Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*7*

-Tehát, elhívtad randizni? - kérdezte a pakisztáni férfi teleszájjal, evőpálcikájával legjobb barátja felé bökve az asztal felett.
-El-bólintott a göndör, miközben elégedett mosollyal az arcán dőlt hátra a gurulós székében.
Zayn egy újabb adag pirított, zöldséges rizst nyomott a szájába, nem foglalkozva azzal, hogy már nem egy rizsszem landolt a fehér ingjének elején.
Harry összeráncolt szemöldökkel figyelte, ahogy a pakisztáni élet-halál harcot vív egy húsdarabbal szemben. Már rég megtanulta, hogyha Zayn kínait rendel, az általában mocsokkal jár. Köztudott tény volt, hogy nem tud pálcikával enni, annak ellenére, hogy már nem egy alkalommal fogott a kezébe. De, valahogy Zayn-nek nem volt meg hozzá az érzéke, Harry pedig minden alkalommal jól szórakozott azon, hogy a pakisztáni leette magát különféle szószokkal, és az étel összes alapanyaga a mellkasán, vagy éppen a nadrágján landolt.
-És, hova viszed? Valami romantikus helyre? - nevetett fel teli szájjal, aminek következtében, egy darab rágott hús kiesett a szájából egyenesen a fapadlóra.
Harry fintorogva nyújtotta felé a saját, nem használt plusz szalvétáját, miközben igyekezett megjegyzés nélkül hagyni barátja evési szokásait.
-Undorító vagy-mondta végül, amin Zayn csak jót derült, majd felállva az ajtó melletti kis kukához sétált, és beledobta az üres ételes dobozokat.
-Tehát, hova viszed?
Harry sóhajtva túrt szanaszét álló tincsei közé.
-Nem tudom- vont vállat. - Egy olyan helyre kéne elvinnem, ami különleges. Olyan különleges, mint ő maga.
Az előtte ülő, fekete hajú szaporán pislogva nézett a barátjára, miközben ujjaival a kemény tölgyfa asztal felületén dobolt.
-Miért kell különlegesnek lennie?
Harry halványan elmosolyodott.
-Már mondtam. Azért, mert Louis is az, és megérdemli, hogy az első randija tökéletes, és varázslatos legyen.
-Mármint az első randija veled, vagy a legelső randija az egész életében?
-A legelső-biccentett, mire Zayn szemei elkerekedtek.
-Hány éves ez a gyerek, hogy még soha nem randizott senkivel? - Zayn arcán tökéletesen látszódott a döbbenet, és a gúny különleges elegye, amitől Harry-nek automatikusan a plafonig szaladtak a szemöldökei.
-Tizennyolc-felelte nyugodtan a férfi, mire legnagyobb meglepetésére, a legjobb barátja a fejét hátra vetve nevetni kezdett.
Harry pontosan jól tudta, hogy Zayn nem teljesen ért egyet vele ebben az egész Louis-ügyben. Valamiféle megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, a pakisztáni fiú ellenszenvesen viszonyult hozzá. Hónapokkal ezelőtt, amikor a göndör hajú beszámolt a mindent eldöntő éjszakájukról, és előállt azzal, hogy felkutatja a fiút, hogy megszerezze magának, Zayn egyszerűen bolondnak nevezte őt. Nyílt titok volt, hogy a pakisztáni szánalmas bolondnak nevezte Harry-t, amiért az ő szavaival élve egy "depressziós kisfiú" után lohol.
A göndör hajú férfi nyugodtan, rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy a legjobb barátjának nevezett ember összegörnyedten fetreng a székében, miközben könnyes szemeit törölgette.
-Tényleg nagyon szerencsétlennek kellett lennie, ha a testvéreden kívül senki nem állt vele szóba-fröcsögte. Harry teste összerándult. Elképzelni sem tudta, hogy Louis-nak milyen rosszul eshetett az egész, és mivel Harry is részese volt egy kicsit a dolognak, ő is szívén viselte a történteket.
-Befejezted? - morogta idegesen, ujjaival az asztala szélét szorongatva. Zayn szemeit forgatva igazította meg magán a zakóját, mielőtt hátradőlt volna a székében.
-Hu, ez jó volt-fújta ki hosszasan a levegőt, elengedve egy utolsó kuncogást.
Harry, idegességét nehezen tudta palástolni. Legszívesebben ráüvöltött volna a legjobb barátjára, majd addig rázta volna, míg az összes ellenszenve eltünik az ő kis napsugarával szemben. De, Zayn nem volt könnyű eset. Ha valaki nem tetszett neki, azon az illető nagyon nehezen tudott változtatni, Harry ebben az esetben pedig mindent megtett volna, hogy Zayn kedvelje Louis-t.
