~Ne téveszd össze a csendet a gyengeséggel. Az okos emberek nem terveznek nagy lépéseket hangosan.~
Killian King
Szinte lehetetlen volt aludnom. Hogy a fenébe tudtam volna aludni, amikor a párom nem mellettem volt, hanem olyan emberekkel, akik bántották őt, és esetleg megfosztották attól a boldog, szerencsés fiútól, akit igazán nagyra becsültem. A szívembe karmolt, éreztem, mennyire fázhat, mennyire félhet, és mennyire éhes lehet.
Lehetetlen volt egy helyben maradnom, a lábam folyamatosan remegett, és igyekeztem hogy ne tépjem darabokra az egész nappalit. Bassza meg! Mindenért magamat hibáztattam. Amiért hagytam, hogy elmenjen mellőlem, amiért hagytam, hogy követés nélkül kóboroljon, amiért nem voltam ott, hogy megmentsem, amikor meg kellett volna.
Olyan átkozottul haszontalannak éreztem magam, mint társ. Nekem kellett volna ott lennem mellette, de én itt voltam, élveztem a szabadság kényelmét, míg ő valószínűleg ketrecben volt. A torkomban morgás bugyborékolt, a dühszintem emelkedett, és nem kellett sok idő, hogy a nagy kanapé, amelyen alig egy napja Finnickkel ültem, két különálló darabra törjön.
Nem elég, hogy elrabolták a társamat, de azt sem tudtam, hol a fenében kezdjem el a keresését. Mintha teljesen eltűnt volna, és nem hagyott volna nyomot maga után. A tény, hogy Lyn, Ailee és Nicolas állt emögött, felforralta a véremet, ha arra gondoltam, hogy egy egyszerű csavargó, ember és félig farkas elrabolja a társamat.
Nem haboznék letépni mindannyiuk fejét, és megetetni az állatokkal, nem hagyva hátra maradványokat. Azt akartam, hogy kiontódjon a vérük, és ha csak egy karcolást is látnék Finnicken, rosszabb árat fizetnének, mint valami olyan nagylelkűséget, mint a gyors halál. A düh egyszerűen azért emésztett fel, mert hullámokban éreztem a szomorúságot, az aggodalmat és a boldogtalanságot, amit Finnick érzett, és ez átvágott rajtam, átszúrta a szívemet. Túl ártatlan, túl jó volt ahhoz, hogy így bánjanak vele.
Mielőtt bekapcsolhatnám a tévét, hallom a lift csilingelését, Vera szagát, amely az emeletre szállt, ahol voltam. Felé fordulok, ahogy elsiet a dolgok mellett, hogy bejusson a nappaliba, ahol én álltam. Kezében egy térképet tart a hatalmas területünkről, körülötte a környező területekkel és épületekkel. Letérdel, és kiteríti a lapot a dohányzóasztalra, a kezével széttárva tartja.
'Alfa Killian, átnéztem a személyes könyvtárunkat, és találtam egy térképet, amely a területet mutatja, plusz egy kiterjesztést más területekre' - kezdte Vera magyarázni.
Megértően bólintok, leülök, és alaposan szemügyre veszem a kék térképet, amelyen fehérrel látható a földek és épületek elkülönítése.
'Lehet, hogy ez túlzás, de ez a falka'- körmeivel megérint egy másik falkát, amely talán egy órányira volt a mi falkánktól - 'lehet, hogy Finnicket tartja fogva, vagy Nicolas tartja ott őt, anélkül, hogy észrevennék.'
'Akkor mi a francért ülünk még mindig itt, és nem gyűjtjük össze a harcosainkat, hogy letépjük a fejét?'-Kérdezősködöm, mire ő hallhatóan felsóhajt.
'Mert itt ez az épület' - mozgatja az ujjait, hogy megérintse egy nagy, lepusztult épület környékét, ami talán félórányi időre volt tőlünk -' az is lehet, hogy itt tartják fogva.'
