I believed^jikook^

Part 9

Jimin pov:

-Jóreggelt Jimin.-mosolyog Jungkook mellettem. Hirtelen felülök majd riadtan kapom rá a tekintetem.

-Te miért vagy az ágyamban?-nevet-Ne nevess, hanem válaszolj.-ütöm meg egy kicsit, mire bele nyilal a fáját a kezembe.

-Mennyire emlékszel a tegnapból?

-Annyira hogy ittunk. Sokat ittunk.-hajtom le a fejem, miközben a kezem szorongatom.

-Nos. Szétverted Hyunjint, aki kórházban van és azért vagyok az ágyadban, mert velem akartál aludni.-rántja meg a vállát hanyagul, és a kezemért nyúl.
-Ezt le kell jegelni.

-Neked is jó reggelt.-válaszolok az első szavára, majd vissza dőlök az ágyba.

Hogyan bánthattam Hyunjint? A legfőbb kérdés az, hogy miért?!

-Jungkook...-fordulok oldalamra, hogy teljesen rá nézhessek.-miért bántottam Hyunjint?

-Ki akart kezdeni Roséval, de amikor a húgod ellenkezett, akkor kicsit hedurvult. Te ezt megláttam és neki estél.-sóhajt egyet.-Alig bírtalak leállítani. Olyan voltál mint egy vad macska.-felnevet, mire nekem is nevetnem kell.

-Mostmár nem is gondolkozom azon hogy nem kellett volna. Megérdemelte. Utólag meg lehet ölni valakit?-teszem úgy mintha nagyon gondolkoznék.

-Nem Jimin.-nevet.-Bár tegnap azt mondtam, hogyha józanon is meg akarod ölni, akkor megengedem, de ezt most vissza vonom.-nevetek én is, hisz nem gondoltam volna, hogy ennyire bekattantam. Bár ha Roséról van szó, akkor semmi sem érdekel, csak az hogy neki jó legyen.

Felülök, és kimászok az ágyból, de egy számomra ismeretlen póló van rajtam. Végig nézek magamon, majd Jungkookra nézek kérdő tekintettel. Ő csak nevetve közli velem, hogy az ő pólója, mivel abba akartam aludni. A fejem paradicsom színűre vörösödik. Megfogadom, hogy Jungkook közelében sosem iszok többet. Ez 100%! Égő fejjel Jungkookra nézek, és megkérdezem tőle, hogy szeretne-e lejönni reggelizni. Mosolyogva bólint, majd kimászik az ágyamból. Utólag nagyon megbántam, hogy szóltam neki, hisz így a meztelen felső teste, teljes valójában elém tárul. Egy rövid nadrág takarja csak a testét, amit otthonról hozott pizsamának, és a pólót is annak szánta, ami éppen rajtam díszeleg.

Ketten indulunk le a konyhába, ahol a két lány már vígan reggelizik.

-Jó reggelt hétalvók!-mosolyog Rosé ránk, amikor melléjük érünk.

-Jó reggelt.-együtt szólalunk meg Jungkookkal, a lányok felnevetnek, mi meg összemosolygunk.

-Hogy vagytok?-kérdezem meg tőlük.

-Mondanám hogy minden rendben, de nincs minden rendben. A kibaszott barátnőmet megcsalta a drága férje, ki tudja hányszor. Legszívesebben megölném, de te rendesen helyben hagytad, szóval már rám nincs szükség.-"büszke" és egyben dühösen mosolyogva beszél a húgom az őszinte érzéseiről.

-Lisa? Sajnálom amit tegnap tettem, de kicsit elborult az agyam és igazából, nem is emlékszem rá.-nevetek kínosan, de a nevetésből egy fájdalmas nyögés lesz, hisz Lisa az asztalon lévő kezemre rakta az ő kezét. Amikor realizálódott benne, hogy fájt amit tett, egyből elvette a kezét és bocsánatot kért. Jungkook egyből felállt, és a fagyasztóhoz ment, valami fagyasztott zöldségért, hogy enyhítsük a fájdalmat.

-Szerintem most a kezeddel foglalkozzunk és ne az én hogy létemmel.-mosolyog halványan.-Egyébként nem haragszom, megérdemelte.

Én csak rámosolyogtam, majd ismét felszisszentem, ahogy hozzá ért a fagyasztott borsó. Rosé bedobta ötletnek, hogy bemehetnék vele a kórházba, de én nem akarok oda menni, ezért ellenkeztem. Utoljára akkor voltam, amikor Taehyung bekerült a baleset után.