-Vidd le ezeket a papírokat Martha-hoz-nyújtott át hirtelen egy vaskos mappát a pakisztáninak, aki a gyors váltástól meglepve pislogott a férfire. - és mondd meg neki, hogy délután négy óráig nézze át, írja alá az összeset. Szervezzen le minden partnerrel egy találkozót a jövő hétre, ezek alapján pedig készítse elő a szükséges szerződéseket.
A pakisztáni férfi meglepve állt fel.
-De, te jövő héten szabadságon leszel-pislogott nagyokat, mire Harry egyetértve bólintott.
-Így van, jövő héten, én nem leszek-dőlt hátra a székében. Hosszú ujjaival lazán kigombolva fekete öltönyét, amely alatt viselt halvány kék ingje megjelent a látótérben.
-Ellentétben veled, aki jómagamat helyettesíted a héten. Résztveszel a meetingeket, ha kell ki mész az építkezésekre, tartod az üzletkötőkkel a kapcsolatot.
Zayn arcából másodpercek alatt kifutott a vér, és már nyoma sem volt a meglepődöttségének, valamint a jó kedvének. Megijedt. De, abban a pillanatban Harrynek sem kedve, sem pedig türelme nem volt ahhoz, hogy megnyugtassa a barátját. Helyette felállt, és hátat fordítva a pakisztáninak a hatalmas üveg ablak felé fordult, amely egyenesen Londonra nézett.
-Most menj. Nem érek rá, még egy halom dolgom van-morogta, ökölbe szorított kezét szorosan a teste mellé préselve.
Még hallotta, ahogyan Zayn hangosan sóhajt, és bár Harry nem látt, jól tudta, hogy gondterhelten rázza a fejét. A zár kattant, az ajtó becsukodott, Harry pedig végre egyedül maradt az irodájában.
Az életét el sem tudta képzelni a legjobb barátja nélkül, aki gyermekkora óta mellette van. Zayn volt a támasza, a testvére, a barátja, és az, akiben feltétel nélkül mindig megbízott, miközben olyan támogatást kapott tőle, mint soha senkitől. Amikor Harry édesapja meghalt, és a Styles család széthullott, Harry pedig megörökölte a céget senki nem állt mellette. Senki nem nyugtatta, amikor a nyílt utcán kapott pánikrohamot. Senki nem kérdezte meg, hogy van, és senki nem segítette őt az útján. Senki más, csak Zayn Malik. Zayn, aki hajnali három órakor képes volt felkelni, hogy kirángassa a legjobb barátját a londoni kocsmából, mert reggel éppen jelenése van egy interjún. A pakisztáni fiú, aki órákig üvöltözött vele, aki elhitette, hogy együtt mindenre képesek, csak hinnie kell benne. Zayn, aki minden szakításnál, minden apró, vagy éppen hatalmas mérföldkőnél, de ott volt Harry életében. Csak ők voltak a világ ellen. Ketten. De, ennek úgy látszott, hogy lassan vége.
Amióta Louis bejött a képbe, Zayn furcsán viselkedik. Némaságba burkolózik, és ha Harry kikéri a véleményét, Zayn ócsárolni kezdi a fiút, és próbálja lebeszélni róla, mondván túl fiatal, túl ostoba, biztosan csak Harry pénzére megy. Bár, nem mimdenben értettek egyet, a pakisztáni fiú mindig támogatta őt a döntéseiben. Egészen idáig. Elhitte, amikor a barátja valami furcsát látott a kapcsolataiban, de most nem. Most nem tud lemondani arról az aprócska fiúról, aki egy évvel ezelőtt már lyukat fúrt Harry szívébe.
Louis más volt. Kiismerhetetlen, mégis olyan volt számára, mintha már ezer éve ismerné őt.
Amikor a fiúra nézett, és belenézett azokba a csodálatos kék szemekbe titkokat, fájdalmat, szeretetre, törődésre éhező lelket látott. Legszívesebben átölelné őt, és megmutatná neki, hogy mi az igazi szeretet. Összeszedné a darabokra tört szívének darabjait.
Harry, a fiú lelkét akarta, és a szerelmét

*

"Vegyél fel valami elegánsat, Napsugaram"-szólt Harry üzenete, amit Louis pontban délben kapott meg, és olvasott el, miközben az ágyában feküdt, pocakját simogatva.
