Part 16

250 20 0
                                        

Jimin pov:

-Mit csináltatok az előbb odafent?-fordul felénk Lisa, amikor végre lejöttünk pár óra után az emeletről.

__________________\__________________

-Miért kellett fel jönnöm?-ül le Jungkook az ágyra.

-Beszélnem kell veled.-ülök mellé. Csak bólint, majd szemeimbe néz.

Egy ideig csak nézzük egymást, majd megszólalok.

-Miért nem lehetünk csak barátok? Miért kellenek az embereknek érzések? Csak megnehezít mindent és csak fájdalmat okoz, ha az érzések nincsenek viszonozva.-fordulok el Jungkooktól.

-Ezt hogy érted? Milyen érzések?-fordítja a fejem maga felé.-Megint Taehyung vagy most egész más dolog beszél belőled?-Nem gondoltam most Taehyungra, de ahogy Jungkook eszembe juttatta, egy könnycsepp elindult az arcomon. Az előttem ülő ezt meglátta és hüvelyk ujjával letörölte azt.

-Most nem ő a lényeg.-húzom el a fejem.-Először mond meg, hogy miért aludtál a kanapén.

-Sokáig beszélgettünk a lányokkal és amikor vártam őket elaludtam.-vakarja meg a tarkóját.

-Hallottam hogy sírsz.

-Rosszul hallottad.-fordítja el ő is a fejét.

Ránézek, majd egy kicsit közelebb araszolok hozzá annyira, hogy a fejem a vállára tudjam hajtani. Kicsit megrezzen, de nem megy arrébb. Egy ideig csendben ülünk és nem mondunk semmit. Apró kezeim közé veszem a felém lévő kezét és játszani kezdek az ujjaival. Először el akarja húzni, de nem engedem neki, ezért feladja és hagyja. Felemelem a fejem válláról és rá nézek.

-Kook.-becézem. Rám emeli a tekintetét és biccent.

-Megtennéd nekem azt, hogy vigyázol rám és boldoggá teszel?-csukom be a szemeim egy pillanatra. Látszik rajta hogy megdöbbent, de a kezdeti sokkból feleszmélve egy aprót bólint.

-Ezt most úgy érted, hogy...-nem hagyom hogy befejezze, mivel közbe szólok.

-Igen Jungkook. Úgy értem.-mosolygok rá.

-Komolyan?-felnevetek reakcióján majd ahogy eddig mindig is tettem, az ölébe ülök és átölelem.

-Komolyan.-motyogom nyakába. Megérzem a kezeit a hátamon, ahogy simogatnak majd megállnak.

-Amikor elküldtél, akkor azt hittem hogy nem akarsz többé látni.-temeti nyakamba az arcát.

-Igazából az volt a tervem. Amikor Jennievel beszéltünk, akkor valami furcsát éreztem és azért siettem el. A fürdőbe volt időm gondolkozni és rá kellett jönnöm, hogy nem vagy közömbös számomra.-nem mond semmit, csak simogatja a hátam.

Talán fél óra telhetett el így, de egyikünk sem akart megszólalni, vagy mozdulni. Talán nem mondjuk ki, de mindketten tisztába vagyunk egymás érzéseivel.

-Jimin.-szólal meg hirtelen Kook. Felemelem a fejem és ránézek.

-Mi lenne akkor, ha nem mondanánk a lányoknak semmit? Mármint viselkedhetünk egy párként vagy ahogy szeretnél, de had jöjjenek rá magukról.-először elgondolkozom, de rájövök hogy nem rossz ötlet.

-Rendben.-mosolygok, 'majd egy puszit nyomok az arcára.

-Lemegyünk?

-Menjünk.-kimászok az öléből és együtt indulunk le a lányokhoz.
__________________\__________________

-Semmit.-mosolygok.

Furcsán méregetni kezdik Jungkookot, mire ő zavarában megvakarja a tarkóját én pedig nevetve megyek a konyhába.

-Mondjatok már valamit. Eddig Kook úgy sírt mint még sosem, most meg vigyorog mint a tejbetök.-vezeti le a dolgokat a nővérem.

-Rosé!! Nem sírtam.-néz rá "csúnyán" Kook, de elneveti magát és mindenki nevetni kezd.

-Eszünk?-nézek a többiekre.

-Együnk.-mondják nevetve egyszerre.

-Olyanok vagytok mind, mint a kisgyerekek.-húzom el az orrom, de a mosolyom ott bujkál a szám szélén.

Jungkook mögém sétál, majd átölel és a fülemhez hajol.

-Így tetszem neked, igaz?-csak bólintok, majd folytatom amit elkezdtem.

-Leszakad az ég esküszöm! Ez mégis mi a szent szar volt az előbb?-mutat ránk Rosé és kettőnk közt kapkodja a tekintetét.

-Ezt én is tudni szeretném.-teszi keresztbe Lisa a kezeit, majd elénk sétál.

-Pizza lesz!-dobom el a kést, mivel nincs most kedven kaját csinálni.

A lányokat figyelmen kívül hagyva sétálok a nappaliba, ott kezembe veszem a telefont és rendelek egy nagy családi sonkás-sajtos pizzát. Végig hallom ahogy a lányok Jungkookot dobálják a kérdéseikkel, mire nekem nevetnem kell.

Nagyon unalmas életem lenne ezek a barmok nélkül.

Most egy kis rövid részt hoztam nektek, remélem tetszett. Nem így terveztem, de ez lett belőle.
Insta:doldonawattpad 💜

I believed^jikook^Where stories live. Discover now