'Nem vagy benne biztos'- mondom csalódottan- 'mindkét helyet ellenőrizhetjük.'
'Van még egy probléma'-mondja Vera tétován, én pedig felvonom a szemöldököm.
'Mi az?'
"Úgy tűnik, hogy Nicolas azt tervezi, hogy megtámadja a falkánkat, és erre megkapta az Alfái áldását. Finnick elmekapcsolaton keresztül beszélt hozzám, tájékoztatott arról, hogy mit mondott Nicolas, és arra a következtetésre jutottam, hogy csak egy napunk van hátra, talán még kevesebb'- mondja Vera gyorsan, az aggodalom könnyen az arcára íródott, annak ellenére, hogy próbált nyugodt maradni.
A harcosok kötelessége volt, hogy minden helyzetben nyugodt maradjon, bármi történjék is, hideg külsővel helyettesítse az érzelmeket, de könnyű volt látni, hogy belülről szétfeszíti magát.
'Könnyű lenne azt mondani, hogy osszuk szét a falkát, hogy mindkét területet ellenőrizzük, de ezt a kockázatot nem vállalhatjuk, mivel nincs időnk, és ez többet ártana, mint használna' - rágta az ajkát, miközben kezével végigsimított a haján.
Kezdett leülepedni bennem, hogy mit akar mondani. Ha úgy döntünk, hogy megszálljuk és átkutatjuk a Hazel Wood falkát, Nicolas falkáját, akkor megvan rá az esély, hogy Finnick nem lesz ott, és egy ilyen dolog kimenetele kockázatos. De ha ehelyett inkább bemennénk abba az elhagyatott épületbe, és Finnick még mindig nem lenne ott, akkor a falkánkat megtámadnák, és harcosok híján sokan meghalnának a népemből.
'Alfa Killian, mit kívánsz tenni?'- Vera várakozóan néz rám.
'Mit gondolsz, hová menjünk?'-Kérdezem tőle, és a szemei kitágulnak.
'D-de engem kérdezel?'-Megbotlik a szavaiban, én pedig keresztbe teszem a kezem a mellkasomon, és felvonom a szemöldököm, mintha azt kérdezném tőle, hogy süket-e. Megrázza a fejét, és remegő lélegzetet vesz.
'Azt hiszem, a legjobb, ha az elhagyatott épülethez megyünk' - mondja.
'És ebben biztos vagy?'- Kérdezem, és ő tétován néz, majd gyorsan bólint.
'Igen, Alfa Killian.'
Ha nem lenne igaza, sokat veszíthetnénk.
Beleértve Finnicket is.
///
Külső szemszög
Nicolas a szék előtt ült, amelyben Finnick volt, és szemével végigmérte az imádnivaló fiút miközben aludt, akit szeretett volna teljesen magáénak tudni. Mivel a holdistennő nem adott neki társat, mivel az ősök azt mondták neki, hogy a párja meghalt a születéskor, mélyen bántotta a hír, gyászolva egy olyan társat, akit nem ismert személyesen. Nem tudta, hogy hím vagy nőstény, de nem érdekelte, mert csak egy társat akart, aki betölti az űrt a szívében. Csak a kegyetlen hangulatú istennőt hibáztathatta, aki megfosztotta őt mindenféle boldogságtól, amit a párjában megtalálhatott volna.
Aztán meglátta Finnicket, és valóban úgy érezte, mintha a társát látná, akit elvesztett. Nevezzék képzelődésnek, de úgy érezte, mintha halott párja Finnickbe zárult volna, és ő semmit sem akart jobban, mint a párját. Az, hogy Finnicket Killiannal látta, megölte Nicolast, és pontosan tudta, mit akar onnantól kezdve.
