I believed^jikook^

Part 9

10:09:
"Remélem minden rendben van veled! Vigyázz magadra.❤️"-küldöm el az üzenetet Jiminnek, aki nem sokkal később válaszol is.
10:11:
"Minden rendben lesz. Nem hiszem hogy jó ötlet volt ide jöjjek, de most jobban viselem."-szóval tényleg Taehyunghoz ment.
10:14:
"Érted menjek? Utána haza viszlek ha gondolod."
10:14:
"Nem szükséges. Legalább lenyugszom mire hazaérek. Lehet egy kérdésem?"-meglep a hirtelen téma váltás.
10:15:
"Persze😊"
10:16:
"Délután tudunk találkozni? Valamiért megnyugtat a jelenléted.😅"-hatalmas mosoly terül szét az arcomon, az üzenet olvasása közben.
10:17:
"Ha szeretnéd, akkor találkozhatunk. De most akkor elköszönök, hisz sok a dolgom. Legyen szép napod Jimin."
10:20:
"Szia Jungkook.❤️"

A rövid kis üzenet váltásunk után, kaptam egy kis motivációt a munkához, és mosolyogva folytattam a papírok szortírozását.

Este nyolc környékén fejeztem be mindent, amit a mai nap meg kellett csináljak. A telefonomért nyúltam, és akkor láttam hogy van 4 olvasatlan üzenetem.

14:02:
"Tudunk akkor találkozni? Mikor végzel?"-állt az első üzenetben Jimintől.
16:47:
"Elfelejtetted, ugye?:("
18:39:
"Dolgozol még?"
19:53:
"Remélem majd bepótoljuk."-fejbe csapott a felismerés. Annyira el voltam foglalva a munkával, hogy még a telefont sem hallottam meg.

20:06:
"Ne haragudj Jimin. Nem felejtettem el, de annyira belemerültem a munkába, hogy a telefonomat sem hallottam meg, és csak most végeztem. Otthon vagy?"-sokáig várok az üzenetre,de 10 perc után már kezdem feladni.

20:17:
"Igen."-állt a rövid válasz az üzenetben. Nem is válaszoltam neki, hanem felpattantam és miután össze szedtem a cuccaim, a kocsihoz siettem, hogy minél hamarabb Jiminhez érjek.

Amint a házukhoz értem, csengetés után Rosé nyitott ajtót.

-Jimin merre van?-kérdezem meg köszönés nélkül.

-Neked is szia.  Fél 12 óta a szobájában kuksol és van egy olyan sejtésem hogy sír is.-áll el az ajtóból, mutatva hogy bemehetnek.

-Felmegyek hozzá.-mondom neki, miután levettem a cipőmet. -Szia Lisa.-köszönök menet közben, a kanapén ülő nővéremnek is.

Amint felértem, kopogok de senki sem mond semmit. Amikor kopogtam mégegyszer, hallottam hogy Jimin ezt mondja: Már mondtam hogy semmi bajom és éhes sem vagyok. Hagyjatok végre.

-Akkor haza is mehetek, ha azt szeretnéd.-mondom, de nem mozdulok. Ahogy sejtettem, 2 másodpercen belül, kinyílt az ajtó és egy apró, kisírt szemű Jimin csapódott hozzám teljes erejéből.

-Azt hittem elfelejtettél.-jelenti ki, amikor elenged.

-Nem felejtettelek el, csak sok dolgom volt.-mosolygok rá majd a felém közelebb eső kezéért nyúlok és elkezdem húzni magam után. Nem ellenkezett, mert biztos éhes volt, hisz egész nap nem evett csak reggel.

Amint leértünk, a lányok szokás szerint nagy örömmel köszöntöttek minket.

-Sziasztok.-köszönnek egyszerre.-Hogy vagy Jimin? Jungkookra van szükség mindig, ha jobb kedvre akarunk deríteni?-kérdezi mosolyogva Lisa. Jimin csak lehajtja a fejét zavarában.

-Lisa fejezd be. Amúgy is, tudod már hol alszol?-érdeklődöm, a reggeli beszélgetésünk után.

-Rosé felajánlotta hogy itt maradhatok, amíg nem találok egy rendes albérletet. Jimint is meg akartuk kérdezi, de szegénykém ma nagyon nem volt jó passzban.-motyogja a mondandója végét.

-Engem nem zavar. Maradj ameddig szeretnél.-mosolyog Jimin, majd leül a lányok közé a pulthoz.

-Köszönöm.-a nővérem mosolya hatalmas lett.

-Én csak be ugrottam, hogy megnézzem Jimint, de mennék is.-jelentem ki, mire Jimin egyből rám kapja a tekintetét.

-Mi? Miért? Maradj még!-néz rám szomorúan.

-Tényleg maradhatnál még. Akár itt is aludhatsz.-mondja Rosé, miközben Jiminre mosolyog.

-Kényelmetlen a kanapé, ne haragudjatok.-motyogom.

-Aludj velem.-ajánlja fel Jimin, mire elmosolyodom.

-Ruhám sincs itt, és tényleg nem akarom zavarni sem.-vakarom meg a tarkóm.

-Hát jó.-sóhajt Jimin.-Én is megyek aludni.-mondja majd megpróbál elmenni de én az ajtóban állok, ezért meg tudom állítani.

-Enni majd én fogok? Megvárom hogy rendesen egyél és csak utána megyek.-mosolygok rá.

Valamit motyogott az orra alatt, de nem értettem és szerintem jobban is járok. Leült az asztalhoz, és én is mellé ültem. Az arcát tanulmányoztam, és megint rá kellett jönnöm, hogy ő nagyon gyönyörű. Nem helyes, egyenesen gyönyörű.

Amikor észre vette, hogy bámulom, oldalba bökött mire én csak felnevettem.

-Biztos nem maradsz?-kérdezi Jimin, miután felkísértem a szobájába.

-Biztos. Kifáradtam ma nagyon és nem lennék jó társaság, de ha szeretnéd akkor majd bepótoljuk.-mosolygok, mire az ő arcán is elterül egy nagy mosoly.

-Aludj jól Jimin.-mondom neki, majd elhagyom a szobáját.

Amikor lementem, hallottam hogy a lányok a mi neveinket emlegetik.

-Helyzet?-lépek oda hozzájuk.

-Nagy hatással vagy Jiminre.-sóhajt Rosé, majd rám néz.-Ne okozz neki csalódást.

-Miért lennék nagy hatással rá?-nézek kérdően.-Mindig a barátja maradok, és ezt ő is tudja. Nem szeretem ha fáj neki, mert akkor nekem is rossz. De ha nem haragszotok akkor mennék, mert fáradt vagyok. Jó éjszakát.-intek nekik, majd elhagyom a házat.

Sziasztok!
1719 szó!! Túl léptem a határaimat azt érzem, hisz általában 800-900 szavas részeket írok. Ha tetszett akkor vote.❤️
Insta:doldonawattpad