I believed^jikook^

Part 21

Amint a ház elé érek, egyből a nappaliba megyek, ahol Hyunjin önelégült fejét látom.

-Te mi a faszt keresel itt?-indulok felé, de valaki elkap és akár mennyire is akarok, nem tudok elszabadulni.

-Jimin, nyugodj le.-hallom meg Jungkook hangját, de csak jobban ideges leszek.

-Hagyj engem békén.-lököm el magam Kooktól.-Te meg válaszolj. Mit akarsz? Ez is Jennie volt? Nem elég hogy kirúgtak miatta? Még téged is a nyakamba rak?-emelem meg a hangom.

-Nyugi Jiminie. Beszéljünk nyugodtan.-dől hátra a kanapén.

-Ki engedett be? És hol vannak a lányok?-kezdek el nézelődni a nappaliba, de nem látom őket.

-Elmentek.-jelenti ki egyszerűen az előttem ülő.

-Elmentek? Mégis hova?-fordulok Jungkook felé, de ő a mellkasa elé emeli a két kezét, védekezés gyanánt.

-Nyögd ki, hogy mit akarsz.-ülök le, a dohányzó asztalunkra.

-Vond vissza a feljelentést, akkor békén hagylak téged és a lányokat is.-mosolyog önelégülten.

-Ha ennyi kell ahhoz, hogy leszállj végre rólunk, akkor oké. Holnap vissza vonom, de most menj el.-állok fel, majd a konyhába megyek egy kis vízért.

Halk hangokat hallok a nappaliból, de nem foglalkozok vele, hanem a szobámba megyek. Korán van még az ilyen beszélgetésekhez. Csak nyugalmat akarok és azt, hogy végre eltűnjön ez a féreg, az életünkből.

Leveszem a farmerom és a pólóm, majd magamra veszek egy szürke rövid nadrágot és úgy fekszem az ágyba. Elindítok egy random filmet, majd nézni kezdem. Nem igazán megy nekem a tippelés a filmek között, mert elég gyatra az egész.

Hirtelen eszembe jut Rosé, ezért gyorsan a telefonomért nyúlok, majd tárcsázni kezdem.

-Szia Jimin. Minden rendben van, ne aggódj. Lisa szüleinél vagyunk.-válaszol, a fel nem tett kérdéseimre.

-Akkor jó. Mikor jöttök?

-Amint elment Hyunjin. Jungkook ott van?-hallom, hogy ő is zaklatott.

-Igen itt, de nem is értem miért. Neki semmi köze ehhez.-sóhajtok.

-Csak akartam melléd valakit, aki lenyugtat.-jól esik a gesztus, de csak az ellentétét érte el.

-Csak jobban idegesített. Jut eszembe, te miért nem voltál ma bent?-kérdezem azt, ami már egy ideje a fejembe van.

-Elaludtam.-hallom hogy hazudik, de nem firtatom. Egy gyors köszönés után ki is nyomom a hívást,majd újra a tv-nek szentelem a figyelmem.

Egy kis idő után, kopogást hallok, de nem szólalok meg, ezért az illető öntörvényűen benyit. Oda se nézek, hisz tudom ki jön. Egy ideig csak áll az ajtóban, és kezdem kellemetlenül érezni magam, ezért ránézek. Küld felém egy felénk mosolyt, majd elindul és mögém fekszik.

Átkarolja a derekam és közel húz magához úgy, hogy a hátam a mellkasához ér.

-Miért rúgtak ki?-szólal meg egy kis idő múlva.

-Nem akarom hogy nőként kezelj. Nem dőlt össze a világ, amiért kirúgtak.-csúszok arrébb tőle.

-Miről beszélsz? Miért kezelnélek nőként?-ül fel értetlenül.

-Babusgatsz. Nagyon szeretem és kedves gesztus egy bizonyos határig, de már túlzásba viszed. Nem fog csontom törni, amiért kicsit erősebben érsz hozzám.-követem a mozdulatait.-Nem vagyok nő Jungkook. Igen megviselnek a dolog, de nem annyira, mint te azt gondolod. Kezelj engem is férfiként, hisz pont annyira vagyok férfi ebben a kapcsolatban, mint te.-fejezem be a mondandómat. Eddig végig a szemeibe néztem, és ez most sincs másképp.

-Igazad van. Sajnálom, de nem akarok egy kicsit sem fájdalmat okozni neked. A legjobbat akarom kihozni magamból ebben a kapcsolatban és nem akarom, hogy csalódj bennem.-szólal meg pár perc hallgatás után.

-Miért hiszed azt, hogy csalódni fogok benned?-emelem meg az egyik szemöldököm.

-Nem tudom. Csak...-nem fejezi be a mondatát.-...mindegy.

-Csak mi, Jungkook? Nem akarsz fájdalmat okozni, mint Taehyung?-emelem meg kicsit a hangom.

-Nem erről van szó. Én, én szeretlek téged Jimin. Nagyon szeretlek és csak jót akarok neked. Ezt olyan nehéz elfogadni?-emeli fel ő is a hangját.

-Miért szeretsz? Pontosítok! Miért engem szeretsz? Neked egy csinos lány kellene, akivel családot tudnál alapítani és aki boldoggá tenne, nem úgy mint én.

-Már megint ez? Tudod mit? Felejtsd el, amit mondtam. Ha ezt akarod, akkor keresek egy csinos lányt és egy csepp problémával kevesebb marad az életedben.-viharzik ki hirtelen a szobámból és már csak a bejárati ajtó csapódását lehet hallani.

Ezt szépen elintéztem...

Másfél hét után, új rész! Hurrá...
Mit gondoltok?
insta:doldonawattpad