Szombat este, pedig Louis izgatottan tördelte az ujjait, miközben egymás után, többször is megigazította magán  vékony, szürke zakójának az anyagát.
Louis szerette az ingeket. Bár, kevés volt már jó rá, mégis boldogan öltötte magára a kedvencét. A feket, fehér galléros darab meglepően jól állt rajta, az édesanyj által választott zakóval, valamint a világos nadrágjával, amit csak fontos alkalmakkor húzott fel. Növekvő pocakja kényelmesen feszült neki az anyagnak, Louis mégis aggódalmasan nézte a tükörképét.
-Nem fogok neki tetszeni-suttogta szomorúan pocakjára pillantva. - Túl kövér vagyok, és látszik, hogy meghíztam.
A kékszemű fiú kétségbeesetten ölelte át a testét, miközben igyekezett nem sírni. Nem tartotta szépnek magát, nem volt rajta semmi szép. Meghízott, és attól félt, hogy Harry, ahogy meglátja őt, inkább lemondja a randit. Pedig, egész az elmúlt napokban csak arra várt, hogy újra lássa őt. Várta, hogy újra láthassa azokat a csodálatos zöld szemeket, a férfi gödröcskés mosolyát, és, hogy megismerhessék egymást. Napokban rengeteget üzengettek a másiknak. Rendszerimt Harry volt az, aki írt a fiúnak, megkérdezte hogy van, érdeklődött a napja felől, és arra kérte, hogy meséljen. Louis, félénk volt. Nem avatta be Harry-t a magánéletébe, de olyan lényegtelen dolgokat, mint, hogy mi a színe, mikor született, szívesen elárulta. De, mást nem.
Szombat este, Louis lelkesedése megtörni látszott. Az arcán, az izgatottság, és a félelem tökéletesen látszódott. A homloka, valamint a tenyerei rettenetesen izzadtak, attól félt, hogy menten elájul.
-Kicsikém.
Louis, lassan nézett fel a tükörbe, ahol édesanyja ajtó mellett ácsorgó képe nézett vissza rá.
-Tökéletesen festesz, Louis. Nincs mi miatt aggódnod-szólt kedvesen, mire a kékszemű óvatosan bólintott.
-Lassan nyolc óra. Gyere le, ha elkészültél-azzal becsukta maga után a szobaajtót.
Louis, hangosan sóhajtva húzta fel a szemüvegét. Utálta, a fekete keretes szemüveget, de nélküle nem látott, kontaktlencse hiányában pedig kellett valami.
-Szurkolj nekem, Pici. Szeretlek, és ha hazajöttem, ígérem elmesélek mindent. Jó? - suttogta a képnek, majd egy hosszú, szeretetteljes puszit nyomott az üveg felületére.
Miután a pénztárcáját, valamint a szükséges esti vitaminjait bevette, lekapcsolta a villanyt, és lebattyogott a földszintre, ahol édesanyja mosolygó alakja várta.
-Én is ideges vagyok. Az unokám édesapja ide jön, és még soha nem láttam. Helyes? Van munkahelye ugye? - kérdezte Jay aggódalmasan, mire Louis halkan felnevetett, és szorosan átölelte az édesanyját.
-Styles Inc-felelte Louis egyszerűen, mire Jay szemei kikerekedtek.
-Uram, ments meg-nézett a plafonra egy pillanatra, majd vissza egyetlen fiára. Johannah szeretetteljesen megsimogatta fia arcát, miközben igyekezett nem sírni.
-Büszke vagyok rád, kicsikém. Erős vagy, törhetetlen, és kitartó. Felálltál, Louis-suttogta meghatottan. A kék szemű alsó ajka megremegett, szája halvány, szomorú mosolyba húzodott. Nem érezte úgy, mintha elég erős lenne a világhoz. Még érezte, hogy kell egy kis idő neki.
-Szeretlek, anya-motyogta, és mielőtt Jay bármit mondhatott volna, az ajtócsengő megszólalt, Louis szíve pedig megállt egy pillanatra.
Érezte, ahogy Jay bátorítóan megszorítja a vállát, és hátrál.
El sem hitte. Az első randija! Élete első randija, és nem is akárkivel.
Mély levegőt vett, majd lassan elindult az ajtó felé, és remegő kézzel lenyomta a kilincset, az ajtó pedig kitárult.
Louis szíve hatalmasat dobbant, amikor megpillantott az ajtó előtt álló férfit, két hatalmas rózsacsokorral a kezében.
-Szia, Napsugaram-köszönt mély baritonján.
Louis érezte, ahogy szépen lassan a világ megszűnik körülötte, és csak Harry Styles számít...