I believed^jikook^

Part 24

Jimin pov:

A térdeim remegni kezdenek, miközben Chan mellé sétálok, hogy leülhessek én is. Nagyon régen találkoztunk már és tartok tőle, hogy mit szeretne.

-Mi történik veled Jimin?-vág egyből a közepébe.-Miért vagy ennyire kiborulva? Bántott valaki vagy mi történt?

-Miért érdeklődsz felőlem? Utoljára Taehyung temetésén láttalak, erre most felbukkansz és számon kérsz az egész életemről. Nincs ehhez jogod.-kezdek el kicsit kiabálni és a könnyeim is utat törnek.

-Jimin nyugodj le! Csak érdeklődöm, hisz te magad mondtad, hogy régen beszéltünk. Nem csak téged viselt meg Tae halála hanem engem is! Az én barátom is volt, nem csak a tiéd.-emeli fel a hangját már ő is.

-Ki hívott ide? Rosé? Mégis ki volt az Chan? Ha nem magadtól jöttél, akkor el is mehetsz.-mutatok az ajtóm felé, ami ebben a pillanatban nyílt ki.

Jungkook pov:

-De Rosé, fel akarok menni.-nyavalygok, hisz nem akarnak felengedni, hogy megnézzem, mit csinál Chan Jiminnel.

-Jungkook az ég szerelmére, nem mész sehova!-szólal meg végre Lisa is.-Hagyj már neki egy kis teret, mert be fog sokallni és akkor teljesen elveszíted. Gondolkodj, mielőtt cselekszel, ezt már...-nem folytatja a mondatot, hisz Jimin kétségbeesett kiabálását lehet hallani.

Gyorsan pattanok fel és szinte futva teszem meg azt a kis távot, ami Jimin szobája és a nappali között van. Nem várok sokáig, egyből benyitok, mire Chan gyorsan rám kapja a tekintetét és egy pillanat múlva Jimin a mellkasomba csapódott és szorosan ölel magához.

-Menj most el Chan.-szólok rá kicsit idegesen, de jelen pillanatban nagyon ideges vagyok csak Jimin miatt vissza kell fogjam magam.

-Értelmetlen volt idejönnöm.-veszi lejjebb végre a hangerőt és kimegy, de nem hagyja ki, hogy maga után be ne csapja az ajtót, mint a filmekben.

Nem szólalok meg, csak állok és várom, hogy Jimin lenyugodjon. Akár mennyire is haragszik rám, nem fogom most magára hagyni.

Egy kis idő múlva eltol magától, talán egy kicsit erőszakosan és az ágyához megy, majd lefekszik. Közelebb sétálok hozzá és leülök.

-Jól vagy?-kezdem simogatni a hátát.

-Menj el Jungkook. Kezeljétek le a sebeid.-mászik arrébb az ágyon, de amint megállt a mozgásban, én egyből mellé feküdtem és átöleltem őt.

-Lekezeled a sebeim?-suttogok a füleibe,hisz tudom, hogy nagyon nem szeretné ha elfertőződne, de percekkel később sem reagál rá. -Akkor maradhat így is.-rántok vállat, majd a hátamra fekszem.

-Miért nem mész már el?-szólal meg percekkel később.

-Mert nem akarlak magadra hagyni.-hallom ahogy sóhajt, majd ő is a hátára fekszik mellettem.

Percekig csak a csendben fekszünk és csak hallgatjuk egymás lélegzet vételét. Különösen megnyugtató a jelenléte, ezért sem érzem kínosnak a csendet.

-Mi történt az arcoddal?-hallatszik a hangján a kíváncsiság.

-Miután elmentem innen, egy bárban kötöttem ki és össze verekedtem valakivel, mert nem tetszett neki, hogy rám mosolygott a barátnője.-nevetem el magam a végére, hisz elég kicsinyes oka volt az egésznek.

Ismét csend. Talán gondolkodik, vagy nem is tudom.

-Sajnálom, hogy olyanokat mondtam.-nyögi ki végül, amit percek óta próbál.

-Fájtak a szavaid.-nézek felé és látom, hogy ő is engem bámul, a könnytől csillogó szemeivel.

-Tudom, de nagyon ideges lettem és elborult az agyam.-süti le a szemeit.

-Mostmár mindig így lesz? Ha ideges leszel, akkor engem találsz be és küldesz el, hogy keressek egy lányt? Mikor fogod már elfogadni, hogy veled szeretnék lenni?-fordulok az oldalamra.-Jimin, én meleg vagyok és ezt te is tudod. Régen volt egy-két kalandom a nőkkel, de egyik sem tetszett, ezért sem értem a gondolkodásmódod.

Jimin nem mond semmit, csak hangosan fel zokog, a mai nap ki tudja hanyadjára. Közelebb csúszok hozzá, de ő hátrál.

-Ne lökj el magadtól.-nyúlok a kezeiért, és magamhoz húzom, ő pedig egyből átölel.

-Nagyon sajnálom Kook. Nem tudom hogy mi ütött belém.-szorít magához, amennyire csak bír.

-Nincs semmi baj.-kezdem el simogatni a hátát.

Egy kis idő múlva, csillapodik a sírása, mire kicsit eltolom magamtól, hogy a szemeibe nézhessek.

-Szeretlek Jungkook.-szólal meg ő előszőr, de nem vár a válaszomra, hanem gyorsan megcsókol.

Egyre intenzívebben csókol, amire muszáj nyögnöm egy mélyet, hisz elég rég voltam intim állapotban bárkivel is. Jimin belemosolyog a csókunkba, majd átvezeti a nyelvét a számba. Tetszik ahogy dominál felettem, de ha most nem áll le, akkor később én nem fogok tudni leállni.

Átveti az egyik lábát rajtam, majd lovagló ülésben helyezkedik el rajtam. Megpróbálom eltolni magamtól, de ő egyre erősebben szorít magához és mozogni is elkezd rajtam. Megszorítom a derekát és ismét tolni próbálom, mire elválik tőlem.

-Ne akadályozz meg, már nagyon kívánlak Jungkook.-sóhajt egyet a mondata után, hisz még mindig mozog rajtam.

Ismét az ajkaimra hajol, én pedig a kérésének eleget téve, nem akadályozom meg semmiben, tehát szabad utat kap. Ha le szeretne feküdni velem, akkor mi ma este egymáséi leszünk.

Azt hiszem szaftos lesz a következő rész🤧 vagynem