Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

11. fejezet; Don't play with fire

Magas, szürkés épületbe haladunk.

- Szándékodban áll beavatni engem? - tudakoltam az intéző után iparkodva.

- Benned még bíznak. -.- Teljesen a legjobb, ha ez így is marad akkor biztonságban leszel.

- De én nem biztonságban akarok lenni, hanem veled. - makacskodtam, ugyanis nem tetszett, hogy mindentől távol szeretne tartani. - Ebben ketten vagyunk benne ezt te is jól tudod.

- Viszont, ha meghalsz egyedül leszek! - mondta erőteljes hangerővel. Megijesztett a viselkedése, láttam cseppnyi félelmet megcsillanni tekintetében. - Ne haragudj...

- Nem te ne haragudj. -.- Teljesen sosem érezhetem át, ami benned kavarog, de eltudom fogadni. Valakit elveszíteni... - csuklott el hangom - ...Szörnyű. - a földet bámulva haladtam tovább.

- Erre gyertek!

Az a bizonyos nap

- Erre gyerekek! - utasított apánk. Engedelmesen sorakoztunk fel egymás mellett. - A mai nap nagy nap! - húzta ki magát. - Küldetésetek van! -.- Egy pillanat, hol van hatos számú? - húzta felszemöldökét.

- Utána nézek! - emeltem fel kezem önkéntesen.

- Nem! - teremtett le szigorúa, majd Grace-re nézett, aki már indult is. Szokásos néma csendben várakoztunk. Négyes kicsit hátra dőlt, tekintetével jelezte, hogy valami nem oké.

- Utána szeretnék nézni! - erősködtem továbbra is, de Egyes ideges arckifejezését látva elhallgattam aztán nagy meglepetésemre szólt apánk.

- Eredj! Mi indulunk! - nézett rám.

- Külső segítség nélkül akarsz küldetésbe vágni? - szólt bele Hármas - Ez őrültség!

- Nem az Nyolcas nélkül is meg tudjátok oldani! -.- Tilos másoktól függenetek, mert az azt jelenti, hogy egyedül gyengék vagytok! - ordította.

***

- Ben! - szólítottam nevén testvérem. - Anya? - haladtam végig a hálószobák folyosóján. Szobájába sietősen, de alaposan pillantottam be. Abból az okból kifolyólag, hogy ott nem találtam őket hamar irányt váltottam. Hatalmas ez a ház. - Ben! - kétségbe estem mégis miért nem válaszolnak?

- Nyolcas számú? - dugta ki fejét Pogo az emeleti fürdőszoba ajtaján.

- Hol vannak? - hebegtem idegesen még távol tőle. Nem kaptam választ, Pogo elkeseredett szemeit látván rémülten futottam hozzá. - Hol vannak? - ismételtem önmagam szinte sírva, valami rossz következik. Tudom, de nem szeretném.

- Itt. - súgta, majd befordult a viszonylag tágas helyiségbe. A látványtól nem kaptam levegőt, úgy éreztem megfulladok. Mellkasomhoz kapva kezdtem hátrálni. Ott térdelt anya ruhája vérben úszott és mosolygott, akkor látni véltem Hatost holtan a földön fekve, Grace kezébe vette testvérem. Könnyeimmel egyáltalán nem foglalkoztam, ordítottam a fájdalomtól, amit éreztem.

- Mi a... Mi történt vele? - remegve sírtam Pogonak. Hamar össze szedve magam rohantam anya után. - Te! - szólítottam meg dühösen mire felém fordult - Te tetted! - sírtam el magam ismét. - Láttam, hogy mosolyogsz. - zuhantam térdre, agyam kikapcsolt.

- Mi a baj drágám? - emelte fel állam két ujjával. Elhúzódtam.

- Megölted őt? - kérdeztem szipogva.