Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*33*

Harry némán csukta be maga mögött a teraszajtót, miután édesanyját maga elé engedte. Két teli bögrét helyezett a kis asztalra, majd ő maga is helyet foglalt. Anne már elő is húzta fém cigarettás dobozát a táskájából. Nem cigizett régóta. Talán akkor szokott rá, amikor Desmond meghalt. Édesanyja egy kifinomult nő volt, akihez nem illettek az efféle dolgok, mint az alkohol, és a cigi. De, ahogy az ajkai közé helyezte a vékony szálat, és piros öngyújtójával életet adott neki, Harry továbbra is azt az elegáns hölgyet látta Anne képében, aki mindig is volt.
Mélyet slukkolt a cigarettájából.
-Miért nem beszéltél róla nekem eddig? Louis-ról? A babáról?-kérdezte. Semmiféle harag vagy bosszúság sem hallatszódott ki a hangjából, csupán a megbántottság. Harry üres szemekkel nézte a felfelé kanyargó füstött, majd a háta mögé pillantott. Bent Louis, és Niall nevettek valamin. Beszélgettek, Louis szemei csillogtak az örömtől, hiszen  Anne, és ő a vacsora alatt remekül kijöttek, emiatt Harry is megkönnyebbült egy kicsit.
-Adj egy szálat-nyújtotta ki a tenyerét a nő felé, aki értetlenül meredt rá, szemöldökét a magasba vonva.
-Másfél éve nem gyújtottál rá.
-Te pedig ha jól emlékszem, még soha nem gyújtottál rá anyám. Mi ez? Valami új hobbi?-dőlt hátra a székében. Anne szemeit forgatva ismét elővette a kis dobozt, és hanyag mozdulattal fia elé gurított egy szálat, majd az öngyújtott is felé tolta.
-Megnyugtatja az idegeim-mondta halkan, résnyire összehúzott szemekkel nézve, hogy Harry meggyújtja a szálat. Másfél éve akkor gyújtott rá először. Kissé kellemetlenül égette a füst a torkát, és érezte, hogy a mellkasa szúrni kezd, de a második slukk után kényelmesen dőlt ismét hátra a kerti székben.
-Miért nem mondtad el, hogy nagymama leszek?-szegezte neki újra a kérdést. Anne szemeiben az izgatottság lángja lobbant. Furcsa volt így látni két év eltelte után. Remény költözött a szívébe, és felvillanyozva ült előtte. Ragyogott az arca, mintha két óra alatt fiatalodott volna negyven évet.
A göndör hajú férfi lassan fújta ki a füstöt, arcát a sötét égbolt felé fordítva. Élvezte, hogy a friss őszi levegő a bőrét simogatja a vékony pólóján keresztül. Régen sokkal több időt töltött kint a szabadban. Régen, amikor minden más volt.
-Még én magam sem fogtam fel, hogy tulajdonképpen mi történik körülöttem-nézett édesanyjára, miközben ajkain egy halovány mosoly elhalványodott emléke látszódott. -Mondjuk úgy, hogy az elmúlt pár hétben, nem én voltam az apák mintaképe.
Anne homloka hirtelen szaladt ráncba.
-Ezt kifejtenéd bővebben?
-Nos,-hanyag mozdulattal pöckölte el a csikket, amely valahol a beton, és a gyep környékén landolt egy pocsolyában. Előre hajolva vette tenyerei közé a már langyos bögréjét, és mielőtt válaszolt volna, nagyot kortyolt a kávéjából. -nem lennél túl büszke rám, ha tudnád mekkora seggfejként viselkedtem Louis-val.
Látta, ahogy édesanyja tekintete a háta mögé villan, a nappali felé, ahol a legjobb barátja beszélgetett Louis-val.
-Nem tudsz olyat nekem olyat mondani, amivel ne tennél engem büszkévé. Ha csak..-húzta el a száját, mire Harry a szemeit lesütve felnevetett. Anne kellemetlenül felsóhajtott.-Harry..
-Nem csaltam meg ha erre gondolsz!
