Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

15. fejezet; Vanya

Ötös feladva Diego marasztalását kezdte el faggatni Kalust zakóját igazgatva.

- Mondott apa valamit az apokalipszisról mikor beszéltél vele? - vágta zsebre kezeit. - Arról, hogyan következik be?

- Semmit, de remekül borotvál. - dőlt neki a korlátnak, amiről tökéletes kilátás nyílt a nappalira - Amúgy semmit. - Ötös sóhajtva indult el. Hamarosan nyomába eredtem Négyessel egyetemben - Bár, ha belegondolok mondott valamit arról, hogy csak a felszínt kapargatom.

- De honnan tudott a világ végéről? - értem utol őket.

- Fogalmam sincs. - rázta fejét Kalus - De ezt az idő ugrást, amit tudsz, honnan tudtad, hogyan kell?

- Nem tudtam. -.- És erre te is rájöttél volna józanul.

- Ötös! - figyelmeztettem, miszerint túl gyorsan járt el a szája, bármiféle gondolkodás nélkül. Persze ismét hiába mint, ahogy mindig.

- Már két napja józan vagyok. - vágott vissza. Mély levegőt véve léceltem le. Itt muszáj folyton veszekedni. Pillanatokkal később el is tört valami. Csak folyamatosan megismétlődött a hang, mintha nem lenne más. Ötös teleportált hozzám.

- Tehát nincs világ vége. - vigyorgott rám, de én átlattam rajta.

- Nem hiszed, hogy ennyi lett volna igaz? - tudakoltam közben elfoglalta helyét egy fotelon.

- Kit érdekel mit hiszek. - töltötte ki a zöld italt két pohárba - Vége.

- Tehát előttünk az élet. - ültem ölébe az egyik üveg pohárral kezemben. Elégedetten kortyoltam bele. - Ez finom.

- Nem ittál ilyet ezelőtt? - nevetett önfeledten. Egyik kezemet arcára tettem.

- Mi ez? - érdeklődtem bohókás fejet vágva.

- Margarita. - bökte ki végül vigyorogva.

- Úristen! - kiáltottam válaszul - Régen mindig ki akartam próbálni. -.- De olyan drága volt. - vidámságomban, majdnem legurultam öléből.

- Oké, holnap... - lépkedtem két ujjammal egyre fentebb, mint két lábacska - ... Mert lesz holnap későn kelünk. Most szólok, ugyanis egy hete nem aludtam három óránál többet.

- És ígértem valamit. - érintette az enyémhez orrát - Két szó. Normális randi.

- Tényleg! - kuncogtam - Alig várom, de aztán legyél kreatív. - húztam meg nyakkenőjét, ami még a mosdóban lazult ki. A ház csengőjét véltük hallani. - Ki lehet az? - csúsztam le róla, hogy fel állhasson. Ezáltal én kerültem a puha, egyébiránt egy személyes fotelre.

- Mit akarsz itt? - csörtetett Hazel-el háta mögött.

- Be engedted a házba? - esett le állam, Ötös csendesen fúrta vissza magát utóbbi helyére így ismét ölében kötöttem ki.

- Meg akarsz ölni? - fészkelődött, közben bele kortyolt italába

- Bocs, rossz szokás. - rakta el pisztolyát - Bár, érthető miért gondoltad így.

- Akkor halljuk. - ráncoltam homlokom.

- Hát, tudjátok... - Diego rontott be egy ugrásból induló rúgással terítette földre a férfit.

- Diego állj! - szólt rá.

- Kinyírlak azért, amit Petch-el tettél. - közölte.

- Csak ne nyírd ki még el nem mondja miért jött. - intettem neki, majd magam felé irányítottam Ötös figyelmét. - Reggel egy csendes hely kávéval jól hangzik. Esetleg nálam. - adtam mosolyogva javaslatot. Sebtében elteleportált, de mire észre vettem vissza is tért.