Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*37*

Minden év október harmincegyedikén megrendezésre került Chelsea városában a Sunbury ball, ahová Harry tizennyolc éves kora óta hivatalos volt. Két évvel ezelőttig még az édesapjával érkezett, és inkább csendes megfigyelőként, Desmond árnyékaként volt jelen, mint sem tiszteletbeli vendégként. Nyílván tisztelték őt, hiszen nem akárkinek az oldalán érkezett, valamint az sem kis dolgot jelentett, hogy a Styles nevet viselte. Sok híres építésszel, festővel, bankárral, vezérigazgatóval beszélgethetett, akik mind saját maguk tehetségéért voltak díjazva. Csillogó szemekkel hallgatta a Michelin-csillagos séfeket, ahogy a munkájukról áradozva bíztatják a tizennyolc éves Harry-t, hogy dolgozzon keményen, merjen álmodni, mert egy napon minden kívánsága valóra fog válni. És, láss csodát tíz évvel később, őt hívták fel a színpadra. Az ő nevét követte hangos ováció, meg tapsvihar. Elismerő tekintetek százai követték vékony, magas alakját, ahogy ruganyos lépteivel a színpad irányába sétált. Vakuk villantak, miközben vadul dobogó szívvel, remegő kezekkel vette át a neki járó díjat. A füle zúgott, és olyan volt, mintha víz alá dugta volna a fejét. A tapsvihar monoton masszává olvadt össze, emberek homályos, megnyúlt fejű lényekké alakultak át. A pódium előtt álló, fekete zakót, és fehér inget viselő pocakos férfi vidáman karolta át a vállát. A férfi, Mr. Barill úgy izzadt akár egy ló, lehellete, valamint vörös arca arról árulkodott, hogy már jó pár pohár brandy-n túl volt. A pasi köztudottan alkoholista volt, nem is csoda, hogy már a harmadik felesége vált el tőle a múlt hónapban. Ott állt még Sarah Reynolds is. A szőke hajú, alacsony lány  elpirulva adta át a helyét Harry-nek, miután a férfi udvariasan kezet csókolt neki. Sarah, olyan vörös lett, mint a csillogó, vörös koktél ruhája, és félő volt, hogy bármelyik pillanatban elájulhat.
Harry izgatottsága a lábaira is kihatott. Olyanok voltak, mintha zsebéből lennének. Ismeretlen érzés volt számára az izgatottság. Soha nem volt még azelőtt olyan izgatott, mint ott a színpadon állva. Louis előtt mindig izgult, és sokszor hányingere is támadt a gyomrában lévő pillangóktól, de ez az érzés sokkal másabb volt. Beszélt már ennél több ember előtt is, sőt már kiabált ennél több emberrel is.6
Amióta nem szedte a gyógyszerét, azóta ismét érzett. Újra tudta milyen a szomorúság, a bánat, az öröm, a düh, és  a hiány. Elérzékenyülve nézett le a kezében tartott arany trófeára, amely az Év cégvezetőjének járt. Az édesapjának köszönhette, hogy az a díj a kezében lehetett, az édesapjának, aki sajnos nem lehetett ott vele, de azt kívánta, hogy bárcsak mellette állna.
-Hűha-szólt be a mikrofonba, miután megköszörülte a torkát. Még több vaku fordultam észlelt, az emberekfordultak ordultak felé, amikor beszélni kezdett.-Nem számítottam erre, úgyhogy nem készültem beszéddel, bár akik ismernek, vagy éppen dolgoztak már velem, pontosan tudják, hogy soha nem is szoktam beszédet írni. Az nem én lennék!
Nevetés hangos moraja szaladt végig a tömegen. Olyan volt, akár a zúgó tenger, vagy, mint milliónyi aprócska méh zümmögése. Ez jó jelnek vette, úgyhogy zavaros gondolatait összeszedve a mikrofon fölé hajolt:
-Emlékszem apám irodájában vagy tizenöt ilyen díj sorakozott. Amikor idősebb lettem, és elkezdtem a szakma iránt érdeklődni, rájöttem, hogy ezek nem csak díszek, vagy játékok. Ezek valódi elismerések, nekem pedig hihetetlen érzés itt állni, ahol annak idején apám is állt, és végre átvenni az első, saját díjam. Szeretném megköszönni Mr. Barill-nek, amiért átadta a trófeám-nézett oldalra az idős férfire, aki vicsorogva kezdett tapsolni a tömeggel együtt. Harry-nek muszáj volt felemelnie a hangját:-és a lehetőséget, hogy itt lehetek. Köszönetet mondok azoknak, akik idén engem választottak. És, végül a csapatomnak, akik szorgalmasan, fáradhatatlanul dolgoztak minden egyes nap azért, hogy a Styles INC.
fennmaradhasson.-rögtönzött beszéde végén, Harry összeszorított szemekkel fordította arcát a plafon felé, majd elvigyorodva, diadalmasan a magasba emelte a díjat.-Ezt érted apa!
