Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*38*

Eszméletlen fejfájásra ébredt, és már bánta, amiért nem hozott magával néhány szem fájdalomcsillapítót. Jó lett volna amellé a nagy pohár víz mellé, amit sietősen fogmosás után leküldött. Az is egy jó dolog lett volna, ha az a pohár víz mindent helyre hoz, esetleg elfeledteti vele a múlt éjszakát. Az éjszakát, amikor tönkre tett mindent.
Valamikor tíz óra környékén ébredt fel, és szinte úgy ugrott ki a franciaágyból, amint realizálta, hogy mégis hol van. A kéz, amely a derekát ölelte ismeretlen volt, akárcsak a hosszú, szőkésbarna hajzuhatag. Nem az ő Louis-ja feküdt mellette. Undorodva rúgta arrébb az üres óvszeres zacskót, miközben szanaszét cikázó gondolatokkal rángatta magára a tegnap este viselt nadrágját. Legalább védekezett, annak ellenére, hogy totál részeg volt-gondolta, nagy nehezen kiszéve az ágy alatt lévő balos cipőjét. Minél előbb el akart tűnni ebből az ostoba hotel szobából, hogy aztán egy egész életen át bánhassa azt, amit tett. Nem gondolkozott tisztán, amikor megcsókolta Oliviát. Mérges, és frusztrált volt, nem mellesleg részeg is, ami persze nem mentség, de ha egy kicsit is gondolkozott volna..Talán nem is ő volt a hibás, hanem Olivia, hiszen ő meg visszacsókolta! Hagyta magát Harry-nek, anélkül, hogy egy másodpercnyi habozást mutatott volna a férfi felé. Ezek szerint az asszisztense is azon nők közé tartozott, akik csak úgy oda adják magukat bárkinek ha az este úgy alakul. A legrosszabb az egészben az volt, hogy Harry mindenre emlékezett. Maga előtt újra lejátszódtak a bárban történtek, amikor megcsókolta, és a nő karját megragadva egészen a liftig rángatta, hogy aztán a negyedik emeletre felérve a falnak passzírozza. Botladozva, de elértek a szobájáig, ahol úgy érintette a nőt, úgy csókolta, ahogy azt nem lett volna szabad. Hamis ígéreteket tett Oliviának az éjjel, miközben testük egyesült, olyan ígéreteket, amelyekre tiszta fejjel is tökéletesen emlékezett. Undorodott magától, legszívesebben leugrott volna az emeletről, hogy véget vessen az életének. Na, de mégis mit ért volna el vele? Az éjjel történteket nem tudta semmissé tenni, ahogy az agyát égető emlékképektől sem tudott megszabadulni.
Kapkodva gyűrte bele a sporttáskájába azt a pár ruhadarabot, amiben tegnap délután megérkezett a hotelbe. Nem foglalkozott a hajtogatással, minél gyorsabban el akart onnan tűnni, elkerülve a kellemetlen találkozást az ágyban halkan szuszogó hölggyel. Eközben folyamatosan csak Louis járt a fejében. Azt pontosan nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan fog színt vallani, de már látta maga előtt a fiú könnyes, szomorú arcát. Louis biztosan otthagyná, és haza költözne. Ezt pedig soha nem bocsájtaná meg Harry-nek! Oh, te Szent Ég, hogy mennyire szerelmes volt abba a törékeny kis fiúcskába. A mindene ő volt. A szerelme, az élete értelme, a napsugara, a kisfia édesanyja (i mean...rengeteg angol mpreg.-et olvasva sem nevezték másképpen a várandós félt. Mielőtt még valaki belém kötne. Szerk.) az otthona, ezt pedig képes volt kockára tenni egy gyors numera kedvéért. Soha nem szeretett volna fájdalmat okozni Louis-nak. Magának akarta, elrejteni a világ elől, óvni, megmutatni neki az igaz szerelmet, a mindent elsöprő szerelmet, amelyben még egyik fél sem részesülhetett. De, Louis-val együtt Harry is tanult, fejlődött..viszont sokszor úgy érezte, hogy elbukott. Mint például akkor, amikor egyik napról a másikra már nem szedte az évekig szedett gyógyszereit. Mentségére szólva elege lett abból, hogy az ostoba gyógyszer letompítja az érzelmeit, és nem érzi valóságosnak magát tőlük. Mintha a víz alól lesne ki az őt bámuló közönségre. Jobban érezte magát, de egyszerre az összes érzelem csak úgy a semmiből rázúdult. Erősebben érezte a düht, és a Louis iránti szerelmet, e kettő pedig vetekedett egymással. Nem tudta kontroll alá helyezni a tetteit. Eddig néhányszor veszítette el a hatalmat a saját teste felett, de időben kapcsolt, mielőtt olyat tehetett volna a szerelmével, ne adj Isten kárt tett volna a kisfiában...Gondolni is rossz volt rá. Azok a sérülések Louis karjain, vállain, és az oldán épp elég dologról meséltek szavak nélkül is.
