I believed^jikook^

Part 5

Jimin pov:

Reggel, kedvtelenül kelek az ébresztőm,fűlsüketítő hangjára. Felülök és egyből eszembe jutnak az este részletei. Jungkook mellett aludtam el, mármint, miközben beszélgettünk, de nem tudom hogy vele mi történt. Itt aludt, és hamar lelépett, vagy már este lelépett. Csak ez a 2 dolog jut az eszembe, de legbelül remélem hogy este elment.

Kimászok az ágyből, és a konyha felé megyek, egy bögre kávéért. Amint leérek a konyhába , látomJungkookot, aki kávét készít. Amint észre vesz, elmosolyodik és kiönt egy kis fekete, energiát adó folyadékot egy csészébe, és felém nyújtja. Bólintok egyet, köszönés képpen, majd leülök az egyik székre. Egyből az a gondolat rohamozza meg az agyam, hogy velem aludt.

-Hol aludtál?-kérdezek rá kertelés nélkül.

-A kanapén.-mosolyog halványan miközben ő is legurít egy kis kávét.

-Elvihetlek az egyetemre? Legalább nem kell sietned, és lesz időd rendesen letusolni.

-Nincs messze, oda érek gyalog is.-küldök felé egy aranyos mosolyt majd felállok.

-Csak ma, had vigyelek el. Utána leszállok rólad, igérem.

-Jó.-Adom be a derekma.-10 pec és itt vagyok.-sietek ki a konyhából.

A fürdőbe megyek, hogy elvégzem a szokásos reggeli rutinomat, ami álltalában fogmosásból és néha napján tusolásból áll. A hajamat is megigazítom, és magamhoz veszek egy édeskés illatú parfümömet, majd a szobámba sietek felvenni valami felvállalható ruhát.

Amint végeztem, a nappali felé mentem remélve, hogy Jungkook ott van. Amikor meglátott, jó alaposan végig mért, majd kacéren rám mosolygott. Szóltam neki hogy indulhatunk, majd egyből fel is pattant és mentünk is a kocsijához.

-Bele fér még egy kávé?-kérdezi, miután már elindultunk.

Nem mondok semmit, csak bólintok, és el is indulunk a jól ismert kávézó felé. Nincs messze az egyetemtől és igazán jó emlékeim vannak onnan. Sokat jártam oda Taehyunggal, amíg velem volt.

A hirtelen jött emlékek hatására rossz kedvem lett ami   Jungkooknak is feltűnt. Háromszor kérdezte meg, hogy minden rendben van-e, mire eljutott a tudatomig hogy mit szeretne. Felé fordultam majd megráztam a fejem.

-El tudjuk halasztani a kávét máskorra?-nem mondott semmit csak bólintott.

Miután megállt az egyetem előtt, a lelkemre kötötte hogy erről még beszélünk, és nem hagyja szó nélkül a hirtelen jött hangulat változást. Amikor végre elhajtott, én elindultam, de az egyetemmel ellenkező irányba. Azt hiszem egy napot kihagyhatok.

A városba vezető úton nagyon sok mindenen gondolkoztam, és párszor a sírás határán voltam. Ilyenkor örülnék a szüleim társaságának...

Amint beértem a város központba, egy kisebb virág boltba mentem be, ahol egy szál fehér tulipánt és egy fekete rózsát vettem. Kicsit hosszú ideig voltam bent, ugyanis az eladó, egy idős hölgy, aki kis gyermek korom óta ismer, és a történetünkről is tud. Hatalmas mosoly kíséretében hagytam ott a nénit, de az a mosoly kicsit sem volt őszinte.

Körülbelül egy órát sétálgattam amíg Taehyunghoz értem. Rég jártam nála. Oda sétáltam hozzá, és a róla kihelyezett kép mellé tettem a két virágot, majd leülök a sír melletti padra.

-Szia TaeTae. Sajnálom hogy mostanában nem voltam, de kicsit össze van zavarodva minden körülöttem. Tudod...van valaki, akit megismertem, és nagyon szimpatikus. Nagyon sokat gondolok rá, és egyszerűen boldog vagyok ha meglátom. Szerintem ma megbántottam, pedig nem az volt a szándékom. Bűntudatom van, hogy ezt teszem, de már 3 éve volt, és szükségem van valakire, aki megért és legalább annyira szeret mint te szerettél. Ha ismernéd, te is ezen a véleményen lennél mint én.-eleresztek egy szomorú mosolyt, majd folytatom-Nem hiszem hogy én érdekelném őt, de egyenlőre ez nem is fontos.-könnyeim utat törnek magunknak, majd megállíthatatlanul folyni kezdenek.-Hiányzol Tae.-megtörlöm a szemeimet, majd felállok a padról.-Mennem kell, de majd még benézek. Légy jó.-keserűen felnevetek majd elindulok.

A haza felé tartó úton a gondolataim szabadon jártak, és minden gondom egyszerre tőrt elő. Végig gondoltam a 3 évvel ezelőtt történteket, Rosé viselkedését, a szüleimet és Jungkookon is sokat gondolkoztam. Jungkook igazán helyes fiú, aki barátkozni próbál velem, de én csak őt is eltaszítom magamtól a viselkedésemmel. Ezek a gondolatok keringtek egész úton a fejemben.

Könnyeim még mindig folytak, és amikor már a ház előtt voltam, akkor sem álltak meg. Mielőtt beléptem az ajtón, meg töröltem a szemeim, bár így is látszik hogy sírtam. Megpillantottam Rosét, Lisával és Jungkookkal, nem akartam hogy így lássanak, de Rosé hamar észrevett.

-Jimin!-pattan fel egyből, amint meglátta a felduzzadt szemeim.-Mi történt?-fogja kezei közé az arcom.

-Taehyung...-nem tudok többet mondani, mert a könnyeim újra szabad utat járnak. Erőtlenül a földre rogyok, és ezt a mozdulatom Rosé is követi, majd így ölel át szorosan.

Oda szól a többieknek, hogy hozzanak jeget a szememre, mivel mindig nagyon fáj, és felpuffad ha sírok. Jungkook egy szó nélkül pattan fel, és a mélyhűtőhöz siet valami fagyasztott dologért.

-Shhh...nincs baj Jimin. Minden rendben van.-próbál nyugtatni, de nem igazán sikerül. Amikor Jungkook visszaért, én felálltam Rosétól és elvettem a fagyasztott terméket. Amikor a szemébe néztem, szín tiszta aggodalmat láttam, de most nem foglalkoztam vele. Egy szó nélkül sietek a szobámba és zárom magamra a dolgokat.

5 percig csak fekszek, a fehér plafont bámulva, miközben némán sírok. A telefonom hirtelen megrezzent a zsebembe, mire nehezen kivadásztam, és próbáltam elolvasni a sorokat, amik a sírástól össze folyódnak.

Jungkook:
Ha szükséged van valakire vagy valamire, akkor rám számíthatsz, csak írj!❤️

Nem válaszoltam az üzenetére, csak elmosolyodtam és leraktam a telefont. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat, és befeküdtem a meleg takaróm alá és pár percen belül sikerült is elaludjak.

Sziasztok! Sajnálom a hosszú kimaradást, de ezentúl remélhetőleg gyakrabban hozok részeket. Remélem tetszett. Hiba lehet benne, mivel nem néztem át...🤧
Insta:doldonawattpad