Jimin pov:
2 hét telt el, amióta voltam Taehyungnál. 2 hete alig eszek, alig alszom és azóta senkivel sem beszéltem. Az egyetemre muszáj bejárjak, de ott sem voltam túl beszédes. Ha Lisa és Jungkook átjönnek, akkor néha megpróbálnak beszélni velem, de sosem sikerül nekik.
Sokat gondoltam azóta Taehyungra. Végig gondoltam az első találkozást, az első randit, csókot, és az első együttlétünket is újra átéltem fejben. Fiatal kori szerelemnek indult, amit egy kalandnak gondoltunk, de 2 év lett belőle.
Ő mindig a kedvemben próbált járni, és azt nézte hogy mi a jó nekem, még akkor is, ha neki abból semmi jó nem származott. Ha bárki, valami rosszat mondott vagy tett velem, azt mindig elintézte, persze nem erőszakos módon). Boldogok voltunk, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem történt a baj. Abban a pillanatban, amikor a szerelmem halálát kellett végignéznem, eltört bennem valami, ami azóta sem igazán van a helyén.
Önmarcangoló gondolataimból, a lenti ajtó nyitódása, és Lisa hangja szakított félbe.
Hosszasan tűnődtem azon, hogy tényleg jó ötlet-e amit tenni akarok, de arra jutottam, hogy nincs mit veszítenem és szükségem van most valakire.
Lassan állok fel az ágyról, és még lassabban lépkedek, hogy minél több időm legyen. Általában 5 másodperc leérni a nappaliba, most 5 percembe került. Amint az a nappaliba érek, minden szem rám szegeződik.
-Jimin-mondja Lisa és a húgom egyszerre, mosolyogva.-Mit szeretnél? Van valami baj?-áll fel Rosé de én leintem, hogy maradjon csak.
Jungkookra nézek, aki egyből rám néz és halványan elmosolyodik.
-Jungkook...-mondom alig hallhatóan, mire közelebb sétál hozzám-be-beszélgetni sze-szeretnék. Szabad?-nézek rá mire mosolya nagyobb lesz mint eddig.
-Persze.-mutat a szobám fele, mire elindulok, és ő is követ. Kicsit gyorsabban megyünk fel, mint ahogy le sétáltam, ezért gyorsan kettesben lettünk.
-Mi a baj Jimin? Nagyon megváltoztál mostanában és velem sem beszélsz mostmár annyit sem, mint eddig.-hajtja le a fejét.
Kezéért nyúlok, majd az agyamhoz sétálok, miközben húzom magammal. Elengedem a kezét és bemászok az ágyam közepére.
-Itt leszel velem egy kicsit?-paskolom meg magam mellett az ágyam, mire veszi a lapot és mellém mászik. Neki dől az ágyam háttámlájának, én pedig kihasználom ezt a pózt és közel bújok hozzá.
Sokáig némán feküdtünk, én Jungkookhoz bújva, ő pedig csak feküdt és néha a hátamra simított.
-Egyszerű gyerek szerelemnek, vagy inkább egy kalandnak indult...-kezdek bele hirtelen mondandómba-...de aztán egy igazi párkapcsolat lett belőle. 2 évig nagyon boldogok voltunk együtt, majd egy figyelmetlen kamionos végett vetett a kapcsolatunknak.-sírom el magam a végére, és szinte már suttogom a szavakat a mellkasába.-Végignéztem ahogy elgázolják, miközben vártam a zebra túl oldalán.-szinte már zokogok a sok emlék hatására miközben Jungkook úgy szorít magához, mintha az élete múlna rajta.-Nem akarok mégegyszer bele esni a saját hibámba. Depresszióba estem, és orvosról-orvosra jártam, mert elfolytattam az érzéseim, és senkinek sem beszéltem róla. Annyira hiányzik. Megtanultam a hiányával együtt élni. Nagyon sokat törődött velem, és ő volt a legjobb barátom és a szerelmem is egyben. 3 éve történt, de a fájdalom nem csillapodik. Szükségem van rá, mostmár inkább legjobb barátként, de akkor is. Tudom hogy csúnya ezt mondanom, de nem fogom ismét magamba tartani az érzéseim.
-Sajnálom.-mondja pár perc után, amikor már csitult a sírásom.-Ha szeretnéd, akkor nekem bármikor-bármit el mondhatsz, jó?
-Köszönöm!-emelem meg a fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni, és rámosolygok.
-Bármit mondhatsz csak ne köszönd meg.-néz rám "szigorúan" mire felkuncogok.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve átölelem nyakánál, mire lefagy egy pillanatra, de amint realizálódik benne hogy épp ölelem, egyből ő is átölel a derekamnál.
Jungkook pov:
Pár perc múlva, Jimin már az ölembe ül, miközben fejét a nyakamba fúrja, és egyenletesen szuszog.
Miközben a hátát simogattam, az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Oda néztem, és a két lányt láttam, akik szinte elolvadtak az "aranyos" látványunktól. Egyik ujjam a szám elé teszem, jelezve, hogy maradjanak csendben, mire veszik a lapot és kimennek a szobából egy kacsintás kíséretében.
Vigyázni fogok rád, Jimin. Megigérem!
Sziasztok!
Meghoztam egy új részt, amit sokszor újra kezdtem, mert elfelejtettem lementeni amikor irtam😅🤧
Remélem tetszett ez a rész.
Insta:doldonawattpad
YOU ARE READING
I believed^jikook^
Fanfiction-Teljes szívemből sajnálom amit tettem, de nem hibáztathatsz, hisz részeg voltam.-hajtom le fejem ezekre a mondatokra. -Igazad van de nem kereshetsz örök életedben kifogásokat. Ígéretet tettél Taehyungnak! Azt mondtad veled boldog lehetek, de nem. M...
