I believed^jikook^

Part 20

Jungkook pov:

-Jennie. Mond el mit akarsz, aztán had menjek a dolgomra.-állok meg, a lány ajtaja előtt.

-Elsősorban beszélgetni, aztán majd folytatjuk ahol szeretnéd.-Ül le az ágyára, egy kacsintás kíséretében.-Mennyit ér neked, a kis Jiminied élete?-hirtelen rá kapom a haragos tekintetem és látom, hogy furcsán gonoszul vigyorog.

-Mit akarsz Jiminnel? Hagyd őt békén!-emelem fel kicsit a hangom, mire felnevet.

-Látom nagyon elvette az eszed. Ha már én nem nyöghettem a tökéletes tested alatt, legalább ő megtette? Biztosan kiengedte, azt az édes kis nőies hangját.-fekszik el az ágyán.

-Alkut ajánlok.-felhorkantok. Már megint itt tartunk?-Megmondom Hyunjinnek, hogy ne jelentse fel Jimint, de te akkor szakíts vele.-emeli meg az egyik szemöldökét.

-Komolyan? Már megint itt tartunk? Nem unod még ezt a témát? Nem fogok szakítani Jiminnel, bármire is készülsz.

Nem válaszolok neki. Hirtelen elindulok az ágya felé, és Jennie csípőjére ülök. Derekamra simít, de egyből ellököm a kezét és a feje fölött össze fogom.

-Na ide figyelj. Most nagyon szerencséd van, hogy lánynak születtél, mert máskülönben már semmi sem lenne belőled. Jiminnel vagyok, őt szeretem és ezt kurva gyorsan fogadd el. Te meg csak egy kis szajha vagy, aki ezt nem bírja felfogni. Hiányod van és nincs senkinek gusztusa hozzád? Nem csodálkozom. Szállj ki végre az életemből és Jimint is hagyd békén.-szállok le róla, majd egy szó nélkül rohanok ki a házból.

Felidegesít a viselkedése. Ahelyett, hogy Jimin mellett lennék, ezzel a nővel voltam. Felesleges volt eljönni. Én még elhittem, hogy normálisan meg akarja beszélni a dolgokat, de úgy látszik ő sosem változik.

Gyorsan szedem a lábaimat, hogy minél hamarabb vissza érjek Jiminhez. Nem autóval jöttem, hisz az a szajha jött értem. Remélem még alszik az én picim, csak mert mellette akarok lenni, amikor felkel.

Jimin pov:

A szobámban gubbasztok már egy ideje és csak bámulom a plafont. Elkeseredtem, amikor meghallottam, hogy hova is ment Jungkook. Bízom benne, de azért félek, bár szerintem ez természetes. Nem tudom, mi dolga lehetett Jennievel, de valahogy hidegen hagy. Nem kötelessége mindenről beszámolnia nekem, hisz nem vagyok az anyja vagy épp az apja.

Valaki kopogott az ajtón, de nem válaszoltam neki, ezért egy szó nélkül bejön. Ahogy belép, a férfias illata egyből megcsapja az orrom, de most valami ismeretlen illattal fűszerezve. Egyből könnyek gyűlnek a szemembe, ahogy közelebb jön és mögém bújik,majd a derekamnál fogva közelebb húz magához. Sóhajtok egyet, majd levakarom magamról az erős karjait és arrébb mászok.

-Mi a baj szívem?-kérdezi.

-Értem rajtad az illatát.-suttogom alig hallhatóan, de nyilván meghallotta, hisz ismét közelebb húzott.

-Sajnálom, haza megyek és rendbe teszem magam, aztán sietek vissza. Itt akartam lenni amikor felkelsz, de az a szajha nem bír magával.-kezdte puszikkal ellepni az arcomat.

-Ma egyedül szeretnék aludni. Holnap úgy is be kell mennem az egyetemre.-húzódom el ismét.-Majd beszélünk, ha lesz rá időnk.-halványan elmosolyodom, de ezt ő úgy sem látja.

Gondolatok százezrei zavarnak meg a nyugodt pihenésben. Megcsalt volna? Ennyire lazán veszi ezt? Nála ez természetes? A gondolatra legördül egy könnycsepp az arcomon. Hirtelen megérzek egy erős kezet a derekamon, majd végig simít rajtam.

-Nem csaltalak meg, ha erre gondolsz. Csak elmagyaráztam neki, hogy mit ne csináljon.-nyom egy puszit a fülem mögé, majd egy szó nélkül magamra hagy.

Tudom, hogy hihetek neki. Teljesen megbízom benne és tudom, hogy sosem tenne velem ilyet. Mindegy. Jobb lesz most, ha egy kicsit távol vagyunk egymástól, hisz mostanában mindig itt van. Erőt veszek magamon, majd felülök és belebújok a mamuszomba. Fáradtan levánszorgok a konyhába, de Jungkook még mindig itt van. Valamit nagyon beszélnek Lisával, ezért észre sem vesznek, így feltűnés mentesen oda tudok menni a hűtőhöz.

A pultnak támaszkodva figyelem, ahogy a testvérpár nagy hévvel beszélget a nappaliba. Nem hallom őket csak néha 1-2 szót, de nem is akarok hallgatózni, szóval így jó. Megcsapja a fülem Jennie neve. Hirtelen megállok a minden nemű mozgásban és azon vagyok hogy minden szót kiszűrjek.

"Ismét alkut akart, de nem mentem bele."

Erről majd beszélek Kookkal, de most nem akarok tovább ezt a témával foglalkozni.

"Szerintem Jimin azt hiszi,hogy megcsaltam. Érezte rajtam a szagát."

"Mondtad neki, hogy nem történt semmi?"-hallom meg végre Lisa hangját is.

Láttam ahogy Kook bólint, de ezután nem figyeltem rájuk. Utálom azt a lányt és azt is, hogy a barátomnak hittem. Nagyon félre ismertem azt a lányt. Mindig kedves és mosolygós volt, egészen addig a buliig, ahol nem csókolóztam vele. Ott változott meg igazán.

Arra lettem figyelmes, hogy felállnak a kanapéról és a konyha felé jönnek. Egyből Jungkook tekintetét kerestem, majd amint megtaláltam halványan rá mosolyogtam. Viszonozta a vissza fogott mosolyom, és pedig intettem neki, hogy jöjjön ide.

-Sajnálom, hogy kiborultam.-karolom át a nyakát, ő pedig a csípőmnél húz közelebb magához.

-Nincs baj, baba. Én sajnálom, hogy nem voltam itt melletted, amikor felkeltél. Pedig siettem.-dönti homlokát az enyémnek.

Én csak elmosolyodom, majd Jungkook ajkaira hajolok. Gyengéden csókolom, ami ebben a helyzetben neki is tetszik, hisz nem próbálja elmélyíteni.

-Meghalok tőletek, annyira aranyosak vagytok.-hallottuk meg hirtelen Rosé hangját, mire elváltunk. Én felnevetek és Jungkook is megenged magának egy halvány mosolyt.

-Szerintem én megyek.-puszil a számra Jungkook, majd elenged.

-Miért nem alszol ma itt?-érdeklődik Rosé.

-Túl sokat voltam már itt így is, nem akarok zavarni.-mosolyog Jungkook, majd felveszi a cipőjét.

-Nem zavarsz.-erősködik tovább Rosé.

-Majd legközelebb. Most megyek, sziasztok.-int a lányoknak, majd küld felém egy szívdöglesztő kacsintást, ezt követően pedig itt hagy minket.

Mi a véleményetek a részekről? Elég hosszúak?
insta:doldonawattpad 💜