I believed^jikook^

Part 21

Hyunjin pov:

-Áhh, ügyvéd úr.-mosolygok, amint meglátom az ügyvédem. Jennie intézett nekem egy jó ügyvédet, hogy biztosan ne kerüljek sittre. Igazán össze barátkoztunk az elmúlt időben. Ezt is a, drága kis Jiminnek köszönhetjük.

-Jónapot. Hogy van?-jönnek a szokásos kérdések-válaszok, amelyeket már százszor eljátszottunk.

-Lényeg?-emelem fel az egyik szemöldököm.

-Szabad lábra helyezik, a tárgyalásig.-hirtelen önti el az adrenalin a testem, majd gyorsan felpattanva ölelem meg az ügyvédemet.

-Maga tényleg profi.-ülök vissza a helyemre, majd folytatjuk a maszlag beszélgetést.

Jimin pov:

Komótosan sétálok az egyetem felé, jót tesz most a friss levegő. Tegnap beszéltünk utoljára Kookkal, de jobb is, hisz kell a magánélet mindkettőnknek.

-Park Jimint várom, az igazgatói irodában.-hallom meg az igazgató titkárnője hangját, amint beértem.

Sóhajtva indulok meg az emeletre, ahol az igazgatói iroda található. Bekopogok és amint engedélyt kapok, be is nyitok és látom, hogy az igazgató mellett Jennie áll. Hirtelen leszek ideges, de vissza fogom magam.

-Áhh, Park. Jöjjön csak beljebb.-mosolyog az igazgató.

-Jó reggelt.-hajolok meg, majd leülök az egyik székre.

Hosszasan hallgatom, az évek alatt elért teljesítményeimet és munkásságom. Nagyon sok mindennel segítettem az iskolát. Ezek közé tartozik például a tanulmányi verseny, futó verseny és a pályázatokba beruházott pénz összegekről se feledkezzünk meg.

-Apa, meddig akarod még húzni?-szólal meg Jennie, bennem pedig a vér is megfagy. Apa?

-Sajnálom Jimin, de el kell bocsátanunk az intézményünkből.

-Valami kézenfekvő ok?-nézek az igazgatóra.

-Nem mindegy, csak húzz el.-szólal meg a szajha is.-Menj buzulni, ide pedig ne gyere többet.-húzza fél mosolyra ajkait.-Ja és van számodra egy meglepetésem.

Semmit sem mondok, csak felállok és ki sietek az irodából, majd az egész épületből. Már csak Jennie jelenléte is fel tud cseszni, de ha meg is szólal. Akkor a pumpa 100%-ig felment bennem, ahogy rámnézett, miközben hallgattam az apját. Nem is tudtam, hogy az apja a mi igazgatónk. Le kell valahogy nyugodjak.

Miközben idegesen sétálok, a telefonom hangosan kezd el csörömpölni a zsebemben. Meg sem nézem, hogy ki az, egyből felveszem. Úgy is csak 3 ember van aki hívni szokott.

-Mivan?-mondok kicsit bunkóan.

-Neked is szia Jimin. Rosé most hívott, hogy menjek hozzátok és szóljak neked is, hogy gyere el az egyetemről.-taglalja a dolgokat Jungkook.

-Nem az egyetemen vagyok. Mikor érsz hozzánk?

-2 perc, de miért nem az egyetemen vagy?-jó gyors.

-Az jó, mert én is.-hagyom figyelmen kívül a kérdését és kinyomom a hívást.

Nem tudom mi történhetett. Rosé miért nincs bent az egyetemen? Ezt nem értem, de mindegy is. Nincs igazán most kedvem a hülyeségekhez, de ha Rosénak ez kell, akkor hajrá.

Nagyon szeretem a húgom, de sokszor már a falra mászok tőle. Egyszer azért haza kellett menjek a munkából, hogy kiválasszam a ruháját az esti bulira. Olyan gyerekesen tud viselkedni, hogy sokszor azt hiszem, 5 éves húgom van.