Ötös szemszöge
- Maradékokon éltem konzerveken, csótányokat ettem, amit találtam. Van az a pletyka, hogy a twinkie sosem romlik meg. - válogattam alaposan szavaimat kávémat kortyolgatva - Hát totál kamu.
- Elképzelni sem tudom. - mondta halkan Vanya.
- Borzalmas volt. Mindent meg teszel a túl élésért vagy meghalsz. Alkalmazkodtunk. - jutott eszembe Dolores.
- Sajnos én most már eltudom képzelni, mert érzelek téged Ötös sokkal erősebben, bárkit. Vajon mi okozhatja ezt? - tette szóvá Daphne a kérdést, ami már valószínűleg jó ideje foglalkoztatta.
- Őszintén, fogalmam sincs. - ingattam fejem tanácstalanul - Lehet az idővonal változás teszi, hogy vissza jöttem a saját koromba. - szememet egy pillanatra sem vettem le róla. Szokatlanul viselkedett ide tartozott az is, hogy gyakran kapott vállához.
- Várjunk! Alkalmazkodtatok? Volt veled valaki? - kapaszkodott bele Hetes az apró részletbe.
- Nincs valami erősebb? - emeltem fel bal kezemben szorongatott bögrémet.
- Igazából indulnunk kéne. - állt fel Daphne velünk együtt.
***
- Őrültnek tartotok. - fogtam meg a fehér borral félig töltött üveg poharat Nyolcas próbálkozása ellenére.
- Nyilván sok ez hirtelen. - igazította füle mögé vöröses, szemébe lógó tincsét - Elvégre közölted velünk, hogy egy hét múlva világvége.
- Most egész pontosan mit nem értesz? - érdeklődtem meg Vanya arckifejezését látván.
- Miért nem ugrottál simán vissza?
- Hú, bár eszembe jutott volna! - válaszoltam szarkasztikusan - Az idő utazás nagy lutri vízbe estem, de nem lettem mag. - némi csend után folytattam - Szerinted nem próbáltam meg mindent, hogy vissza jöjjek hozzátok?
- Mi a helyzet a testeddel? Gyereknek nézel ki, pedig ott meg öregedtél.
- De, hát ezt már elmondtam. - nyúltam az alkoholos ital után - Hibás egyenleteket használhattam. - Doloresnek végig igaza volt és nem hallgattam rá. Helyeztem tenyeremet a hideg pultra.
- Apa mindig azt mondta az idő utazás össze zavarhatja a tudatot. - kezdett bele valamibe Hetes, aminek kizárólag rossz vége lehet.
- Ne, Vanya. - súgta Daphne.
- Ez rossz ötlet volt. Túl fiatal vagy túl naiv, hogy ezt megértsd. - indultam a kijárat felé. Hevesen kavarogtak fejemben a gondolatok - Mindketten azok vagytok. - Fűztem hozzá utólag és megragadtam az ajtó kilincset.
- Ötös várj! - szólt utánam lágy hangján Daphne - Haza viszlek. - fontolóra vettem ajánlatát. Utálnék ezek után vissza térni az akadémiára. Rengeteg emlék, közük Jó és rossz is. Olyasfajta „bocsi, hogy ezek után magadra hagyunk” nézéssel távoztunk Hetes lakásáról.
***
- Hihetetlen, hogy eddig elhúzódott ez a beszélgetés. - morogta maga elé a kocsiba ülve - Szólnunk kellene a többieknek.
- Azért, hogy még négyszer végig hallgassam ugyan ezt? Kizárt. - túrtam bele szög egyenes hajamba. - Hova viszel „haza”? - mutogattam nyuszi füleket két ujjammal. Közben Klausra pillantottam. Egész ártatlan mikor alszik állapítottam meg.
- A lakásomra, ma ott töltheted az éjszakát feltéve, ha nincs ellenedre. Holnap meg kitaláljuk mi legyen. - közölte kimerülten testvérem. Rengeteget változott ennyi év alatt. Felnőtt abban a szörnyű környezetben. Sokat agyaltam azon, hogy melyikünk szívta meg jobban.
ВИ ЧИТАЄТЕ
Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.
ФанфікиKedvenc részletek; "-Te jelented számomra a legtöbbet, de le ütlek, ha búcsúzkodni mersz.- ..." "- Utálom magam, amiért ezt kérem, de ezúttal tényleg nincs választásunk.- " "Lehetetlen ezen szó alatt értem azt, hogy mi csupán múlt vagyunk..." Five x...
