Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*12*

Harry türelmesen nézte végig, ahogyan Louis először megette a rendelt csokoládés muffinját, majd pár perccel később elfogyasztotta az eper shaket is, amit extra tejszínhabbal kért. Nem szólt egy szót sem az idősebbik fiúhoz, még azután sem, hogy abbahagyta a sírást, és megálltak egy közeli kávézónál. Louis a pincérrel diskurált a rendeléséről, de egyébként nem volt hajlandó Harry-vel beszélni. Emiatt az idősebb nem érezte magát kellemetlenül, legalább addig megtudta csodálni az elótte ülő kis csodát, aki rózsaszín pulóverében olyan volt, akár egy kisangyal. Egy ártatlan, törékeny, apró kisangyal, aki teljesen megbabonázta a férfit.
-Ne bámulj-szólt rá a fiatalabbik, szúrós szemekkel pillantva az idősebbre, aki fejét megrázva ugrott ki a Louis által okozott transzból, és dőlt hátra sóhajtva a székében.
A kékszemű fiú lehajtott fejjel tanulmányozta az öleibe ejtett ujjait, csak azért, hogy ne kelljen szóba állnia az előtte ülővel.
A göndör hajú férfi figyelmét nem kerülte el, hogy Louis pocakja az elmúlt két hétben gömbölyübb lett. El sem hitte, hogy az a kis lény, az az ő tulajdon gyermeke. Már nem egyszer eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a saját gyermekét foghatná a karjai közé. Vigyázna rá, óvná, és megadná neki azt a szeretetet, amit egy apa megadhat.
-Miről szerettél volna beszélni? - kérdezte a fiatalabbik hosszú csend után.
Harry megköszörülte a torkát, és figyelmét elkapta Louis pocakjáról, hogy egyenesen a fiú ragyogó kék szemeibe nézhessen.
-Rólunk.
A kékszemű angyal homlokát ráncolva nézett vissza értetlenül a férfira. Nyílván meglepődött, hiszen Harry múltkori reakciója nem volt túl fényes, most pedig róluk akar beszélni, mintha valaha egypár lettek volna a hónapok során. De, a szomorú igazság az volt, hogy ez sosem következett be, csupán egy éjszakát, és egy estét tölthettek együtt, ami valljuk be nem alakult a legfényesebben, annak ellenére, hogy milyen csodásan kezdődött. Harry-nek az volt a legszebb randevúja. Louis-val olyan más volt minden, ez pedig tetszett neki. Nem egy monoton ismerkedés volt, hanem valami különleges, és jó, amibem nem mostanában volt része az idősebbiknek. Harry, sosem kereste a szerelmet. Sosem randizott, csak ha nagyon megakart fektetni valakit, de Louis-val más volt a helyzet. Valóban a fiút akarta, és nem csak a testét.
Louis megrázta a fejét.
-Nincs olyan, hogy mi-mutatott magára, majd Harry-re. A férfi szíve meghasadt, amint megpillantotta azokat a kömnyben úszó, csodálatos szemeket. -Lehetett volna, de te elrohantál..
-Mit vártál tőlem? Ha nem kotyogod ki, hogy terhes vagy, talán meg sem tudom-mondta csalódottan, szemei ismét a fiú pocakjára tévedtek. - Tőlem van, igaz?
Louis nem szólt semmit. Lehajtotta a fejét, és rázkodó vállakkal sírni kezdett. Az őket körbevevő asztaloknál ülők kíváncsian pillantgattak feléjük, a pincér még meg is kérdezte Harry-t, hogy ugye nem a muffin borította ki ennyire.
-Oh, nem. Csak egy kicsit gyengébbek az idegei, de megoldjuk, köszönöm-nevetett zavartan, majd a pénztárcáját elővéve, kifizette a rendelt dolgokat, valamint jókora jattot hagyott a fiatal srác kezében, aki örömmel zsebre is rakta azt. A férfi visszafordult a síró Louis felé, aki arcát egy összegyűrt zsebkendő darabbal törölgette.
-Mit fo.. fogsz mo.. most csinálni? Bántani? - kérdezte halkan, őszinte félelemmel a szemeiben, amitől Harry arcából azonnal kifutott a vér. Valóban nehezen kezelte a dühét, és adódott már belőle próbléma az évek során, de a terápia sokat segített neki. Kezet pedig egyáltalán nem tudna egy ilyen törékeny alakra, pláne Louis-ra emelni. Az egy megbocsájthatatlan dolog lenne, és azután biztosan levágná a tulajdon kezét.
