-Teljes szívemből sajnálom amit tettem, de nem hibáztathatsz, hisz részeg voltam.-hajtom le fejem ezekre a mondatokra.
-Igazad van de nem kereshetsz örök életedben kifogásokat. Ígéretet tettél Taehyungnak! Azt mondtad veled boldog lehetek, de nem. M...
Egy szó nélkül állok fel az asztaltól és sietek be a szobámba, hogy felöltözhessek valami utcai ruhába. Egy egyszerű fekete farmert, és egy piros felsőt veszek. Kiegészítőként egy napszemüveg és a kedvenc fehér sapkám is felkerül.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Jungkook, a pólós a mosógépben van. Elmentem.-mondom monoton hangom, majd elhagyom a házat.
Jungkook pov:
-Mi történt vele, hogy így elrohant a kórház hallatán?-érdeklődik Lisa.
-Szerintem Taehyunghoz ment. Utoljára nála volt bent a kórházban, és a halála napja óta undorodik a kórházaktól.-sóhajt Rosé, majd elkezdi le pakolni az asztalt.
-Lisa, haza megyek. Te gondolom már nem akarsz Hyunjinnel lakni, szóljak anyának hogy a szobád ismét kelleni fog?-fordulok a nővérem felé.
-Igazad van, nem akarok vele lakni, de haza sem fogok költözni. Amíg nem találok egy jó albérletet, addig megszállók egy hotelben vagy nem tudom.-rántja meg a vállát.
-Hát jó. Én leléptem.-rántok vállat majd felöltözök és elhagyom a házat.
Nem haza megyek, hanem egyből a munkába indulok Jiminéktől. Végig azon jár az eszem, hogy mit csinálhat most. Remélem nem sír. Nem bírom elviselni, ha fáj neki. A szívem is belefacsarodott, amikor először láttam összeesve zokogni Taehyung miatt. Nem szeretném, hogy rossz hatással legyen rá megint a találkozás.
Gondolataim közepette, észrevettem hogy megérkeztem az úti célomhoz. Be sietek a hatalmas épületbe és ott egyből a mosolygós Changmin fogad. Int egyet, majd megyek is tovább a lifthez, hogy minél hamarabb az irodámban lehessek. Lehet csak egy egyszerű titkár vagyok, de jól végzem a munkám, ezért saját irodát kaptam, így nem kell a sok agyoniskolázott ember között ülnöm egy hatalmas teremben.
-Hát te?-nézek az előttem álóra, akivel nem igazán akartam találkozni az a bizonyos buli óta.
-Szia Jungkookie. Hiányoztam?-sétál közelebb Jennie, sejtelmes mosollyal az arcán.
-Mit keresel itt?
-Játszani jöttem. Hiányzol.-harapja be ajkait, majd hozzám préseli a testét.
-Jennie, hagyj engem békén.-lököm arrébb, de csak annyira hogy eltávolodjon.
-Miért? Csak Jiminnek szabad ilyeneket csinálni?-még mielőtt bármit kérdezhettem volna, az alsómba nyúlt, és körbe fogta a férfiasságom, majd mozgatni kezdte a kezét. Felnyögök a hirtelen jött érzésre, de amint realizálódott bennem a helyzet, egyből kezére fogok, és kihúzom a nadrágomból.
-Menj innen!-rivallok rá.
-Tudod hogy csak az enyém vagy. Vagy már elfelejtetted a közös éjszakákat?-nyal végig ajkain.
-Igen, elfelejtettem. Ahogy téged is el akarlak szóval húzz innen.-mutatok az ajtó felé, mire Jennie felnevet, majd kisétál az ajtón.
Sóhajtok egy nagyon, majd a székembe ülök, és előveszem a fontosabb iratokat, hogy át tanulmányozzam és aláírjam azt, amelyiket kell. Fél óra múlva a főnököm lép be az irodába, és egy nagy köteg papírt lök elém. Kínomban felnevetek, majd a kezembe veszem a telefonomat.