-Tudod jól, hogy nem erre gondoltam. Ismerlek..Csak a munkádnak éltél, aztán jött ez a fiú. Felkavarta az állóvizet, te pedig nem fogadod olyan jól a változásokat. Igazam van?
Válaszul csak bólintott, Anne pedig zavartalanul folytatta.
-Sok dologban hasonlítasz az apádhoz-szomorúan elmosolyodott, hangja jól hallhatóan megremegett. -Imádott benneteket, kincsem. Ti voltatok a mindenei! A mi szerelmünk valami csodálatos volt. De, egyetlen dologgal soha nem vehettük fel a versenyt, ezt te is tudod jól..
-A munka-fintorodott el a göndör, Anne bólintott. Újra elővette a fém dobozt, de ezúttal szó nélkül nyújtotta fia felé, aki fejét rázva utasította vissza. Harry fáradtan dörzsölte meg az arcát-Anya én nem apa vagyok.
-Nem, valóban nem-legyintett-A házasságunkat megmérgezte apád munka iránti szeretete, és nem szeretném, ha a te friss kis kapcsolatod is erre menne rá.
-Most leszídsz?-vonta fel nevetve a szemöldökét a férfi.
Anne rosszallóan ingatta a fejét.
-Csak óvva intelek. Látom, amit látok fiam..Boldog vagy, és ez maradjon is így kérlek. Nem mellesleg, kedvelem ezt a fiút.
-Azta, még soha nem hallottam ezt tőled!-nevetett fel hihetetlenkedve.-Visszálltam a munkával. Itthonról dolgozom, ami egyébként tök jó! Egyszerre lehetek vele, és nem is feledkezem meg a kötelességeimről. Néhányszor a héten bemegyek, hogy megtartsak pár meetinget, elhozzak pár fontos papírt, amit nem e-mailezhetnek át. Jó, hogy erről beszélünk, úgyanis hétfőn kezd az új asszisztensem úgyhogy mindenképpen be kell mennem.
-Új titkárnő?-pislogott nagyokat a nő.-De hát..nem Zayn az asszisztensed?
-Többé már nem.
-De, hát mi..
-Legyen annyi elég anya, hogy Zayn bizonyos okok miatt már nincs az életemben-szakította félbe kissé indulatosabban, mint szerette volna. Harry sóhajtva dörzsölte meg az arcát.-Zayn...Az elmúlt időszakban elég furcsán viselkedett velem, és Louis-val is. Hiába a legjobb barátom, ha nem tudja elfogadni a döntéseimet.
Anne nem felelt, csak némán bólintott. Mindketten hátra kapták a fejüket, amikor a teraszajtó kinyílt. Harry azt hitte, hogy Louis az, de csak Niall jött elköszönni.
-Nem alszol itt?-kérdezte az idősebbik, mire Niall ásítva legyintett.
-Megígértem Liam-nek, hogy ma nála alszom.
Anne felállt, és a fiú elé lépett.
-Köszönöm Niall, hogy eljöttél értem-nyomott két puszit az arcára.
-Ugyan Anne, semmiség volt-vonta meg a vállát. Mielőtt elindult volna még lekezelt a legjobb barátjával, aztán kocsi kulcsait kihalászva farmerjának a zsebéből elindult haza. Hallották, ahogy Niall autójának motorja felbőg a csendes utcában, villantak a fényszórók, aztán pár másodperc múlva már kikanyarodott a ház elől, és elment.
-Te ma itt alszol ugye?-kérdezte az édesanyját, aki fáradtan bólogatott.-Szerencsére, van tiszta, friss ágynemű a vendégszobában.
Anne elismerően nézett rá, mire Harry elnevette magát.
-Louis kimosta a hét elején, én pedig felhúztam. Nem nagy cucc..
-Tényleg nem, de ha rajtad múlt volna, még tiszta inged sem lenne-célzott arra, hogy fia még egy egyszerű mosást sem tudott elindítani segítség nélkül. Tény, hogy Harry rengeteg mindenhez értett, és szerencséjére, ha új dologba kezdett, vagy még kellett javítania valamit, könnyen ráérzett. De, ha a házi munkáról volt szó, általában segítséget kért.