Reszkető ujjakkal húzta be a táska cipzárját, majd magára kanyarította fekete zakóját. Az inge több helyen gyűrött, néhány helyen foltos is volt, de most nem igazán érdekelte a megjelenés. A haját fésű helyett végig szántotta néhányszor hosszú ujjaival, amikor megállt a fürdőszobában a tükör előtt. Felkapta a mosdón felejtett mobilját, a táskát a vállára dobta, és már távozni szándékozott, amikor halk torokköszörülést hallott a háta mögül. Az ereiben azonnal megfagyott a vér. Félúton az ajtó felé megtorpant, szemeit szorosan behunyva imádkozott azért, hogy Olivia forduljon el, és aludjon tovább. De, nem volt szerencséje.
-Mr. Styles?-hallotta a háta mögül a nő az ébredéstől rekedt, érdes hangját. Rózsaszín ajkait megnyálazva feszülten fordult meg. Olivia egy szál semmiben ült az ágyban, a lepedőt szorsan mezítelen teste köré csavarva. Haja kócosan meredezett az ég felé, sminkjének maradéka csúnyán elkenődött a szeme alatt, arcát a párna lenyomata díszítette. Kékes zöld szemei most csodálkozva néztek az indulásra kész főnökre.
-Már is megy?
-Igen Olivia-morogta szemeit lesütve-Már hívtam magamnak egy taxit, ha szeretnéd neked is hívok.
-De, azt hittem..hogy a múlt éjszaka után együtt tölthetünk egy kis időt-értetlenül rázta meg a fejét, mint, aki egy zavaros álomból ébredt. -Tudja..csak maga, és én.
Harry, fájó halántékát dörzsölve hunyta le a szemét. Ezt nem hitte el! Mégis, hogy a fenébe került ilyen szituációba? Hogy juthatott eszébe lefeküdni az egyik alkalmazottjával, aki látszólag többet akart tőle?! Most meg magyarázkodhat.
-Ami a tegnap éjszakát illeti-kezdte óvatosan, megigazítva a vállán lévő táska pántját.-kérem felejtsük el.
Olivia szemöldökei a plafonig szaladtak.
-Ezt nem mondja komolyan?! Maga mászott rám! Most meg azt kéri, hogy felejtsük el? Ezt nem hiszem el!-nevetett fel kényszeredetten.
-Nézd..Tegnap éjjel kibaszott részeg voltam. Nem gondolkoztam ép ésszel! De nekem családom van, nem dobhatok el mindent csak úgy! Én szeretem a párom!
Olivia arcáról sütött a gúny, ahogy vigyorogva hátát az ágy támlájának vetve bámult vissza a férfira.
-Ha annyira szereti a párját, miért szaladt a karjaimba olyan könnyedén?
A göndör idegesen túrt bele a hajába: -Hibát követtem el! Nem szabadott volna sokat innom, pláne nem szabadott volna ki kezdenem veled. Te az alkalmazottam vagy, a kettőnk kapcsolata csupán csak szakmai kapcsolat lehet! Ne képzelj bele többet-fenyegetőleg felemelte az ujját, és a nő felé bökött.-Ez kettőnk között marad, világos? Ha bárki tudomást szerez róla, megnézheted magad!-zárta rövidre, majd egy komor biccentés után sietősen kisétált az ajtón.