Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*45*

-Na, végre! - csapta be maga mögött a tárgyalóterem ajtaját Abby. Anélkül, hogy köszöntötte volna a bent lévőket táskáját ledobta maga mellé, és úgy, ahogy volt, hosszú téli kabátjában, valamint fekete térdig érő csizmájában elterült a sarokban lévő kanapék egyikén. - Hulla vagyok! - motyogta csukott szemmel, kesztyű fedte tenyerét a homlokára szorítva.
A hosszú asztalnál ülő, három öltönyös srác homlokukat ráncolva nézett össze. A harmadik, Austin sóhajtva rázta meg a fejét, elnézést kérő pillantásokat lövellve barátai felé.
-Az én csodás menyasszonyom-boxolt bele a levegőbe Austin, arcán kellemetlen kifejezés ült. Inkább beletemetkezett az előtte lévő papírhalomba.
Niall teli szájjal felnevetett.
-Gyere, Abbs. Itt a kajád-intett felé a fejével, az asztalon lévő műanyag dobozt középre csúsztatva.
-Csirkés Avokádó saláta? - Abby kíváncsian nézett ki a tenyere mögül.
Niall bólintva rázta meg a dobozt.
-Mézes-mustáros öntettel.
Abby, mint valami gumilabda, úgy pattant fel a kanapéról. Miközben vastag téli kabátját hámozta le magáról, csodálkozva nézett Louis-ra, akit pontosan akkor vett észre. Louis duzzogva bökte bele a villáját a dobozában lévő paradicsomos pennébe. Ezzel semmi probléma sem lenne ha mondjuk a fiú nem egy nagy, fekete jóga labdán ült volna.
-Loulou? Ezek a mocskok nem engedtek leülni? - lépett mellé a szőke hajú lány. Hihetetlenkedve nézett Louis-ra, hangjában tökéletesen hallatszódott a kezdődleges düh. Azonban mielőtt Abby feleslegesen lepirította volna az asztalnál ülő, értetlenül pislogó bandát, Louis lenyelve a szájában lévő falatot nézett fel barátnőjére.
-A pocakom miatt nem férek oda az asztalhoz-sóhajtotta fáradtan. Villáját ismét a szájához emelve vonta meg a vállát. - Harry vette nekem ezt a labdát, úgyhogy ide hozattam az irodájából. Kapóra jött!
-És, nagyszerűen ellazítja az izmaid! - kacsintott rá a lány. Abby, vőlegénye mellett foglalt helyet, szemben Liam-mel, aki úgyszintén olyan elfoglalt volt, mint Austin. Szapora ujjakkal gépelt be valamit a laptopjába, bal keze mellett egy félig elfogyasztott panini hevert.
-Miről beszélgettetek mielőtt megérkeztem volna? - Abby erőszakosan nyomta bele villáját a salátájába, és egy nagy adagot belőle azonnal a szájába tömött. -Valami titkos, pasis dolog?
Louis nevetve rázta meg a fejét.
-Ha az annak minősül, hogy Liam meg vágta magát ma reggel borotválkozás közben, és, hogy mennyire utálja ha elmegy a borotva éle, akkor igen. Vagy nem? - tűnődött Niall hangosan.
-Azt én is utálom-dörmögte Austin.
Abby összeráncolva a szemöldökét rázta meg a fejét.
-Baromira fájt-motyogta az orra alatt Liam, beleharapva a szenvicsébe. Úgy döntött, hogy tart néhány perc szünetet, mielőtt befejezi a szerződés utolsó bekezdését. Hátra dölt, de előtte még nyomott egy gyors csókot párja arcára, aki totál vörös arccal, túrt bele a sült krumplit tartalmazó zacskójába.
-Mert gyenge vagy-mondta ki egyszerűen Louis, szórakozottan rúgozva a labdán.
-Mondja ezt az, akinek évente kétszer kell borotválkoznia-ciccegett Liam. - Haver, te nem ismered ezt a fájdalmat!
Louis morcosan húzta fel az orrát.
-De igen!
-Nem, Louis. Nem ismered-ingatta a fejét a barna szemű.
