Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*31*

Ha pár évvel ezelőtt megkerdezték volna Harry-től, hogy hol van az a hely, ahol igazán boldognak érzi magát, nem tudott volna konkrét választ adni. Soha nem volt az életében egy hely, amely az otthont jelentette volna neki. Az apja munkája miatt sokat utaztak egyik városból a másikba. Megtanult nem ragaszkodni a dolgokhoz, és gyorsan összepakolni mindent, hogy aztán másnap felszálljon az apja egyik repülőgépére maga mögött hagyva a sok elkezdett, de soha be nem fejezett dolgot. Harry, fiatalkora ellenére szinte már az egész világot bejárta. Sokat utazott, de annál többet tanult. Szeretett új dolgokat kipróbálni, kísérletezni. Szerette a zenét, a sportot, sőt még jógázni is szeretett, amellett, hogy rendszeresen sportolt is. De, mégis az építészet volt az, ami leginkább érdekelte. Ez volt az egyik ok, amiért annyira ragaszkodott London-hoz. Itt járt egyetemre, és itt volt a két legjobb barátja, akiket egy utazása során sem felejtett. Niall, és Zayn jóban-rosszban mellette voltak. Nélkülük soha nem érezte teljesnek az életét, amikor pedig édesapja két évvel ezelőtt elhunyt, a két fiú mentőövként szolgált neki. Visszahúzták, amikor a gödör legalján volt, amikor az öngyilkosság tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Soha nem hitte, hogy az élete egyszer értelmet is nyerhet. Hogy az apja halála után, végre megismerheti a boldogság fogalmát is. Hogy van kiút a sötétségből, van még remény a világban, ő pedig egyszer még boldog is lehet. Aztán megismerte őt. Az ő kékszemű, törött szárnyú, aprócska angyalkáját, aki egyetlen mosolyával újra elhozta a Napot az életébe.
Louis hangosan nevetése olyan volt Harry számára, mint a legcsodálatosabb dallam. Egy dallam, amit újra, és újra meghallgat az ember anélkül, hogy megunná. Mint a drog, Harry pedig a függő, aki többet, minél többet szeretett volna kapni a fiú mosolyából. Egyszerűen nem tudta abbahagyni a vigyorgást. Boldognak érezte magát, Louis mosolya, nevetése boldoggá tette őt. A szíve túlcsordult szeretettel, ahogy hatalmas tenyerével megérintette a kékszemű kerek pocakját, kisfia pedig azonnal reagált is a mozdulatra. Már több, mint fél órája játszotta ezt, de nem tudta megunni az arcát, a száját, valamint a tenyerét erő rúgásokat. Élvezte, hogy a fia táncot lejt a pocakban, mintha élvezné azt a sok csókot, amit az édesapjától kaphat. 
-Harry!
-Hmm?-kérdezett vissza az idősebbik, miközben arcát Louis pocakjába fúrta. Egy másodperce sem nézett fel, de tudta, hogy a kékszemű fél óra elteltével is mosolyogva figyeli őt, holott a tudtára hozta már, hogy mennyire csiklandozza a bőrét Harry borostája.
-Nem unod még?-túrt bele a göndör fürtök közé. Harry jólesően morogva hunyta le a szemét, újabb puszit nyomva oda, ahol másodpercekkel ezelőtt mozgolódást észlelt.
-Ezt meg lehet unni?-vonta fel a szemöldökét vigyorogva, aztán lehajolva átölelte Louis hasát.-Itt akarok maradni egész éjjel!-hangja tompán hallatszott, de Louis tökéletesen értve mindent sóhajtott fel, majd fáradtan elmosolyodott. Telefonjáért nyúlva oldotta fel a képernyőt, hogy aztán hunyorogva leolvashassa az időt.
-Fél kettő múlt-motyogta halkan, visszatéve a készüléket az éjjeli szekrényre.
-És?-vonta fel szemöldökét az idősebbik.
