Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

6. fejezet: Szélső határok /„utálom és..."/

- Majd én megyek érte. - vállalkozott Ötös majd kérdően nézett rám.

- Csatlakozom. - köszörültem torkomon.

- Eltudod hozni úgy Vanyát, hogy nem nyomod össze? - utalt véleményem szerint érdekes múltra.

- Megpróbálom. - adott viszonylag flegma választ Luther. Utána Ötös átkarolt és már ott sem voltunk. Egy vidám kisugárzású kertesház ajtaján léptünk be mikor hangos kacajt hallottunk. Hosszúkás fotelon láttam két személyt el terülni.

- Két egyszerű kérdés. - torpantam meg Ötös mellett - Kik ezek? És csak szerintem részegek?

- Klaus, aki egyébiránt a legjobb barátod volt és Alison azaz Négyes valamint Hármas személyesen. - taglalta ahhoz képest tömören - Ja... Valóban ittak. - Mutatott az üres üvegekre, ami egykor drága alkoholt tartalmazott.

- Alison. - lökte vállba a hosszú, hullámos barna hajú férfi a feketébb árnyalatokat képviselő nőt - Mennyit ittunk? Hallucinálok? - pár másodperc pislogás után elvarázsolt nevetésbe kezdett.

- Kapjátok össze magatokat nagyon gyorsan. - integetett Ötös Klaus arca előtt - Fogytán az idő! - szemüket dörzsölve próbáltak észhez térni.

- Nem hiányoztál... - nyöszörögte Négyes.

- Beszélhetünk? - kullogott hozzám Ötös.

- Persze. - feleltem mikor a bizonyos legjobb barátom nyakamba vetődött.

- Úgy hiányoztál már, számtalan sok kérdésem és egyben mesélni valóm van. - élte át találkozásunkat rossz érzés kerített hatalmába. Lehamoztam vállamról kezeit és szemébe pillantottam.

- Neharagudj. -.- De semmire se emlékszem, fogalmam sincs arról ki vagy. - utólag átgondolva legkevésbé sem kelteltem és talán sokat is mondtam egyszerre. Értetlenül állt velem szemben.

- Mégis? -.- Miért? - csalódott tekintetét a kitartóan fülelő Alisonnal egyetemben fordították Ötösre.

- Nincs türelmem ismét elmondani. - forgatta szemét - Legyen elég, hogy nem emlékszik... - felnézett a plafonra ezentúl is nehezére esett kimondani - ... Egyikünkre sem.

- Téged is elfelejtett? - bambult Klaus, de Ötös válasz adás lehetőségét hanyagolva fűzte hozzá.

- Vanya-val is ez a helyzet. - máig nem tudtam meg mi közöm van nekem a kukoricás lányhoz azon kívül, hogy ő is testvéreim egyike.

- Durva, ugyanakkor három év után is imádom a mosolyod. - bájolgott nekem ekkor Riley boldog arcocskája villant be előttem.

- Miről szeretnél beszélni? - hesegettem el szívszorító gondolatomat mialatt Kalus arrébb ténfergett.

- Riley. - kezdte - Tényleg apró baj van... - habozott - ... Tegnap szó szerint semmit nem aludtam próbáltam elmenni hozzá , viszont csak az éjszaka sötétségét láttam, mármint ahogy rá gondoltam és azt csináltam, amit akkor mikor használom a képességem ezúttal nem használt, mert nem tudom hol van pontosan. - igyekezett össze pakolni egy épkézláb mondatot. Nyugtalanított, miszerint Ötös is ugyan azt tapasztalta, amit én rögtön leolvasta arcomra kiírt gondolatok tömkelegét. - Szóval te is?

- Pontosan. - kezem remegni kezdett, de ökölbe szorítottam, hátha abba hagyja - Látom mit akarsz mondani, viszont kérlek ne. Bármi történjék betegre fogom aggódni magam, ha Riley-ról van szó. - állítottam meg szólásban. Nehézkesen egybe kapartuk két részeg testvérünket majd Eliott házának első bejáratán léptünk be. Ötös támogatóan szorította kezemet félhetett attól, hogy ismét személyesen találkozok Vanya-val. Mind eddig ezzel el is felejtettem foglalkozni. Szédülésem nem mutatkozott még, két lábon álltam tehát kijelenthetem, miszerint jól érzem magam.