I believed^jikook^

Part 23

Chan pov:

-Holnap találkozunk.-intek a munkatársaimnak, majd elindulnék az autóm felé, de a telefonom csörögni kezd.

-Igen tessék?-szólok bele, mivel ismeretlen a szám.

-Chan? Szia, Rosé vagyok, Jimin húga.

-Szia Rosé. Persze, mond csak.-hiába beszéltünk rég, attól még szívesen segítek neki, hisz nagyon jóban voltam vele is és a bátyával is.

-Jiminről lenne szó. Nos, mostanában nagyon furcsa és nem tudom hogy mi lehet vele. Most is bezárkózott, pedig itt van a párja is. Nem lehetne hogy eljössz és beszélsz vele? Nagyon jó barátok voltatok és hátha miattad kimozdul.-hallom az aggódást a hangján.

-Rosie, tudod hogy már rég beszéltem vele. Nem hiszem, hogy pont rám fog hallgatni.-sóhajtok egyet, de tudom, hogy úgy is bele megyek.

-Kérlek Channie.-használja a régi becenevem, amit imádok.

-10 perc és ott vagyok.-sóhajtok ismét, majd egy köszönés után bontom a vonalat.

Régen nagyon jó barátok voltunk Jiminnel és Taehyunggal is. Az utóbb említett mutatott be minket egymásnak és így kialakult egy kapocs közöttünk, amit magyarázni nem lehet.

Taehyung halála után megváltoztak a dolgok. Talán ő volt a mi kapcsunk és ő tartott össze minket. Álltalába vidám, mosolyogós és kedves volt, de ha Jiminről volt szó, akkor egyszerűen kenyérre lehetett kenni. Amikor Jiminnek segítség kellett, ő mindig ott volt neki és támogatta, sosem fordított neki hátat és mindig megvédte a rosszakaróktól.

Tudni kell, hogy Jimin nem igazán volt "népszerű", egészen Taehyungig. Sokat bántották lelkileg, de néha fizikailag is.

Amikor Tae meghalt, elveszett a kapocs köztünk és látni lehetett már csak a járásán hogy össze van törve. Ránézett az ember és elszörnyedt a látványtól, nagyon szét volt csúszva, ami természetes, hisz TaeTae volt az első szerelme. Akkor-ott megtört bennünk valami, ami miatt megszakadt a kapcsolat, amit bánok, mert gyakran hiányzik, de ha neki jobb így, akkor nem erőltetem rá magam.

Jimin egy nagyon jó srác, aki nem érdemel meg ilyen szintű fájdalmat, talán ezért ülök most a házuk előtt a kocsimban.

5 perc is eltelik, mire kiszállok az autóból és az ajtó felé indulok. Nagy a feszültség bennem, de nem mutathatom ki, hisz most Jimin a fontos.

Kopogok, az ajtó egyből kinyílik és Rosét látom meg, aki egyből átölel amint meglát.

-Köszönöm, hogy ide jöttél.-válik el tőlem és a szemeimbe néz. Aggódást látok a szemeiben, de nem kérdezek rá, majd úgy is mondja amit tudnom kell.

-Hol van Jimin?-szólalok meg a nappaliban.

-A szobájában. Még tudod hol van, ugye?

-Mit akarsz Jimintől?-hallok meg egy ismeretlen hangot.

-Jungkook nyugi.-csitítja Lisa a fiút.-Csak segít nekünk szóra bírni Jimint.

Jungkook-ugyebár megtudtam a nevet-nem szól semmit, de szúrós pillantásokkal illet, gondolom ő Jimin új párja.

Rosé leülteti és megnyugtatja, hogy én egy régi barátja vagyok, és csak azért nem hallott még rólam, mert pár éve nem beszéltünk már.

Oda szólok Rosénak, hogy felmegyek Jiminhez, aki csak bólint és továbbra is Jungkookot nyugtatgatja.

Elkezdek kopogni, de senki sem akar megmozdulni. Úgy döntök, nem adom fel, hisz tudom hogy bent van.

-Az isten szerelmére, nem igaz, hogy egyértelmű a viselkedésem. Nem vagyok senkire sem kíváncsi.-szólal meg végül, de ismét kopogok, hogy tudja, nem adom fel.

-Mi van már?-nyitja ki hirtelen az ajtót, de nem számított arra, hogy én állok az ajtó mögött.

-Szia Jimin.-mosolygósan köszönök neki.

-Miért vagy itt?-kérdezi köszönés nélkül és látszik, hogy nem sok kell a síráshoz.

-Hozzád jöttem, de ha szeretnéd akkor elmegyek.-mutatok a lépcső felé.

Csak arrébb áll, én pedig bemegyek és leülök az ágyára.

Sok az elmaradásom.😮‍💨