Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

8. fejezet; Három tabletta

- Én vezetek! - teleportált az autóba.

- Hisz ez az én kocsim! - pattantam be a mellé szerelt ülésre. - Csak most, nem többet. - dobtam ölébe kulcsaimat.

- Megfigyeljük ki lép be az épületbe, minden rohadt embert egytől egyig. - fészkelődött.

- Nyugi, elintézzük. - helyeztem tenyerem vállára - Most már nem vagy egyedül.

***

Ablakon át követtük nyomon a vásárlókat, esetleg dolgozókat. Csend telepedett ránk, való igaz nem sokáig ugyan is Ötös előhúzott valami random próba babát mocsár zöld táskájából.

- Próba baba... Miért van rá szükségünk? - intéztem kérdésem testvéremnek.

- Ő Dolores... - szólt. Szavaiban némi szégyenkezést hallottam. Ötletem sem akadt mit is feleljek. - Semmi baj azzal, ha azt hiszed megőrültem.

- Mi? - böktem ki - Én, dehogy nézlek annak.

- Persze. - ráncolta homlokát, tekintete elkomorodott.

- Hé! Ötös! -.- Jól vagy? - a fiú fejéhez kapott aztán bólintott arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az ablakon. - Luther?

Ötös szemszöge

Egyik ártatlan pillanatban még Daphne-val beszéltem aztán hirtelen vissza kerültem oda, ahol elkezdődött. Ki pattantam a kocsiból és megint minden lángokban állt. Teljesen elhittem, hogy kudarcot vallottam. Nyolcas nevét kiáltottam.

Amit éreztem iránta az különleges volt mostanra biztosan megváltozott a véleménye, hiszen eltűntem. Teljesen magára hagyva apánk kínzásaival. Talán, ha másképp döntök forogtam körbe saját tengelyem körül. Kétségbeesetten rogytam térdre Daphne jelentette számomra a világot.

- Hé! Ötös! - morajlott fel egy lágy hang, aztán vissza tértem. Hasogató fájdalmat éreztem fejemben reflexből kaptam oda. Egyszerűen bólintottam.

- Luther?

- Igen. - tuszkolta be magát a szűkös autóba.

- Óvatosan! - húzta össze résnyire csoki barna szemeit Daphne. Meg nekem is rossz volt nézni, ahogy a kocsi kishíján kétszer akkora lesz Egyes széles vállai miatt.

- Mit keresel itt? - hajoltam hátra hozzá unott tekintettel.

- Titeket keresünk kezdtem nagyon hiányolni az okoskodásod. - vágta be maga után a kocsi bal ajtaját Klaus. - Na és persze Daphne csodálatos mosolyát. - vigyorodott el.

- Kifelé! Nem lenne szabad itt lennetek! - emeltem fel hangom. Ha ezek az őrültek tovább viszik a hírét annak, hogy vége lesz szeretett világunknak egy héten belül történelmünk megismétli önmagát.

- Pedig ez a Barbie baba nagyon tetszik nekem. - nyúlt érte Négyes.

- Vedd le róla az enyves kezeidet! - csaptam oda mérgesen Klaus mindent is magáénak akar. - Szállj ki a kocsiból Klaus! - mondtam immár másodjára.

- Grace-nek köze lehet apa halálához. - dőlt előrébb, ezzel a mozdulatával akár fel is dönthette volna a járművet.

- Tudjuk vagyis hallottunk róla. - vágta rá Daphne majd tőlem várt magyarázatot.

- Honnan? - bámult értetlenül Egyes.

- Hallottam, ahogy Alison szólt neked, mielőtt félreértés esne nem hallgatóztam csak jól tudok időzíteni. - próbáltam a lehető legrövidebbre zárni, hátha egy kielégítő válasz után végre elhúzzák innen a csíkot.