Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

13. fejezet; Szeretlek

Szirénázás hangja zavarta meg az utakon honoló csendet. Ablakon át láttam, miként elvisznek valakit. Ehhez roppant késő van már. Szenteltem ismét figyelmemet Ötös mozdulatlan testére. Szerintem felfedeztem világunk legrosszabb érzését, szenvedni látni azt a személyt, aki ért saját életedet adnád oda bárkinek cserébe, hogy ő tovább élhessen.

Közelebb lépve az ágy melletti éjjeli szekrényhez, fogtam meg a szemgolyót.

- Haszontalan. - dobtam fel, majd kaptam el. Egyetlen göncöm sincs itt, mióta ott hagytam a cetlit nem jártam otthon. Ezek szerint többé nem is fogok. Váratlanul pörögni kezdett az erőm, tarkómon éreztem a szokásos nyilalást. Hetes... Rettentően feldúlt, zavarodott abból következtetek, hogy távol van mégis érzem jelenlétét. Éjszakára lenyeltem plussz egy tablettát, ezzel valamennyire enyhítettem rajta. Csalódottan meredtem kis üvegcsém aljára. - Elfogyott? - kérdeztem önmagamtól. Fogytán az időnk, majd reménykedek abban, hogy Klaus tervez be ugrani szeretett akadémiánkra. Bizonyosan tart kéznél pár szem fájdalomcsillapítót. A  gondolatra akaratom ellenére mosolyra görbült szám. Lehet nem egészen számomra megfelelő az a fájdalomcsillapító.

***

Hajnali öt körül kipattantak szemeim. Általában hétköznap akkor keltem, de ezúttal finoman fogalmazva, olyan lehettem, mint a mosott szar. Ötös békésen pihent nagyjából először. Elintézem reggeli normális szokásaim, amit több éve követek. Egy hét alatt minden feje tetejére állt ezért elhatároztam, hogy lesz egy utolsó nyugodt, átlagos reggelem. Hideg ébresztő zuhany után menten, magamra kapkodtam két napos ruháim. Nem tudott foglalkoztatni a dolog, sietősen távoztam az akadémiáról.

- Kedvenc hugicám? - ért nyomomba Klaus.

- Miért nem alszol? - fordultam felé kapásból vigyorogva.

- Ezt én is kérdezhetném. - baktatott vidáman.

- Hogy állsz a leszokással? - kanyarodtam a járda mentén.

- Fantasztikusam! - visította - Cigit? - nyomta kezembe válaszomra nem várva.

- Köszi. - gyújtottam rá.

- Beszélni szeretnék veled. - kezdte - Tegnap este Luther után mentem, mert szegény hulla részegre itta magát. Aztán történt valami, amit nem egészen értek. - hallgatott el talán reakciómtól tartva.

- Bökd ki Klaus! -.- Tudod, hogy nem ítélkezek. - kémleltem a tájat. Mármint azt a fennt maradt pár bokrot, amit az emberiség hátra hagyott, valamint világos kék égboltunkat a lassan felkelő nap sugaraival. Szerencsére hosszú ujjú felsőm melegen tartott abból kifolyólag, hogy ilyenkor hűvösebb van.

- Meghaltam! - tette szét kezeit - Tegnap este meghaltam és beszéltem apával. Mikor végre elárult volna valami jelentőset felébredtem. - magyarázta feszülős farmerjában, mintás haspólójában. Ez nem pizsama....

- Tudom, mit mondtam, de... - sóhajtottam reménytelenül - Biztos nem vettél be semmit tegnap éjszaka?

- Daphne! - állt utamba mire fel megtorpantam - Hinned kell nekem. Igazat mondok. -.- Ez nem mindennek a teteje, korábban nem meséltem, de látom Ben-t is, ha lenne fizikai teste szerintem alá támasztaná állításom! - mutogatott komoly tekintetet erőltetve magára.

- A halott testvérünket? - köhögtem ki meglepetésemben a füstöt.

- Persze, sok ez így egyszerre. - rakta tarkójára kezét.