Finnicket csak magának akarta, még akkor is, ha a szánalmas falkatagjai meghaltak közben. Nicolas nem volt hülye, és pontosan tudta, mit akar Ailee és Lyn. Lyn Finnick halálát akarta, hogy Killiant teljesen magáénak tudhassa, egy őrült ribanc volt, igazából ezt gondolta róla Nicolas. Ailee mind Killiant, mind Finnicket és az egész átkozott falkáját holtan akarta látni, hogy megbosszulja az apját és a társát, elég borzalmas volt, amit Nicolas gondolt Ailee gonosz szívéről. Míg ők ezt akarták, Nicolas Finnicket akarta, és nem érdekelte Killian, nem érdekelte, hogy a visszataszító falkája él-e vagy hal-e.
Nicolas simán elhitette a két delíriumos lánnyal, hogy megkapják, amit akarnak, amikor valójában Nic szemrebbenés nélkül elárulta volna őket, és elvitte volna Finnicket. Túl könnyűnek tűnt, elrabolni Finnicket és manipulálni a két lányt. Sikerült elfednie az illatát is, amit évekig gyakorolt, hogy emberként elvegyülhessen, ami tökéletes volt a terveihez.
Miközben úgy tűnt, hogy mindenki a saját terveibe és baljós ötleteibe merült, Finnick éppen befejezte a kötél kivágását, jól tudta, hogy Nicolas előtte van, miközben alvást színlelt. Egész öt órába telt, a keze fájt, a csuklója égett a kötél szorításától, de miután megszerezte azt az x-acto kést, elővarázsolt egy tervet, ami kockázatos volt, de tudta, hogy nem ülhet csak úgy ott, mint egy bajba jutott kislány, hanem cselekednie kell, és tennie kell valamit.
Az egész élmény szorongást keltett benne, de ahogy a vére átpumpálta, elkezdett lélegezni az itt-ott jelentkező kisebb pánikrohamain keresztül. Nem hagyta, hogy Nicolas, Lyn vagy Ailee bántsa azt, akit nagyon szeretett, és az is biztos, hogy nem hagyta, hogy Nicolas elragadja, aki rendkívül téveszmésnek tűnt.
Odakint mozgolódás hallatszott, amit Finnick hallott, a kezét a háta mögött tartotta, a kezében tartotta a szakadt kötelet, hogy úgy tegyen, mintha még mindig fogva tartaná. A feje még mindig le volt hajtva, a szeme csukva, és az ajkai enyhén megrándultak az enyhe alváshangoktól, így még hihetőbbnek tűnt. Finnick szinte profi volt abban, hogy alvást színleljen, gyakran tette ezt, hogy elmeneküljön az anyja elől, aki egyszer megpróbálta rákényszeríteni, hogy beszéljen a szomszéddal.
'Ébresztő, Finnster' - mondta Nicolas mélyen, és Finnick majdnem összerezzent a becenévtől.
Úgy tett, mintha ásítana, és lassan felemelte volna a fejét, most Nicolasra nézett, aki csodálattal meredt Finnickre.
'Most már a társad vagyok'- mondta követelőző hangon, és Finnick majdnem rámorrant.
Csak Killian lehetett a párja.
Már éppen bosszúszavakat akart kiejteni, nem tudta, honnan jött hirtelen a düh, de a nyelvébe harapott, hogy ne engedje ki a helytelen szavakat, amelyek valószínűleg fájdalmat okoznának neki. Ehelyett úgy döntött, hogy Nicolasszal tart.
'Oké' - bólintott Finnick.
Nic elismerően mosolygott Finnick engedelmességén, és ezt annak jeleként értékelte, hogy a fiú hamarosan elfogadja őt.
'Hamarosan az a szörnyű alfa, Killian, a falkájával együtt meghal, ha az utamba állnak, ez talán csak húsz óra kérdése' - mondta sötéten, kezével finoman megérintette Finnick arcát, amitől a kisebbik fiú láthatóan megborzongott undorodva.
'H-hol vagyunk?'-Finnick idegesen dadog, felkészülve arra, hogy az elméje azonnal összekapcsolja a hollétüket Killiannal.