-Ez meg se forduljon a fejedbe! - mondta elborzadva, kissé felemelve a hangját, amitől a fiú hirtelen összerezzent. Harry nagy levegőt vett, hangját lejjebb vette, hogy az őt figyelő, könnyes szemű fiú ne ijedjen meg még jobban tőle. -Louis, figyelj, ezen sokat gondolkoztam..
-Nem akartam elmondani-szakította félbe,Harry nem kis meglepetésére. - Mert azt hittem bántani fogsz, és.. és úgy már nem is szeretnél velem randizni.
-De ez hülyeség-rázta meg a fejét. - Soha nem tudnálak bántani.
-Nem.. Valóban nem-suttogta maga elé, apró karjaival szorosan átölelve magát. Harry összeráncolt szemöldökkel, furcsán nézett a fiúra. Valami baj volt vele. Valami történt, csak nem akarta elmondani neki.
-Minden rendben, Louis?
A fiú szorosan behunyta a szemeit, majd hosszasan kifújta a levegőt, aztán újra a férfi szemeibe nézett.
-Honnan tudtad, hogy tőled van, amikor még nem is mondtam?-kérdezte halkan, mire Harry hátradőlve megeresztett egy óvatos mosolyt.
-Mert annak ellenére, hogy nem ismerlek túl jól, azt tudom, hogy utánam, sem pedig előttem nem feküdtél le senkivel.
Louis olyan vörössé változott, mint egy paradicsom.
-És.. És.. Szeretnél róla gondoskodni? - kérdezte szégyenllősen. Harry legszívesebben kirángatta volna Louis-t a kávézóból, és hazáig meg sem álltak volna. Olyan ártatlan, olyan aranyos volt, közben meg rejtelmes.. Harrynek ez borzalmasan tetszett.
-Mielőtt félbeszakítottál volna, pont azt szerettem volna mondani, hogy sokat gondolkoztam ezen az egészen. És, úgy gondolom, hogy a legjobb megoldás az lenne, hogyha hozzám költöznél.
Louis szemei kikerekedtek, szája kissé elnyílt meglepettségében. Jól hallotta?
-Hogy mi? Mi.. Miért?
-Mert szeretnék a kicsiről, és rólad is gondoskodni-felelte számára logikusan.
-De, ahhoz miért kéne hozzád költöznöm?
-Mert tudnék rátok figyelni. Nézd, Louis. Rengeteget dolgozom, még hétvégén is. Nem tudnám megengedni azt magamnak, bármennyire is szeretném, hogy félrerakom a munkát, és elmegyek hozzád. Ha velem lennél mindennap, tudnék rád megfelelő időt fordítani, ahogy a kisbabánkra is. Nem kérlek, hogy most döntsd el mit szeretnél, de szeretném, ha mindhármonk számára megfelelően döntenél. Szeretnék a babáról gondoskodni, szeretném ha megengednéd, hogy az életetek része legyek, és mindent helyre hozzak. Az apja szeretnék lenni, melletted lenni egy olyan társként, akit igazán megérdemelsz.
Louis szemei elkerekedtek, és mielőtt Harry bármit is mondhatott volna, a fiú hirtelen felpattant, táskáját gyorsan a vállára kanyarította.
-Nekem.. Nekem, most el.. el kell mennem.. - motyogta, miközben a táskájában kutatott valami után. Harry értetlenül nézte, ahogyan a kékszemű egy apró kis képet dob le elé, a kezében lévő mappából.
-Kisfiú-felelte gyorsan, majd egy óvatos mosolyt megeresztve, fejét lehajtotta, és kisietett a kávézóból.
A göndör hajú férdi hihetetlenkedve nézett után, majd feleszmélve a sokkból, vadul dobogó szívvel fordította meg a fekete-fehér ultrahang képet, amin egy aprócska alak szerepelt. Nehezen lehetett kivenni, de megtalálta a kisbaba kezecskéit, apró lábait, és a fejét. El sem hitte.. A végtagjai remegtek, a tenyere leizzadt, a következő pillanatban pedig azt vette észre, hogy a szemeiből szaporán potyognak a könnycseppek..