-Úgy beszélsz, mintha a nyakadat vágta volna el, nem pedig az arcod-forgatta a szemeit a kékszemű. Liam, mint egy nagyra nőtt sértődött óvodás az orra alatt motyogott valamit, amit Louis nem hallgatott, de a fiatalabbik le merte volna fogadni, hogy hallotta elhangzani Harry, meg a saját nevét is. Óvatosan kelt fel a labdáról, hogy elsétálhasson az ajtó mellett lévő kis, szürke kukáig.
-Hú, Louis-Austin pont akkor nézett fel az előtte szétterülő papírhalomból. Arcára kiütközött az őszinte döbbenet. - ma nagyon, nagyon terhesen nézel ki.
Nos, Louis érezte is. Ez a kis táv, amely a labdától az ajtóig tett meg, felért neki egy maratonnal. Még le is izzadt.
-Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy úgy nézek ki, mint egy bálna? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem, jaj, nem dehogy! - nevetett fel a férfi. - Csak ha jól emlékszem, két hete, amikor találkoztunk még nem volt ekkora a a pocakod.
-Az utolsó hetekben kezdi fel szedni a súlyt a baba. A pocakja is lejjebb jött, és, mint mondtam nem hiszem, hogy kihúzod decemberig-húzta el a száját Abby, majd legyintve folytatta az evést. - Igazából tök mindegy, mert mindenképpen kiszedjük azt a babát!
Louis tenyere automatikusan csúszott a pocakjára. Visszahelyezkedett a labdára, és miközben a pocakját simogatta szomorúan nézett a barátnőjére.
-Még nem áll készen rá, hogy találkozzunk.
-Te, vagy a fiad?
Louis tünődve biccentette oldalra a fejét.
-Egyikünk sem. - mondta végül.
-És, Harry? - csatlakozott be a beszélgetésbe Austin is félre lökve a keze alatt fekvő mappát.
Niall horkantva dőlt hátra.
-Styles? Totálisan be van zsongva-ingatta a fejét a fiú vigyorogva nézve Louis-ra.
-Igen? - szólalt meg egyszerre Louis, és Liam is. Louis nem számított erre. Nem gondolta volna, hogy Harry rajta kívül másnak is mesél a terhességéről, meg a kisfiúkról. Őszintén meg állva, sokszor úgy gondolta, hogy a göndör szégyelli ezt az egész helyzetet.
-Meglepődsz ezen? Úgy képzeljétek el hogy Harry minden vizsgálat alatt sír-fordult a fiúk felé Abby is tele szájjal, arcán a "na ezt kapjátok ki" arckifejezéssel.
-Abby! - Louis felháborodva ingatta a fejét. - Ezt nem kellett volna elmondanod!
-Mi? Miért nem?
-Mert nem!
-Ahj, Louis-legyintett Austin, átkarolva barátnője vállát. - mi elég régóta ismerjük már Harry-t ahhoz, hogy tudjuk elég érzelmes srác valójában. Nem kell megvédened a menő imidzsét.
-Ohh, én nem.. Vagy is.. Csak nem tudtam, hogy Harry ennyit beszél a kisbabánkról-zavartan lesütötte a szemeit.
-Pedig, de. És, jó érzés így látni őt.. Tudod, ilyen boldognak. Nagyszerű apuka lesz belőle-Austin halványan mosolygott a fiúra. Ez nagyon jól esett neki. Nagyszerű érzés volt évek után olyan emberekkel körbe vennie magát, akik valóban foglalkoztak vele, és nem csak a háziját akarták elkérni, ahogyan sokan mások tették annak idején. Hála Isten, a gimnáziumi időknek már régen búcsút intett, de úgy tűnt, hogy az iskola, meg a diákok szelleme örök kísértést fognak neki okozni. Ember nehezen szokja meg a sok rossz után következő jót. Louis-nak majdnem egy év után is emlékeztetnie kell magát arra, hogy már nem csak Liam, és ő vannak, hanem rajta kívül még vannak barátai, meg párkapcsolatban él. Nem is akárkivel volt együtt.
