Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

3. fejezet; Forduló pont

Annyira megvolt a vibe-ja mikor ezt a két zenét hallgattam az írás alatt, hogy gondoltam akkor miért ne?
- /Family Line; Konan Gray/ -·
- / Strong; One Direction/ -·

- Fontos dolgunk van. - húzta a száját Klaus és megragadta kezemet.

- El mondanád pontosan hová tartunk éppen? - néztem testvéremre kérdő tekintettel.

- Zsebpénzt gyűjtünk! - emelte fel mutató ujját egy őrült kacaj keretében.

- Ki fejtenéd? - egyre inkább éreztem össze kavarodva magamat.

- Drága apánk okkal élte le a nyomorult életét abban a poros irodában. - adott viszonylag kielégítő választ, bár az ötlet a legkevésbé sem nyerte el a teszésemet. Most akár bele is nézhetnék a fejébe mit tervez pontosan, de máson alkalmazni az erőmet ráadásul a legjobb barátomon. Szembe megy az erkölcsi normákkal az enyéimmel. Egyébként sem hiszem, hogy bármi jó várna engem Klaus agyában.

Az irodába lépve érdekes érzés fogott el. A szűk kis szoba tele volt zsúfolva a legszembetűnőbb egy festmény ként jelent meg apánkról, a szoba parkettáját négyszög alakú szőnyeg fedte, íróasztala középen terült el. Bőr borítású széke, sötét falai ellensúlyozzák a tágas ablakot, valamint az azon keresztül beszűrődő fényt.

Sok, sok évre visszamenőleg

- A gyerekek jó éjt szeretnének kívánni uram. - álltunk nagy kupacban az iroda bejáratában, Reginald fel sem nézett a papír hegyekből. Csendben maradtunk. - Rendben irány az ágy. - folytatta Grace a némaságot megtörve. - Apukátok most elfoglalt. - mind elindultunk. A lépcsőn baktatva keveredtem Ötös mellé.

- Hát, nem ment valami jól. - mondtam halkan.

- Tudom. - morogta, majd össze kulcsolta ujjainkat.

- Mit csinálsz? - rántottam el idegesen kezemet, nehogy valaki meglássa.

- Ahhm... Nem számít tudod egy próbát megért. - állt meg szobája előtt. Halvány mosolyra húztam számat majd tovább sétáltam. Közvetlen egymás mellett voltak szobáink.

- Holnap beszélünk. - léptem át a küszöböt. Boldogan vetettem magam ágyamba.

Napjainkban

Négyes karomat eleresztve bukott az asztal alá, keze álltal megkaparintott dolgokat hajigált ki onnan. Jegyzeteket, könyveket, madár tollat, kar órát, gyűrűket, pecséteket ami csak egy öregembernek kellhet. Ön magához híven azonnal zsebre vágott annyit amennyit csak tudott és értékesnek talált.

- Ez nem helyes. - foglaltam helyet az egyik széken és türelmesen vártam, míg valaki bejön. Hamar el is érkezett a pillanat. Alison rám nézett én pedig Klaus irányába emeltem tekintetem. Huncut fél mosolyra húztam számat. Ez nagyon vicces lesz dőltem hátra. Véleményem szerint kiérdemelném a világ „legjobb legjobb barátja" díjat feltéve, ha létezik ilyen. Alison elindult a csörömpölő asztal felé.

- Klaus? Mit csinálsz itt? - tette fel a kérdést mire felkapta a fejét.

- Alison! Nahát, te vagy az! - lepődött meg annak ellenére, hogy ma már össze futottak a lépcső háznál. - Hé, gyere ide. Ezer éve, ezer éve. - veregette meg Hármas vállát, közben szemével villámokat szórt rám, mert nem figyelmeztettem őt. - Reméltem, hogy össze futunk, mert szerettem volna egy autogramot be tenném a gyűjteményembe. - tette álla alá két kezét bociszemeket vágva. Alison megforgatta a szemeit majd megragadott egy régi feljegyzést Reginald asztalán. Fel pattantam kényelmes helyemről az asztal sarkaiban támasztottam meg magam.