A cseresznye illat

A huszonkét éves napló, Február 1.

Azt akarom, hogy ez legyen az utolsó dátum, amit felírok.

Már hetek óta azen gondolkodtam, hogy talán ideje lenne felhagyni a naplóírással így a vége felé. Már jó ideje nem magamnak írtam őket.

Andi, Gabe, ha valaha is képesek lesztek beleolvasni a naplókba, amiket nemsokára elkaptok és ide juttok, akkor hadd mondjam el még egyszer, hogy nagyon szeretlek titeket. Ez nem egy búcsúlevél, nem azért vannak idekörmölve az utolsó szavaim, hogy már megint sírjatok és fájdalommal a mellkasotokban gondolatok rám. Hiányozni fogtok és tudom, hogy én is nektek, de a dolgok így vannak rendjén. Annyi emléket szereztünk az utóbbi két hónapban, amiket nem tudott egy tumor sem elrontani. Ez volt a legszebb két hónapja az életemnek. Veletek és apátokkal. Nem kívánhattam egész életemben ettől többet. Minden problémám elszállt, minden nehéz izmot kimaszíroztatok a vállamból. Úgy érzem, már elbírnám rajta az egész világ súlyát, ha odajutnék. Értetek, még azt is elviselném. Épp ezért döntöttem így. Hogy legyen így vége. Tudom, az elején egyiktek sem tudta elfogadni és talán soha sem fogjátok tudni megbocsájtani nekem. De hadd próbáljam meg megmagyarázni nektek.

Azért akartam, hogy így legyen vége, hogy ne csak a legrosszabbat lássátok belőlem. Ne csak azt lássátok, hogy milyen fájdalmakkal küzdök, milyen gyógyszerek kábítanak és leginkább, hogy milyen élettelenné válok ezek miatt. Nem akartam így elhalványúlni, így maradni meg az emlékeitekben. Azt akartam, hogy jól érezzük magunkat. Együtt legyünk, mint egy egyszerű család, akik nagyon szeretik egymást.

Tekinthetitek ezt az utolsó kívánságomnak. Pont ezért kérem, hogy bocsájtsátok meg, amit tettem és gondoljatok inkább erre a két csodás hónapra, akárhányszor hiányzom nektek.

Gondoljatok arra, hogy mennyire szeretlek titeket. Mert nagyon, nagyon, de nagyon szeretlek titeket.

Nagyon fogtok hiányozni.

Mondjátok meg apátoknak, hogy ne félljen elengedni és hallgassatok rá, amikor ő ugyanezt elmondja nektek.

Mostmár nem fér hozza kétség, egy angyal vigyáz rátok odafentről.