-Egyébként Styles hova tűnt? - nézett körbe Liam szemöldökét ráncolva. - Azt mondta, hogy öt perc, és csatlakozik hozzánk. Ennek már vagy fél órája! Egésznap rohangál, mint valami eszetlen.
-Mert most sok a dolga-vonta meg a vállát Louis, aki kora reggel megbánta már, hogy eljött a férfival a munkahelyére. Harry-t reggel hét óta körülbelül két alkalommal látta, mint két alkalommal vörös fejjel üvöltött valakivel. Szegény Lane, és Margaret!
-Minek hívatott ide minket, ha ő maga itt sincs? Nekem kettőre vissza kell mennem az irodámba. Ez a két idióta ügyfél még válni sem tud rendesen! Kiakasztanak-Austin gondterhelten masszírozta halántékát. Harry, úgy gondolta, hogy tök jó ötlet lenne együtt ebédelniük. Austin, és Abby a munkahelyükről jöttek, Liam-nek, meg Niall-nek aztán tökmindegy volt, nekik akkor kellett visszamenniük dolgozni, ha Harry azt parancsolta. A világos barna hajú, zöld szemű férfi orrnyergét masszírozta fordult Louis felé. - Megnéznéd kérlek, hogy hol van, és ide rángatnád? Rád biztosan hallgatni fog.
-Én szívesen kitépem az asztala mögül-ajánlotta fel Liam, fel sem nézve a laptopjából. Niall szemeit forgatva grimaszolt.
-Ezt senki nem kérné tőled.
-Tudom, nem is kell kérni. Anélkül is megteszem-mosolyodott el gúnyosan.
Louis ismét óvatosan szállt le a labdáról.
-Akkor mindjárt jövök-mondta, pont amikor nyílt az ajtó, és megjelent a küszöbön Dorothea, kezében egy kisebb éthordót tartva. Louis mosolyogva köszöntötte.
-Nem baj ha csatlakozom hozzátok fiatalok? - kérdezte kedvesen.
-Dehogy is Dotts! Gyere! - intett felé Niall, beljebb invitálva az asszonyt, aki helyet is foglalt Abby mellett.
-Köszönöm, kedveseim! Gondoltam ma csatlakozom hozzátok ha már mindannyian itt vagytok. Olyan ritkán látlak benneteket-csóválta a fejét miközben elővette az evőeszközeit. Aztán Louis felé fordult száját kényelmetlenül húzta oldalra. -Édesem, ha Harry-t keresed akkor az irodájában van. Most veszett össze Olivia-val. Ha jól láttam Olivia a holmijaival együtt távozott.. Most nincs valami jó passzban, úgyhogy légy óvatos, kedveském!
Louis bólintva lépett ki a folyósóra, és  miután behúzta maga mögött az ajtót elindult a lift felé. Útközben találkozott Lane-vel, Meredithsszel, meg néhány olyan dolgozóval, akiket nem ismert, de ők pontosan tudták, hogy ki is ő. Megbámulták őt, és kibeszélték. Mint mindig, mindenhol. Előtte nem mertek semmit mondani, ahhoz nem voltak elég bátrak, attól féltek, hogy Louis majd jól beárulja őket Harrynél. Féltették a munkájukat, de mások érzéseivel már kevésbé foglalkoztak. Louis, a folyosó végéről hallotta Harry erőteljes hangját. Amikor üvöltött az akcentusa felerősödött, ez aranyos is lehetett volna, de Harry lobbanó természetét ismerve, ebben a helyzetben inkább ijesztő volt. Az irodája elé érve, Louis nagy levegőt vett, aztán lenyomta a kilincset. Mintha egy pitbull-rottweiler keverékhez nyitott volna be. Veszélyes játszma volt ez.
Louis sajnálta a vonal másik oldalán lévő személyt, akivel Harry torka szakadtából üvöltött. Pont akkor nyomta ki a mobilját, és dobta a szemközti bőrkanapék egyikére, amikor ő belépést az irodába. Meg sem lepődött a padlóra hajlított mappák sokaságán. Szerződések, tollak, kapcsozó..