Elsuttogott szavait nem hallotta senki, csak ő maga. De, hogy is hallotta volna meg bárki is, amikor olyan hangzavar keletkezett a teremben, hogy Harry attól félt, kiszakad a dobhártyája. Miután mindenkivel lekezelt a színpadon, elhagyta a színpadot. Szemeivel legjobb barátját kereste a tömegben, aki éppen a sarokban állva beszélgetett egy idősebb, csinos asszonnyal. A vörös hajú hölgy átölelte a szőke férfit, és mielőtt Harry-nek lehetősége lett volna találkoznia vele odébb állt.
-Gratulálok, Mr. Styles!-paskolta meg a vállát az Ír, arcán hatalmas vigyorral. Ugyanolyan fekete zakót, és fehér inget viselt, mint Harry, annyi különbséggel, hogy nem kötött nyakkendőt. Mert nem is tudott nyakkendőt kötni.-Nagyszerű munkát végzett idén is!
Harry szemeit forgatva nézett körbe a tömegben. Vidáman beszélgető, elegáns ruhába bújt hölgyeket, és urakat látott. Rajtuk kívül még volt pár fiatal, de elenyésző volt a számuk. Fekete-fehérbe öltözött pincérek járkáltak az asztalok között, tálcáikon étellel, vagy éppen itallal. A göndör azonnal lekapott egy pohár pezsgőt egy fiú, magasan tartott tálcájáról, majd az italba kortyolva ő is a falnak támaszkodott, akárcsak a legjobb barátja.
-Milyen érzés?-kérdezte hirtelen a legjobb barátja, mire tekintetét azonnal elszakította a kezében tartott trófeáról. Homlokát ráncolva ivott bele a hideg pezsgőbe, mielőtt válaszolt volna.
-Hihetetlen-suttogta megbabonázva.-De közben kibaszott rossz érzés is, tudod? Ez apámnak járna, nem pedig nekem.
Niall pár másodpercik fürkészve nézte a férfi arcát, aztán közelebb lépett hozzá, és finoman megszorította a vállát.
-Apád büszke lenne rád, Styles. Keményen megdolgoztál ezért, akárcsak ő, te is elérted a kitűzött céljaid. Nézd meg,-morogta a szőke, vállát Harry vállához csapva.-Ez a sok barom, most olyan irigy, hogy konkrétan besárgultak.
-Te mégis miről beszélsz, Niall?-Harry értetlenül grimaszolva pillantott le a legjobb barátjára, aki csak unottan megforgatta a szemét.
-Arról, hogy ezek a vállalkozók, mind szeretnének a helyedben lenni. Ölnének a kezedben tartott arany csávóért!
-Azért ennyire ne túlozz, Niall-ivott bele a pezsgőjébe a göndör. Nem nagyon szokott pezsgőt inni, mert túl sok benne a szénsav, viszont ez nagyon ízlett neki.-Egy rakás érdektelen embert látok, akik..
-Akik rólad beszélnek-szakította félbe a szőke. Kék szemeit résnyire összehúzva fordult a színpad irányába, majd meglökte a barátját is.-Látod azt a csávót, meg a feleségét, aki Lane-nel beszélget?
-Dr. Wood?-állapodott meg a tekintete egy sötét barna hajú, szemüveges férfin,  aki pont akkor nyújtott át egy téglalap alakú kis kártyát Lane-nek. Az ő alkalmazottjának!-Ez most mit művel?
-Szerinted mit? Próbálja átcsábítani Lane-t az ő cégéhez.
-De, úgy tudom, hogy ő állatorvos, a felesége Jane pedig cukrász.
-Igen, de társtulajdonos a fia építészeténél-biccentett Niall.-Bármire képes, hogy felfutassa a fiát. És, ha ehhez az kell, hogy a munkásaidat ellopja, akkor megteszi..
-De, Lane nem...
-Persze, hogy nem Harry!-nevetett fel a fiatalabbik.-Hűséges hozzád. Nem fog egy neve nincs céghez átpártolni, amikor a te céged világhírű, és elég jól fizetsz neki. Ráadásul a kis Lane szerelmes beléd.
