Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

5. fejezet; Nyolc nap

- Tehát itt melózol? - vigyorgott a szokásos idegesítő módján. Oda adtam az idősebb, kopasz férfinak a csokis fánkot valamint Ötösnek a kávéját.

- Talált! - vetettem oda neki. Hamar távozott a férfi rövid köszönést elejtve. Sietősen távoztam hátra az iroda szerű szobába, ahol az imént még Agnes is tartózkodott. Fogalmam sem volt mit csinál eddig a konyhában, hol csupán három fánk sütő és alapanyagok voltak. Ma viszont látott testvérem jelenléte miatt újabb erős nyilalás érte tarkóm hátulját. Szidtam apám elméletét, miszerint folyamatosan nehezebb lesz kontrollálni képességem. Állandóan ezt ismételgette gyerekkoromban ahelyett, hogy azzal foglalkozott volna milyen is egy normális szülő. Halk párbeszéd hallatszott ki a résnyire nyitva hagyott ajtón.

- Hmm, Ez gyors volt. - szólalt meg Ötös csalódottan. - Azt hittem kicsit több időm lesz.

- Kezeljük profi ként a dolgot, jó? - beszélt rekedtes hangon szintén az erősebbik nem tagja. Kör formájú ablakhoz állva figyeltem az eseményeket. Legalább hatan állták körbe, gép fegyverrel a kezükben Ötöst. Egyikük rögtön öcsémre emelte az élet veszélyes eszközt, aki továbbá is nyugodtan mosolygott, mintha mi sem történne. - Beszélni szeretnének veled. - folytatta többé-kevésbé betanult szövegét.

- Nincs mondani valóm. - közölte döbbenetes egyszerűséggel, kezét közelebb csúsztatta a pultra tett vajazó késhez.

- Nem muszáj így történnie. -.- Szerinted le akarok ölni egy fiút, hogy utána bűntudattal menjek haza?

- Hát emiatt kár aggódnia, mert nem megy haza. - felelte rémisztő nyugalommal aztán a férfi mögé teleportált. Kapva az alkalmon ellökte erre az hirtelen elsütötte a fegyvert. Agnes a lövések hallatán rémülten rohant ki a szomszéd szobából.

- Mi volt ez? - kapott a fejéhez, de én ki léptem a dulakodás közepébe, hátha nem látott meg. Ritkán kerültem közelharcba másokkal igazából, gyerekként is megelégedtem a külső ember szerepével.

- Hé, seggfejek! - vonta magára a figyelmüket Ötös, de akkor meglátott engem - Tűnj innen Daphne! - kiabált ezáltal nem ügyelve fegyveres barátainkra.

- Vigyázz Ötös! - futottam oda hozzá, vállát pont sikerült meglöknöm mire fel ki teleportált az épületből. Káromkodott egyet, majd kabátját nézegette.

- Megsérültél? - nyúltam ingjéhez, ami akkora vérben ázott ő villám gyorsasággal fordult hátra.

- Nem, dehogy viszont itt még nem végeztem úgyhogy, ha teheted maradj kint. - szemei szikrákat szórtak. Kopogtatott egyet az üveg ajtón majd rögtön el is tűnt. Végig néztem miképpen egy közönséges vajazó késsel írt ki hat embert aztán elvesz az egyikőjüktől egy élesebb tőrt. Helyet foglalt korábbi székén, lassan fel tűrte ruhája ujját.

- Mit csinálsz? - bámultam rá sápadtan immár a mellette álló bár széken ülve.

- Valami elkerülhetetlent. - vágta fel alkarját aztán ujjait mélyesztette friss sebébe.

- Jézusom Ötös! - nem tudtam mit gondoljak az imént történtekről, szemtanúja lettem egy többszörös gyilkosságnak, ami alapjáraton nem lenne probléma feltéve, ha Agnes nem szerzett tudomást arról, hogy itt tartózkodtam. Képtelen voltam nézni a kis intézkedését hátra szaladtam a fánkokért, amik azóta egy író asztal közepén pihentek. Muszáj volt mennem, mert a rendőrség bármikor ide érhetett, ellenben szívem szerint maradtam volna Agnessel. Ajkaimat össze szorítva ragadtam meg a négy fánkos dobozt. Fogtam egy tollat és lélegzet vissza fojtva írtam le, hogy elmentem, mert sietnem kellett. Két percen belül ismét Ötössel álltam szemben. - Elmondanád mi történt? - kötöttem derekamra bordó pulcsimat. Fájó vállam miatti lassú mozdulataimra Ötös is felfigyelt.