I believed^jikook^

Part 25

Írói szemszög:

Jungkook fordít a helyzetükön és lassan Jimin fölé emelkedik. Jimin azonnal belemarkol Kook hajába, magához húzza a fejét és szenvedélyesen megcsókolja. Nem kisgyerek már, így nem finomkodik, átfurakszik nyelvével a felette lévő fiú ajkai között és szomjasan kutatja a másik nyelvét.

Jungkook kicsit zavarodottan fogadja a szenvedélyes csókot, annak tudatában, hogy ez az első együttlétük.

Ha szenvedélyes szexet akar, akkor most megkapja.-gondolja Jungkook magában.

A szoba csendjében csak a lágy cuppanásokat hallani, ahogy a két fiú egymás ajkait ízleli.

Jimin érzi, hogy ezt a pillanatot nem ronthatja el senki és semmi. Nagyon régóta vágyott már Jungkookra, de úgy volt vele kivárja a tökéletes pillanatot.

Jungkook nem tétovázik, Jimin pólója alá vezeti a hosszú és csontos ujjait, de megáll egy pillanatra.

-Biztos ezt akarod? Én még tudok várni ameddig nem állsz rá teljesen készen.-mondja Kook, az alatta fekvő fiú szemébe nézve.

-Eleget vártunk! - mondja egy kicsit indulatosan Jimin. - Akarlak Kookie.-ezzel a mondattal minden eldőlt.

Rosé pov:

-Nem tudom hogy mi lehet a fiúkkal.-fordulok Lisa felé.

-Hagyd őket egy kicsit magukra, kell nekik a kettesben töltött idő. Beszéljenek meg mindent, most az a legfontosabb.

Elgondolkodtatnak Lisa szavai. Örülök hogy Jimin boldog, de nem akarom hogy Jungkook bárhogyan is bántsa őt. Szeretem Jungkookot, mert nagyon jó barátság alakult ki kettőnk között, de a testvérem fontosabb.

Chan látogatása is biztosan felkavarta. Így utólag rájöttem, hogy nem volt jó ötlet ide hívni, de én csak Jiminnek akartam jót.

-Minden oké? - szólal meg kb 10 perc múlva Lisa.

-Csak aggódom.

-Nincs semmi baj vele Rosie. Jungkook vele van, szerintem épp beszélgetnek vagy alszanak. Ne stresszelj rá.-nyugtatgat majd átölel.

Szeretem hogy mindig meg tud nyugtatni, akár csak pár szóval is. A legjobb döntés volt, hogy elkezdtük a beszélgetést, máskülönben nem tudom most mit csinálnék. Bár, akkor Jungkook se lenne, tehát ez a dolog sem történt volna meg. Nem tudom hogy mit kellene gondolnom most, de az biztos hogy szeretem Lisát és hálás vagyok a barátságáért.

Amíg vártuk Jungkookot a hírekről, addig Lisával leültünk a nappaliba és beszélgettünk. Eszembe jutott hogy társasozhatnánk, de elvetettem az ötletet, mivel nem kötne le minket jelenleg.

Sokat beszélgettünk és rá kellett jöjjek, hogy ilyen barátnőm még nem volt, aki ennyit segített volna a rossz időkben. Tudnia kell.

-Lisa, mondani szeretnék valamit. - fordulok felé, hisz eddig egymás mellett ültünk és nem nagyon néztem a szemébe.

-Figyelek. - fordul meg ő is, így már egymással szemben ültünk.

-Tudod... - kezdek bele-... eddig még nem igazán volt ilyen jó barátom mint te. Mindig mellettem vagy, a jóban és a rosszban is. Ha bármit az orrodra kötök, azt megtartod magunk között és nem beszélsz róla másnak. Minden kis marhaságban benne vagy velem. Nagyon örülök hogy nem csak tanár-diák kapcsolat van közöttünk, hanem barátok is vagyunk. Köszönöm és szeretlek.-fejezem be a mondandóm.

Lisa egy kis ideig csak a szemeimbe nézve mered rám, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakamba borul és átölel.

-Én köszönöm hogy a barátnőm vagy. Hálás vagyok érted Rosie. Szeretlek.- mosolyogva távolodik el tőlem.

Azt hiszem, talán jól fog végződni ez a nap.

Hát, jelenleg ennyi futotta tőlem. Remélem tetszik ez a rész. Igaz rövid, de ismét bele kell jöjjek az írásba. 🤷‍♀️❤️