-Hát, te hülye vagy-meredt elborzadva a legjobb barátjára, aki vigyorogva nézett vissza rá.
-Tök mindegy, nyílván ezt te nem veszed észre. A lényeg az,-folytatta a félbe szakadt beszélgetést az eredeti témánál.-hogy jelenleg egy csomó ember kíván a halálba, remélve, hogy a céged veled együtt elvész. Ez pedig azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálsz Styles. A kezedben tartod az egész világot, ezt jól jegyezd meg.
Harry eltűnödve itta a ki a pohár aljáról az utolsó korty pezsgőt. Valóban így van, ahogy Niall mondja? Soha nem mutatta az emberek előtt, de sokszor bizonytalan volt. Nem tudta pontosan, hogy jól csinálja-e azt, amit csinál csak remélni merte, hogy az édesapja is így vezette volna a céget ha még élne.
-Kezdik jól érezni magukat-fintorodott el a szőke, helyet foglalva egy asztalnál, ahová Harry követte. Niall unottan támasztotta meg az állát tenyerébe, miközben kihalászta a zsebéből a mobilját. A göndör elszakította a tekintetét a legjobb barátja alakjáról. Ő nem vette elő a telefonját, mert pontosan tudta, hogy mennyi nem fogadott hívással, és üzenettel találta volna szembe magát, arra pedig nem volt felkészülve lelkileg. Inkább a táncolókat figyelte, akik vígan ropták a zenekar által játszott dallama, teljesen megfeledkezve a fél órával ezelőtt lezajló díjátadóról. Eleget ittak már ahhoz, hogy bármi is érdekelje őket.
-Liam?-jutott hirtelen a főnök eszébe, mire Niall a fejét felkapva válaszolt.
-Azt írta öt perc és itt van.
-Hogy-hogy nem együtt jöttetek?
-A partner, akivel ma találkozott csak késő délután ért rá.-látva Harry értetlen tekintetét, Niall sóhajtva folytatta.-A gyógyfürdő terveit adta át, Liam-nek. Tudod, a telefonon elérhetetlen pasas. Nem is értem, hogy miért pont őt küldted!
Azonnal eszébe jutott kiről beszélt a férfi. Mr. Peterson egy rátarti, nagyképű egy alak volt, de nagyszerű tervekkel rendelkezett, és Harry nagyot kaszál rajta, ha Liam sikeresen megköti az üzletet.
-Liam az egyik legjobb üzletkötőm, Horan. Nem érdekel a magánéletében, sem pedig ez a szar rendezvény ha munkáról van szó. Mellesleg, Liam azt mondta, hogy amint Peterson szabad le csap rá.
-Tök mindegy...-morogta az orra alatt, aztán kelletlenül felhúzva a szemöldökeit rákérdezett:-És, a te partnered? Merre jár? Azóta nem láttam, hogy megérkeztünk.. Oh, de kár, pedig szívesen táncoltam volna vele egyet!
Niall megjátszott, bosszús ciccegésétől felállt a göndör hátán a szőr.
-Ne kezd ezt Niall-sütötte le a szemeit a férfi. Szégyellte magát.
-Mit ne kezdjek? Csak megkérdeztem, hogy hol van a bájos Olivia!-tárta szét a karjait felháborodottan.-Louis mit szólt, amikor elmondtad neki, hogy ma este valaki mással jelensz meg helyette? Biztosan szomorú volt.
-Fejezd ezt be-sziszegte összeszorított fogain keresztül.-Tudod, hogy Louis miért nincs itt. Nem mondtam neki semmit, úgyhogy nem tud semmiről, ez pedig maradjon is így!
A hirtelen témaváltás, a megváltozott hangulat, azonnal eszébe juttatta, hogy tulajdonképpen miért is itta a negyedik pohár pezsgőjét. Helytelennek tartotta azt, amit csinált, de mégsem hozhatta csak úgy egy Louis-t egy ilyen helyre. Bármennyire is hangzott csúnyán, szerelme nem illett ide.
-Szerinted Louis nem olvas újságot? Nem látja a híreket? Mégis mit gondolsz te arról a szerencsétlen fiúról?
