Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

5. fejezet; A lányunk

Felhúztam Lila-hoz hasonlóan egy egyberuhát, konkrétan gyűlöltem. Bordós árnyalatban pomázott rajtam a mély kivágású gönc. Valamilyen szinten kiöltöztettem Riley-t, hogy bele olvadjon a puccos emberek közegébe. Meglepetésemre élvezte. Monumentális helyiség előtt parkoló kocsi mögé guggolva vártuk az alkalmat.

- Hallgatom a tervet. - csatoltam csípőmre Riley babahordozó táskával azonosítható helyét mellkasomon.

- Behatolunk, kihozzuk két egyszerű lépés. - vázolta viszonylag agyament ötletét -.- Kövessetek.

- Csak utánad. - suttogta Ötösnek Lila, hátuk mögött vártam türelmetlenül. A fiú felvette szokásos „Ki van zárva" arckifejezését.

- Elég! A barom bátyám bedőlhet neked, ellenben én kevésbé bízok benned. - duruzsolta érdes hangján. Erre nincs időnk valahogy le kéne állítani rivalizálásukat. Végül kezemet vállára helyezve csitítottam el. Azonnal felfigyelt íriszeit felém fordította.

- Menjünk. - préseltem ki fogaim közül mondatomat. Törpe járásban araszoltunk előre legjobb reményeim szerint Riley csendben marad ameddig kell. Régies zene szólt, elegáns épület belsejében Ötös első dolga volt alkoholhoz nyúlni.

- Minek az most? - mordultam rá.

- Beolvadunk. -.- Ennyi nem árt. - vigyorgott gúnyosan Riley buksiát simogatva - Miénk a felső emelet - karolt belém. Diego bólintással helyeselt. A sűrű tömegben elveszve bolyongtunk állítólagos apánk után keresve.

- Hé, azt sem tudom, hogy néz ki. - löktem oldalba.

- Magas, őszhajú, bajszos, monoklit visel vagyis 2019-ben így néz ki. - javította saját magát.

- Te is érezted? - érintettem ujjaim halántékomhoz - Újra nyilaló érzés. - Ötös ijedten tartott lábamon, nehogy megint elájuljak.

- Jól érzed magad? - vizslatta sápadt arcomat.

- Igen, olyan, mintha valami lökés hullám futott volna végig rajtam. - magyaráztam tapasztalataim.

- Vanya... - merengett döbbenten.

- A kukoricásból? - húztam fel szemöldököm - Miatta ájultam el, múltkor is? -.- Mi közünk van egymáshoz? - faggattam huzamosan.

- Hosszú. - halogatta.

- A saját életemről beszélünk! -.- Szakítok rá pár percet. - támaszkodtam az íves ablak párkányára. Habozva akart belekezdeni mikor aztán félbe szakítottam.

- Emlékszem. - búgtam orrom alatt - Ültünk már itt korábban. - szavaim hallatán csupán pislogni tudott. Látszatra gondolkodásba fogott.

- Az akadémia, ott ültünk ketten ehhez hasonlatos párkányon. - mély lélegzetet vett aztán kifújta - Aznap omlott össze minden.

- De, hogyan? - résnyire szűkítettem szememet.

- Figyelj később megoldjuk. - fogta meg vállamat mindkét toldalon - Reginald bármikor előbukkanhat. -.- Azt hiszem tudom hol találjuk. - állt meg egy ajtó előtt kezemet szorítva teleportáltunk az immár szunyókáló Riley-val együtt. Gardrób szekrényben eszméltem fel, ismételten kellemetlenül közel kerültem Ötöshöz, hiába tagadnám jó ízléssel rendelkezett tudatban fiatalabb énem. Aprót mosolygott, majd ajkába harapott, derekamat sajátjához húzta ezzel Riley-t kettőnk közé ékelve.

- Az elnök tovább nyomoz Roswell és a többi helyszín ügyében. - diskuráltak rejtekünk túl oldalán elnyúló perceken át idegen férfiak - Mint tudják nem ütheti bele orrát dolgainkba. - Ötös mellkasára dőlve lestem ki jobb oldalamon lévő szűk résen. Akaratom ellenére éreztem biztonságosnak közelségét hallani szívverését, érezni izmai moccanását nyugalommal árasztott el. - A konvoj biztosan balra fordul, majd el az Elm sreet-en. - egyikük kalapját igazgatva hadovált - Az emberünk ott lesz.