-Harry? - Louis halkan szólította meg a férfit. Néhány méternyire állt meg az asztalától, közvetlenül a szőnyeg előtt, mint egy rossz kisiskolás. Harry izmai megfeszültek, a fiú hangja hallatán.
-Napsugaram-lehelte, fáradtan masszírozta homlokát. Louis felé nyújtotta a karját. - Gyere ide, kérlek!
Harry karjai a teste körül, mint mindig óvatosak, még is határozottan voltak. Orrát Louis hajába fúrta, és mélyeket lélegzett. Lassan megnyugodott.
-Reggel elfelejtetted bevenni a gyógyszereid, igaz?
Harry szorosan lehunyta a szemeit. Bólintott.
-Ne haragudj rám.
-Nem haragszom-Louis halvány mosollyal az arcán szakadt ki az ölelésből. Kezeit Harry zakó fedte karjain tartotta. - Amikor Dotts közölte, hogy Olivia a cuccait összepakolva távozott, eszembe jutott, hogy reggel elaludtunk, és nem hoztad magaddal a nyugtatókat-és Olivia asztala valóban üres volt.
Harry rezzenéstelen arccal válaszolt.
-Nem veszítettem vele nagyot. Csak, most muszáj lesz keresnem egy új titkárnőt-vakarta meg zavartan az arcát, ismét felvéve az asztalára helyezett telefonját. Louis hirtelen kikapta a kezéből. Harry sóhajtva huppant le a székébe:-Louis, kérlek.. Nem akarok ezzel később foglalkozni.
-A barátaink rád várnak-dorgálta a fiatalabbik.-Abby átutazta a fél várost, hogy együtt ebédelünk, Austin-nak nemsokára vissza is kell érnie az irodába.
-Kibaszott sok dolgom van.
-Mint mindig, de megígérted, úgyhogy gyere-ragadta meg a kezét a kékszemű. Harry visszarántotta. Vigyorogva ölelte át a derekát, közelebb hüzva magához a fiút.
-Imádom amikor parancsolgatsz-súgta a fülébe, Louis-t pedig kirázta a hideg. Nem. Ennek most nem volt itt az ideje, bármennyire is tűnt csábító ajánlatnak, hogy ők ketten, itt a férfi irodájában..
-Harry, nem! - nevetett fel a fiú, el tolva magától az idősebbiket, aki lebiggyesztett ajkakkal nézett le rá. - Most nem!
-Miért nem? - tárta szét a karjait felháborodottan.
-A barátaink ránk várnak!
A göndör megigazítva magán a nadrágját, az orra alatt duruzsolva fogadta el a felé nyújtott kezet.
-Pedig ez remek feszültségoldó foglalkozás lehetett volna-forgatta a szemeit. Louis fejét rázva a fordult meg és csókolta meg a férfit, mielőtt kirángatta volna az irodájából.

***

Louis fáradtan csuka be maga után a bejárati ajtót. Kicsit hosszúra sikeredett a délután, de nem bánta. Legalább azokkal lehetett, akik fontosak neki. A baba születése után tudta jól, hogy nagyon ritkán lesz ideje majd a húgaival kávézgatni, ahogy ma délután is tették. A szokásos plázázást ejtette meg Daisy-vel, és Phoebe-vel. Beszerzett még néhány holmit a babának, pár elengedhetetlen dolgot otthonra. Miután végeztek, és jól kibeszéltek mindent, meg mindenkit, Jay értük ment. Közösen megvacsoráztak, beszélgettek, és miután lefektették a kicsiket aludni fürdetés után, édesanyja haza hozta őt. Nyolc óra után ért haza. Harry jelzett neki, hogy kilencnél előbb ne várja, és már evett, ne álljon neki főzőcskézni.
Louis sóhajtva rúgta le bedagadt lábáról edzőcipőjét. Kabátját felakasztotta a fogasra, és már indult volna fel az emeletre, hogy lefürdödjön, amikor észrevett valamit a lábtörlő mellett, amit eddig nem sikerült.
Egy fehér borítékot.