-Már elmondtam, hogy én csak a legjobbat akarom neki! Aztán meg, ne játszd itt nekem a szentet Horan, mert nem áll jól.-Harry fintorogva rázta meg a fejét.-Nem te voltál véletlenül az, aki féltékeny volt rá, amiért olyan sok időt töltenek együtt Liam-mel? Nem te panaszkodtál állandóan? Ja, most minden oké, mert elérted a célod, és nem beszélnek, Liam pedig a tiéd? Na, barátom ez gusztustalanabb, mint amit én csináltam! Ezért is tartottam a számat, miközben vigasztaltam a fiút, akit szeretek, mert miattad elveszítette a legjobb barátját. Ne szólj bele az én dolgomba, és én sem fogok a tiédbe-azzal sarkon fordult, otthagyva az asztalnál ülő, szaporán pislogó legjobb barátját, pontosan akkor, amikor Liam belépett a bálterembe.

A bárban jó néhány olyan alak volt, akiknek egyáltalán nem fűlött a foga az ünnepléshez. Ők csendesen, vagy éppen nevetve beszélgettek a boxokban az italaik felett, nem törődve mással, csak a partnereikkel. Harry teljesen elfelejtette, hogy amúgy Halloween van. A bálterem elfeledtette vele ugyan, de a bár nem. Narancssárga lampionok lógtak a plafonról, fekete denevérekkel vegyülve. Volt néhány csontváz a sarokban műpókhálóval bevonva, művérrel lefolyatott vámpírok, hófehér szellemek, és az ikonikus narancssárga töklámpások sem maradhattak el. Régen szerette ezt az ünnepet. Ha éppen nem ezen a szar rendezvényen lett volna, biztosan Louis-val ült volna a kanapén, és miközben a szerelmét ölelve csokit meg cukrot eszegetnének, valami béna horrort bámulnának a tévében. Bárhol jobban érezte volna magát, ahol egyedül lehet a szerelmével. Egy olyan helyen, ahol nem néznek rá csúnyán, nem súgnak össze a hátuk mögött, vagy nem próbálják meg lecsapni a kezéről a kis kék szeműt. Louis biztonságban volt otthon a négy fal között-nyugtatta magát, miközben beleivott a második pohár kikért whisky-be. A feje zúgott, a teste kellően lezsibbadt az elfogyasztott ital mennyiségtől. Ha nem ivott volna annyi pezsgőt talán nem érezné úgy magát, mint akin át ment egy hatalmas kamion. Fájt a szíve, amiért egy ostoba barom volt, és eljött a szerelme nélkül, aki biztosan otthon várta, hogy hívja, vagy írjon neki..De, annyira szégyellte magát, hogy nem vitte rá a lélek az írásra. És, gusztustalan módon azt érezte helyesnek abban a pillanatban, g megiszik pár pohár valamit, megpróbálva elfelejteni a szívében tomboló bűntudat mardosó érzését.
-Mr. Styles!-érintette meg a vállat valaki finoman, mire az ismerős hang irányába kapta a fejét.
Olivia mosolyogva foglalt helyet a mellette lévő bárszék egyikén. A pultos azonnal felvette a rendelését, amely csak egy gin-tonikból állt semmi másból. Harry a poharának pereme felől legeltette a szemeit a nő vékony, napbarnított lábain. Csillogó királykék ruhát viselt, amely kiemelte szépen kihúzott szemeit, és szőkésbarna haját. A göndör kezdte kicsit fullasztónak találni a levegőt.
-Hogy találtál meg?-hangja vontatott, és a megszokottnál kicsit lassabban szólt. Részeg volt, ezt még saját maga is meg tudta állapítani.
Olivia megvonta vékony, kecses vállait.
-Mr. Horan azt mondta, hogy valószínűleg itt van, én pedig ráhibáztam-kuncogott, majd belekortyolt az italába. Harry csak bólintott, visszafordulva a székével a pultos feje felett lévő italokkal szemezett.
-Olyan feszültnek tűnik. Talán baj van?-Olivia aggódalmasan nézett a szemeibe, keresve a probléma okát a férfi arcán.
Harry a poharát a szájához emelve horkant fel.
-Hogy baj van-e kedves Olivia? Azt nem mondanám. Lát itt maga valamit, ami problémához vezetne?
Költői kérdés volt. Nos, a válasz ott lapult pontosan az orra előtt.
Fél órával később a főnök fekete zakója a hotelszoba padlóján végezte, miközben vékony derekát, a virágokkal díszített tapétának szegezett hölgy lába karolta át. A nő ruhája szépen lassan lekerült hangos sóhajok közepette, ahogyan a férfi hosszasan végig csókolta testének minden szegletét. Ő maga is megszabadult a férfiasságát szorító anyagoktól, nem gondolva arra, hogy valahol a város másik felén egy szerelmes, kék szemű fiú éppen arra vár, hogy válszoljon a hívásaira....

Nos...
Gyertek rám. Mind.