-Ez igaz, de mentségemre szóljon, hogy nincs túl sok szabadidőm. Louis, és a baba miatt vagyok itthon-vonta meg a vállát, mintha nem lenne olyan nagy dolog.
Édesanyja elmosolyodott.
-Mikorra is van kiírva?
-November közepe, úgyhogy van még két és fél hónapunk. Holnap reggel vizsgálatra kell vinnem, azután ultrahangra megyünk-vigyorodott el.
-Várod már?-húzta fel a nő a szépen ívelt szemöldökét.
Hogy várta-e?
-Türelmetlen vagyok, azt akarom, hogy már délelőtt tizenegy óra legyen, és láthassam a fiam. Telnek napok, egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy végre a karjaimban tarthassam őt..Istenem, anya! Olyan fucsa, hogy ilyenekről beszélgetünk-nevette el magát zavartan.-De, mégsem tudnék másról beszélni. Hihetetlen érzés, felfoghatatlan, mindeközben olyan kibaszott nagy boldogságot érzek legbelül!
-Louis hatása lenne ez?
Anne abban a pillanatban olyannak látta még a fiát, mint amilyennek előtte soha. Ragyogtak a szemei, őszintén mosolygott, nyoma sem volt annak a mérges tinédzser fiúnak, akit nem érthetett senki. Nem látta már Harry-ben a két évvel ezelőtti énjét, aki elveszítette az apját, és az ölébe szakadt egy hatalmas cég. De, azt a komor, bezárkozott üzlet embert sem találta sehol a zöld szempárban. Csak egy egyszerű, esendő, szerelmes huszonnyolc éves férfit látott.
-Louis jobb emberré tesz, anya-suttogta maga elé.-Nem érdemlem meg őt. Sokszor úgy érzem el kell engednem, de aztán rájövök, hogy ő a gyógyír amire nap, mint nap szükségem van, és ha nem lenne, biztosan belehalnék.
Anne szipogva törölte meg a szemeit, miközben Harry szorosan összekulcsolta az ujjaikat.
-Vigyázz rá, Harry! Csak ennyit kérek tőled, édesem, hogy nagyon vigyázz rá, és a kisunokámra-Anne ajkai megremegtek. És, bár Harry megígérte, annak ellenére, hogy minden szabad,  éber pillanatában mindig csak Louis-ra vigyázott. De, csak hetekkel később jött rá, hogy Anne mire is célzott igazán.
Még egy egész órát beszélgettek kint a szabadban. Édesanyja beszámolt még neki a Firenzében, valamint a Párizsban töltött hétvégéjéről. Harry elmesélte a terveit. Elmondta, hogy Louis-t hamarosan randira viszi. Beszélt  a munkájáról, az érzéseiről. Anne elmesélte, hogy Marcel meglátogatta őt két hete. Követelte a részvényeket, tudta, hogy Harry-nél vannak, és volt olyan pofátlan, hogy megkérte Anne-t beszéljen vele, győzze meg arról, hogy neki nagyobb szüksége van rájuk, hiszen neki is köze van a céghez. Anne elmondása szerint nem volt hajlandó végig hallgatni, úgyhogy faképnél hagyta a fiatalabbik fiát, aki azóta sem kereste. Harry-nek nagy erő kellett ahhoz, hogy visszatartsa magát, és nyugodtan üljön. Szerencsére Anne visszaterelte a témát Firenzére. Később úgy döntöttek lefekszenek, miután elköszöntek egymástól.
Louis már aludt, amikor Harry belépett a szobába. Lábujjhegyen osont el a szekrényéhez, hogy elővegyen néhány ruhadarabot, majd azokkal bevonult a fürdőszobába. Egy gyors zuhany, és fogmosás után, fáradtan feküdt be Louis mellé. Megpuszilta a fiú arcát, aztán oldalra fordulva átölelte, És ahogy lehunyta a szemeit, az álom azonnal magába szippantotta.