Lábnyom éktelenkedett a közepén, valószínűleg ráléphetett, hiszen a nyom még vizes volt. Homlokát ráncolva fordította meg a borítékot, amelyen ismeretlen kézírással az ő neve szerepelt.
Hirtelen a szíve a torkában ugrott. Mi a franc? Nem kellett sokat gondolkodnia. Tudta jól, hogy Marcel megfogja találni a módot rá, hogy felkeresse őt valamivel. A boríték megbabonázta őt, még pislogni is elfelejtett. Mi lehet benne? Ki merje nyitni? Mint valami jel, a telefonja hangosan csippanva jelzett, hogy üzenete érkezett. Összerezzent, és nem is gondolkoztam tovább, feltépte a borítékot, amelyből hirtelen egy aprócska kulcs hullott ki. Olyan kulcs, amivel általában a lakatokat szokták nyitni, tehát nem egy rohadt ajtót kellett keresnie, mert ahhoz annyira nem fülött foga. Csupán csak egy apró, tépett szélű cetli volt még benne.

"Dolgozószoba, íróasztal legalsó fiók.

Kiszáradt a szája, a hirtelen jött félelem megbénította őt. Automatikusan körbe nézett, olyan érzése volt, mintha valaki figyelné minden egyes mozdulatát. Ez képtelenség, ez biztosan valami csapda. Harry ellen, vagy ő ellene.. A fene se tudja. Az biztos, hogy Marcel tudhat valamit, amit ő nem. Valamit, amit Harry rejteget. Ujjai összezáródtak az apró kulcs körül, nagy levegőt vett, és elindult az emelet irányába, miután remegő ujjaival felkapcsolta a világítást a sötét lakásban. Nem volt normális. Kibaszottul nem volt normális-gondolta. Akinek volt egy kevés kis esze, az biztosan ledobta volna a kulcsot, és megfeledkezett volna a történtekről. De, ő nem. Ő gondolkodás nélkül a közepébe vágott. Ennyi erővel egy bombát is küldhetnének, Louis azt is megpróbálta volna hatástalanítani. Már mindegy volt.
Harry otthoni irodájában a szokásos rendetlenség uralkodott. Amióta Louis megtalálta a pisztolyt, azóta nem szívesen takarította a helyiséget. Igaz, Harry megpróbálta megőrizni a rendet, de sikertelenül. Az iroda pontosan uganúgy nézett ki, mint a cégénél lévő, annyi különbséggel, hogy ez jóval kisebb volt, és hiányoztak a nagy ablakok is. Lábait olómsúly húzta, ahogyan lassan az íróasztal felé sétált. Eddig valóban nem vette észre, hogy a legalsó fiók kulccsal nyílik, talán nem tartotta idáig fontosnak. Derekát megtámasztva, egy igazán kitekeredett pózt felvéve tudott csak letérdelni. Az összes porcikája egyszerre sikkantott fel a térdében, de ő csak a fiók tartalmára tudott gondolni. Mi lehetett benne? Mit rejtegethet Harry előle? Csak haza ne jöjjön még. Ki kell deríteni, muszáj...
-Gyerünk, Louis! Menni fog-mondta magának, aztán nagy levegőt véve a belehelyezte a kulcsot a zárba.
Homlokát ráncolva nyitotta ki a nagy fiókot, és húzott ki belőle egy nagy fekete karton dobozt, amelyre még a teteje is rá volt illesztve. Minden mindegy alapon rántotta le a tetejét, azzal a lendülettel pedig dobta oldalra, ahol tompa puffadás kíséretében a padlón landolt.
Négy vastag mappát látott, mindegyik oldalán színes jelölő cetlikkel. Volt ott még két fekete rongydarabba burkolt, kemény tárgy. Rossz érzés kerítette hatalmába. Hányingere is lett az ijedtségtől, de a kíváncsiság csak hajtotta őt. Felemelte az egyik sárga borítóval ellátott mappát, a szíve pedig azonnal kiugrott a mellkasából. Felkapta a másik hármat.
Ott volt előtte négy mappa, kettő az ő nevével, egy Harry, egy pedig Marcel nevével.
És, fogalma sem volt, hogy mégis mit rejtenek...