Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

7. fejezet; A szerelem gyermeki szavakkal

Meg torpantam az ajtó előtt, mert meghallottam, hogy Ötös beszél valakivel.

- Talán nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy meghalgassalak. - Vanya hangja szűrődött ki. - Régen jártam egy terapeutához megadhatom a számát. - javasolta.

- Kösz, de inkább csak pihennék egyet. - utasította el testvére ötletét. - Jó ideje nem aludtam ki magamat.

- Oké. - felelt kisvártatva hamarosan lépteket hallottam mire én is elindultam, mintha most jönnék. Köszönés nélkül haladtunk el egymás mellett. Lopott pillantásait éreztem hátamon.
- Daphne? - torpant meg.

- Én volnék. - sütöttem le a szemeimet - Később meg magyarázom, de sietnem kell. - a szobába befordulva láttam Klaust, amint hangos csörömpölés közepedte mászik ki a fal mellé helyezett szekrényből.

- Olyan megható ez az egész a családról, apáról, időről. - kezét szívére helyezve bájolgott.

- Pofa be még meghall téged! - teremtette le.

- Klaus mi ez a Gönc rajtad? - igaítottam meg a zöld, piros virág mintákkal mázolt blúz fazonú ruhát.

- Nekem is akadtak kérdéseim. - bámult meg Vanyahoz hasonlóan. Szörnyű érzés volt, de ha valakiben akkor Klausban bízok meg a legjobban.

- Majd elmondom, ha lesz időnk. - fordultam Ötös felé, aki mint kiderült végig engem figyelt.

- Íme a terv. Daphne elfogod játszani a pénzes, befolyásos ügyvéd szerepét. - cipelt elénk két kartondoboznyi hacukát. Parókától kezdve a legolcsóbb kontaklencséig minden ott volt. - Ez majd segít, hogy semmi esetre se ismerjenek fel korábbi próbálkozásunk után. - táskámba sülyesztettem kezeim közt szorongatott ételt.

- Be fog ez válni? - kételkedtem.

- Ezer százalék, ha nem akkor hivatalosan is életbe lép az általam jobban kedvelt B terv.

- Oké. Ő itt kiesett a versenyből. - emeltem fel a csontszázaz színes kontaktlencsét.

- Szőke paróka. - dobta az arcomba kitudja milyen anyagtól csomókba állt műhajat - Vörös rúzs, három méteres fekete tűsarkú. - nevetett fel.

- Mióta vissza tértél most láttalak először így nevetni. - nyúltam a karton doboz tartalmának mélyére míg Klaus a mellettünk fellelhető ruha kupacot hajigálta szét.

- Úgy vélem megvan a tökéletes öltözéked mára. - pattant fel egy bordó valamivel sötétebb árnyalatot képviselő, passzos dresszt nyomorgatva. Önszámtamból, ha a fejemhez fegyvert fognának is elutasítanám mindegyik kiválasztott példányt, ámbár jelenleg muszáj lesz elviselnem magamon egy rohadt parókát tehát ezen szoknya legyen a legkevesebb.

- Szuper. Formáljatok át teljesen mértékben, mert ha felismernek baszhatjuk. - fogalmaztam lényegretörően. Felkötöttem mindössze vállig érő hajam, amennyire tudtam ezt követően Klaus kobakomra igazította álcám egyik legfontosabb mozzanatát méghozzá a szőke ezennel megtisztított műhajat.

- Nem mondok semmit. - fojtotta el nevetését Négyes.

- Mint akinek hosszú volt az éjszaka. - döntöttem oldalra fejemet, hátha úgy tűrhetőbb pár fokkal, nos tévedtem. Épp ez a kis megjegyzés kellett Klausnak is rögtön földön fetrengve röhögött. - Ne már, annyira nem vészes. - Igazgattam új tincseimet. Ezen megszólalásom után még hangosabban nevetett.

- Áhh, annyira nem. - legyintett szórakozottan.

- Fordulj fel Klaus. - adtam „baráti tanácsot” majd elvonultam az emeleti mosdóba. Levetettem ruháimat, aztán felhúztam a bordó egész alakos szoknyát. Spagetti pántja, mellkasán V alakú kivágással emelte ki idomaimat. Szavakba foglalhatatlanul utáltam minden ehhez mérhető ruhát. Bele bújtam a fiúk által választott magassarkúba. Nem egészen tudtak meggyőzni arról miképpen ez „ügyvédi szerkó”.