam és foglalkozz magaddal. Ha kell akkor egész életemben el fogom kerülni az ocsmány képed.-mosolyog gúnyosan majd tovább áll.

Sokat gondolkoztam a munkámmal kapcsolatban és úgy döntöttem hogy műszak után beszélek a főnökömmel. Szeretném tiszta lappal kezdeni az életem és azt hiszem nem fog bele férni ez a munka. Nagyon szeretem, de a pénz is kevés az ott töltött időhöz képest.

Fél óra és mehetek a munkahelyemre. Nincs kedvem oda menni, de lehetséges hogy utoljára kell betennem a lábam dolgozóként.

Sóhajtok egy nagyot majd elindulok a cukrászda felé, az agyam ezerrel kattog azon hogy, hogy kéne elmondanom Namjoonnak a dolgokat.

Hamar ide érek, hisz nincs messze az egyetem a cukrászdától, talán ezért is örültem ennek a munkahelynek ennyire. Nem kellett sokat sétáljak. Szokásosan mosolyogva lépek be a nyüzsgő emberek közé, akik nevetnek és jókat beszélgetnek. Hiányozni fog ez a hely, nagyon is a szívemhez nőtt. Az öltöző felé veszem az irányt hogy feltudjam venni a szokásos ruhám és vissza megyek előre ahol egyből a pultba állok. Gyorsan telik a nap és a vevők száma sem csökkent amióta ideértem, sőt szerintem még többen lettek.

Letelt a műszakom, ezért megyek és gyorsan magamra kapom a ruháimat. Amint felöltöztem, egyből Namjoonhoz mentem, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat. Az ajtó előtt állok, várva hogy beengedjen. Amikor ez megtörténik, hatalmas mosollyal az arcán fogad.

-Szia Jimin. Mi járatban?

-Szia Nam. Beszélnünk kell.-mosolygok halványan majd leülök a vele szembe lévő székre.

-Mesélj.-dől hátra a székében.

-Felmondok.-jelentem ki de nem nézek rá, csak a földet pásztázom vagy a cipőm orrát.

-Hogy mit csinálsz?-emeli meg kicsit a hangját.

-Sajnálom, de felmondok.-nézek mostmár szemeibe.

-Mi ennek az oka Jimin? Az egyik legjobb munkaerőm vagy és rád sosem panaszkodtak még.-ráncolja össze a szemöldökét. Elmeséltem neki a múlt péntek estét és még sok másról is beszéltem neki. Szerencse hogy szinte már baráti kapcsolatot ápolunk, és így könnyebb neki beszélni a gondolataimról.

-Ha bármikor munka kell, itt szívesen látunk.-állunk fel egyszerre és fogunk kezet.

-Köszönöm.-mosolygok majd kilépek végleg a cukrászda ajtaján.

Úgy döntöttem egyből haza indulok, hisz fáradt vagyok és el akarom mesélni Rosénak a mai nap történteket. Igaz, hogy nem sok dolgot osztunk meg mostanság egymással, de én akkor is elmesélem, hisz vissza akarom kapni a régi kapcsolatunkat. Fél úton, meguntam a saját gondolataim és zenével folytattam az utamat hazáig. Szerencsém van, hogy a központhoz közel sikerült albérletet találjak magunknak.

A kulcsomat a zárba illesztem, majd kinyitom az ajtót és bemegyek. A nappaliból 2 női hangot hallok, de így sem kell sokat tippeljek, úgy is tudom hogy Lisa van itt. Rá se nézve a lányokra. sietek be a konyhába, remélve, Rosé el van annyira foglalva, hogy ne vegyen észre. A hűtőnél kutakodom amikor észrevesznek.

-Szia Jimin.-köszönnek egyszerre a lányok.

-Sziasztok lányok.-mosolygok de ezt nem láthatják, ugyanis még mindig háttal állok.

-Milyen napod volt?

-Felmondtam.-válaszolok a húgom kérdésére. Mivel nem találtam semmit a hűtőbe, ezért kicsit hangosan becsaptam azt, majd pillantást se vetve a lányok felé, indultam fel a szobámba. Levettem a pulóverem és a pólóm is, majd háttal az ágyra dőltem. Lépteket hallok, majd valaki kopog.

-Gyere.-válaszolok alig hallhatóan. Nem nyitom ki a szemem hisz tudom ki jött utánam.

-Mit akarsz Rosé?-kérdezem rá sem nézve.

-Sajnálom hogy csalódást okozok ezzel, de nem Rosé vagyok.-kapom fel a fejem a mély hang felé.

-Szia Jimin.-mosolyog rám az édes mosolyával, amit napok óta nem láttam.

-Szia Jungkook. Észre se vettelek.-sóhajtok, majd felülök az ágyon.

-Szeretnél beszélni vagy menjek inkább vissza?-mutat az ajtó felé. Nem válaszolok csak megpaskolom magam mellett az ágyat, jelezve, hogy nyugodtan üljön le.

Egy ideig csak magam elé bámulok, és azt hiszem, ő se csinál semmi mást. Amikor megunom a csendet felé fordulok.

-Miről szeretnél beszélni?-pásztázom szemeimmel és várom hogy végre rám nézzen.

-Haragszol rám? Mármint, vasárnap elmondtam mindent és elrohantál.-néz végre a szemeimbe.

-Nem haragszom, csak kicsit le döbbentem, azon, ahogy Jennie viselkedik. Meg persze, te vasszakozhattál volna, de ez mellékes.-mosolyodom el halványan.

-Köszönöm.-fújja ki a bent tartott levegőt.

-Ne köszönj semmit. Csak azért legközelebb egyedül álló lányokkal kezdj.-csapkodok meg a combján pihenő kezeit.

-Úgy lesz. Most megyek, nem akarok zavarni.-áll fel mellőlem és elindul az ajtóhoz.

-Nem zavarsz, ha beszélgetni szeretnél akkor maradhatsz.-motyogom, de én sem értem hogy miért.

-Rendben.-mosolyogva sétált vissza az ágyamhoz és leült mellém.

Én idő közben, lefeküdtem a túl oldalra és figyelmesen hallgattam ahogyan a gyerekkori csínytevéseiről mesél. Huncut gyerek volt, mit ne mondjak, de én is hasonlóan viselkedhettem, szóval meg tudom érteni. Sokat nevettünk az este folyamán, és rosszabbnál-rosszabb vicceket meséltünk egymásnak. Nagyon fáradt lehettem, hisz azt vettem észre, hogy elaludtam miközben Jungkook mesél az óvodai szerelmes történeteiből.

Sziasztok. Meghoztam egy új részt és amint látjátok, ez egy barátság kezdete a 2 fiú között.
Remélem tetszett.
Insta:doldonawattpad