Nicolas elvigyorodik, és a háta mögé tett kézzel közel hajol a fiúhoz.
'A falkaházamban vagyunk'- huncutság homályosítja el a tekintetét.
'Killian! A falkajánál—'-Finnick üzenete a kapcsolaton keresztül megszakad, és felszisszen, amikor egy fémbilincset szorítanak a bokája köré.
A kisebbik fiú szeme kitágul, amikor rájön, hogy nem hall semmit az elmekapcsolaton keresztül, és nem is tud semmit mondani. Azonnal Nicolasra néz, aki széles vigyorral a fejét csóválja.
'Ember létedre érdekes, hogy úgy tűnik, képes vagy használni a falkakapcsolatot, és én eddig észre sem vettem' - tűnődik.
Szemei dühössé válnak, ajkai vicsorba húzódnak, és egy ütést mér Finnick arcára, amitől a fiú vért köhög, a fájdalom felemészti Finnicket, aki felsír.
'Amikor már azt hittem, hogy jól viselkedsz, akkor csinálod ezt a szart!'- dörög Nicolas, és Finnick másik arcára csap.
Finnick nyöszörgött, az arca felhorzsolódott, állkapcsa rettenetesen fájt, de nem hagyta abba, mert Nicolas belerúgott a székbe, amitől Finnick hátraesett, és egy sikoly hagyta el szegény fiú ajkait. Nicolas nem fejezte be, lábaival Finnick oldalába rúgott, még jobban összezúzva a törékeny fiút. Hamarosan Nicolas abbahagyta, a fojtott kiáltások, amik Finnicket hagyták el, azt mondták neki, hogy eleget tett.
Leguggolt Finnick könnyfoltos arcához, ajkait fékezhetetlen zokogás hagyta el. Nic gyengéden végigsimított Finnick puha barna haján, mielőtt megragadta, és arra kényszerítette, hogy nézzen szembe vele.
'Mostantól az enyém vagy, és ha nem engedelmeskedsz nekem, bajod esik. Ez azért van, mert szeretlek, jobban, mint Killian valaha is fog' - köpte Nicolas dühösen.
Finnick nyöszörgött, szomorúság árasztotta el egész lényét.
'Élvezd az újabb álmatlan éjszakát, tudván, hogy most már tizenöt óra múlva Killian meghal'- mosolygott Nicolas, és felállt.
Megfordult és elsétált, otthagyva Finnicket, hogy sírjon a padlón. A fiú azt tervezte, hogy elmereng, legszívesebben eltűnne a semmiben, de aztán Killianra gondolt, és nem akart többé gyenge lenni. Bár halk zokogások még mindig elhagyták, most már szabad kézzel engedte le a kötelet, és megtalálta a leesett x-acto kést, és hálát érzett, hogy Nicolas nem látta. Szomorúan szipogva vágta el és szabadította ki a bokáját a kötél szorításából.
Feláll, de kissé megingott, furcsa neki az állás érzése, hiszen olyan sokáig ült. Lehajol, megtapogatja a bokájára szorított ezüst izét, ami lehetetlenné tette, hogy bárkit is összekapcsoljon. Rángatta, sürgette, hogy jöjjön le róla, de nem akart, így feladta, úgy döntött, majd letöri, ha talál valamit, amivel leszedheti.
Odasietett az ajtóhoz, kinyitotta, mert nem volt bezárva, és félve nézte a környezetét. Nagyrészt sötét volt, leszámítva a napfényt, ami átbukkant rajta, és Finnick biztos volt benne, hogy reggel hat óra körül járhatott. Amit Finnick észrevett, hogy ez semmiképpen sem falkaház, hanem egy elhagyatott épület, és pánikba esett, amikor arra gondolt, hogy azt mondta Killiannek, hogy ez az ő falkaházuk.
Nicolas becsapta őt.