I believed^jikook^

Part 13

Rosé pov:

-Mostmár kezdem unni ezt, Jimin. Miért nem lehet minden olyan, mint mielőtt megismerted Jungkookot?-kopogok be Jiminhez, ma már sokadjára.

-Miért hozod fel állandóan őt? Hagyj vele békén,ugyanis neki semmi köze ehhez.-nyitja ki az ajtó majd heves magyarázás közepette.-Elmegyek.

-Nem mész sehova.- nyúlok csuklója után.-Mindig csak menekülsz a problémák elől. Most szépen megállsz és megbeszéljük a dolgokat, mert ez így nem mehet sokáig.-állok végre a sarkamra.

-Igen Rosé, nagyon hiányzik Kook de neki ott a barátnője, aki miatt nem találkozhatunk.-végre megtört.

-Azt hiszem említettük már neked, hogy Jungkook csontig meleg.-jelen meg a semmiből Lisa.

-Jimin drágám. Ha jól sejtem, akkor  nemrégiben is találkoztatok. Miért nem hívod fel?

-Lisa, te honnan tudsz ennyi mindent?-fordulok a barátnőm felé, de ő csak megrántja a vállát és elsétál. Amíg én Lisával voltam elfoglalva, Jimin eltűnt előlem és ismét a szobájába zárkózott. Egy sóhaj kíséretében Lisa után megyek.

Jimin pov:

Lehet igaza van Lisának. Fel kéne hívnom őt? De mivan, ha épp Jennievel van, vagy nem kíváncsi rám?

Nagyon sok kérdés, amelyekre csak Jungkook tudja a választ.

-Szia. Pont jókor hívtál. Végre elment Jennie.-veszi fel egyből Jungkook amint hívni kezdtem.

-Szia Kook.

-Mi a baj? Ritkán becézel, és akkor is be vagy rúgva, vagy valami baj van. Szóval mesélj.-annyira édes.

-Uhmm...igazából csak hiányzol.-mondom őszintén, és a fejem is lehajtom zavaromban.

-Fontos dolgom akadt. Hamarosan beszélünk.-és ki is nyomta a hívást.

Mi történt? Zavarja hogy hiányzik? Lehet csak Jennie ment vissza. Nem tudom, de azt igen hogy ezt valamivel nagyon elbasztam.

Előveszem a fülhallgatóm és csatlakoztatom a telefonomhoz, majd maximum hangerőn hallgatni kezdem a zenét. Ha szomorú vagy ideges vagyok, akkor  a zene nagyon le tud nyugtatni.

Ha bántott valami, akkor Taehyung mindig itt volt mellettem és nem hagyta hogy szomorú legyek. De ő már nincs. Vele már nem tudom megbeszélni a gondjaim, terveim és legfőképp az érzéseim.

Szükségem lenne valakire, aki meghallgat és segíteni is próbál. Eddig ez a személy Jungkook volt, de mostmár ő sincs nekem.

Jungkook gondolatára, elengedek egy könnycseppet.

Sikkantottam egyet, amikor megéreztem egy erős kart magam köré fonódni, ami kivette a fülhallgatómat is. Ki se nyitottam a szemem, hanem egyből a karjai közé bújtam, hisz ezt az illatot 1000 közül felismerem.

-Azt hittem dolgod van.-suttogom kettőnk köze.

-Igen dolgom van,és most épp azt végzem.-kezdi el simogatni a hátam.

Én csak szorosabban bújok hozzá, hisz mindig meg tudott nyugtatni a közelsége és ez még most is így van.

-Itt vagyok veled.-suttogja, gondolom miután megérezte, hogy próbálok közelebb bújni, ami amúgy szinte már lehetetlen.

Jungkook szemszöge:

-Fontos dolgom akadt. Hamarosan beszélünk.-nyomom ki egyből a hívást, amikor Jimin megemlítette, hogy hiányzom neki. Valószínű félre értett, de amint odaérek, úgy is megérti.

Gyorsan magamra kaptam egy normális nadrágot és egy pólót, majd ki is siettem az autómhoz. Amint beszálltam, már indítottam is a motort és siettem Jiminhez.

Lisától tudom, hogy rossz állapotban van, de nem tehetek semmit sem, hisz szinte 0-24-ben Jennievel kell lennem. Vagy ő alszik nálam, vagy nekem kell ott aludni. Ha szembe fordulok az akaratával, akkor egyből el kezd Jiminnek fenyegetőzni.

Azt hiszi, hogy Jimin több nekem, mint egy barát. Pedig ezt egyszer sem állítottam. Nem tagadom, nagyon gyönyörű egy fiúhoz képest, de emellett egy törékeny fiú, aki megjátszható magát. Ha kirúgják az egyetemről, akkor az élete is rossz irányba csúszhat.

Annyira elgondolkoztam, hogy észre se vettem azt, amikor megérkeztem. Jiminék házához.

Az ajtónál nem is csengettek, hisz sosem zárják az ajtót.

-Hát te?-jelent meg Rosé.

-Beszéltem Jiminnel és azt mondta hiányzom neki, ezért meglógtam. Bár most lehet félreértett és azt hiszi, hogy haragszom rá.-vakarom meg zavartan a tarkóm.

-Mit csináltál már megint te jómadár?-jelent meg Lisa is.

-Amikor azt mondta hogy hiányzom, akkor azt mondtam neki hogy dolgom van és majd beszélünk. Nos ez nálam annyit takart, hogy pár perc és ott vagyok.

-Idióta!-szólalnak meg egyszerre, mire elnevetik magukat.

-A szobájába.-szólal meg egy kis idő múlva Rosé. Elmotyogok egy köszönömöt, majd Jimin szobája felé indulok.

Kopogok, de senki sem válaszol, ezért úgy döntök, hogy bemegyek.

Amikor beléptem láttam, hogy Jimin az ágyon fekve hallgat zenét. Pár percig bámultam őt, hátha észrevesz, de ez nem történt meg, ezért úgy döntöttem, hogy mögé fekszem.

Közelebb sétáltam az ágyhoz, majd lassan lefeküdtem és átkaroltam Jimin derekát, mire sikkantott egyet. Pár pillanat múlva, már csak azt vettem észre, hogy Jimin szorosan nekem préselődik.

-Azt hittem dolgod van.-suttogja közénk.

-Igen dolgom van, és most épp azt végzem.-idő közben a hátát is simogatni kezdem.
-Itt vagyok veled.-motyogom, amikor megérzem, hogy közelebb akar bújni hozzám. Ez nyilván lehetetlen, hisz már egy vékony papír sem félne be közénk.

Nem beszéltünk egy szót sem ezután egymással. Én a gondolataimba voltam elmélyülve, Jimin pedig...nos Jimin elaludt. Hallható volt egyenletes és egyben édes szuszogása.

Én csak simogattam tovább a hátát, és semmi pénzért sem hagytam abba.

Sziasztok. Tudom...azt mondtam, hogy gyakrabban jönnek a részek, de nagyon sok dolgok van. Jövő héttől már kevesebb lesz, szóval akkor lehetőleg beindulok.
Addig is puszi😘
Insta:doldonawattpad