-Aludnunk kéne-Louis mozgolódására, Harry ciccegve húzódott el a fiútól. A kék szemű kuncogva húzta magára a takarót, és oldalára fordulva már készen is állt az alvásra. Harry, ajkait lebiggyesztve pillantott felé, párnáját párszor megpaskolva, mielőtt ráfektette volna a fejét. Az éjjeli szekrényen lévő lámpát lekapcsolva, Harry is az oldalára fordult. Automatikusan elmosolyodott, ahogy megpillantotta szerelme csodálatos arcát a félhomályban, köszönhetően az ablakon át beszűrődő holdfénynek. Louis szemei csodálatosan csillogtak fáradt arcában. Halvány mosolyától, Harry tüdejében akadt a levegő, és ahogy megpillantotta a fiú ajkait, ágyába hirtelen ködfelhő költözött.
-Ugye nem azon gondolkozol, hogy tovább csiklandozod a pocakom?-hangzott el a halk kérdés a fiatalabbik szájából.-Bepörgetted a bébit, még most is rúgdossa az oldalamat.
Harry közelebb húzodva Louis-hoz, átölelte az oldalát. Hallotta, ahogy Louis torkában hirtelen elakad a levegő, kezei alatt pedig megremegett a teste. Talán ennyire megijedt volna tőle? Erősen érhetett hozzá? Vagy egyszerűen nem akarja, hogy Harry hozzá érjen?
-E..elnézést-motyogta, elengedve Louis oldalát. Kezét visszahúzta a feje mellé, és kissé hátrébb araszolt az ágyban. -Nem szerettelek volna megijeszteni, ez nagyon udvariatlan volt. Meg kellett volna kérdezném, hogy sza..szabad-e. Sajnálom!
A göndör hajú idegesen nyelte le a torkában lévő gombócot, érezve a bűntudat ismerős érzését szétterjedni a mellkasában. Nem szabadott elfelejtenie, hogy Louis olyan akár egy törékeny kis pillangó, neki pedig nem szabad csak úgy játszadoznia vele, hiszen bármikor eltörheti az aprócska szárnyait. Legnagyobb félelmei közé tartozott, hogy bántja őt, hogy elüldözi maga mellől, ha egyszer megpillantja azt az embert, akivé válni szokott, ha ideges lesz. Az elmúlt időszakban azon volt, hogy kiverje a fejéből ezt a gondolatot, de ezzel csak azt érte el, hogy eltaszította magától Louis-t, csupán azért, mert félt. Ha a gyógyszereit nem vette be, nem bízott igazán magában, nem hitte el, hogy képes a pirulák nélkül Louis közelében lenni. De, úgy tűnt, Louis a múltkori eset után sem ijedt meg tőle, és ahelyett, hogy elfutott volna, inkább vele maradt, vállalva a kockázatot.
A kékszemű homlokát ráncolva nézett rá. Sokszor Harry úgy gondolta, hogy azok a kék szemek belelátnak a lelkébe, olvasnak a gondolatai között, értesítse a tulajdonosát Harry minden érzéséről. Csak, azt a göndör nem tudta, hogy Louis titkon imádta őt nézni, és sokszor azt kívánta bárcsak tudna Harry érzései  között olvasni.
-Nem ijesztettél meg-hazudta a fiatalabbik, tétován a göndör felé nyúlva, hogy apró, izzadt ujjaival végig simithasson az arcán. Harry lehunyta a szemeit. -Csak..csak hirtelen jött..
-Ne haragudj-morogta, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemeit, mert akkor lehet Louis többé nem érintette volna.
-Miért kérsz tőlem mindig engedélyt?-kérdezte halkan a fiú.
Harry összeszorította az ajkait mielőtt válaszolt volna. Érezte magán Louis kíváncsi tekintetét, hallotta, ahogyan közelebb araszol hozzá, térdei a combjába fúrodtak, és szinte égették a bőrét. Már-már fájdalmasan hozzá szeretett volna nyúlni. Mintha az összes porcikája Louis testéért kiáltott volna. A tenyerei izzadtak, a gondolatai csak úgy száguldoztak. A helyzeten pedig az sem segített, hogy Louis csupán egy szál pólóban, és boxerben feküdt mellette, olyan csodálatosan akár egy földre szállt angyal.
-Mert így a helyes-felelte kurtán. Szemeit kinyitva Louis-ra bámult. Ujjai még mindig az arcát simogatták, arcán komoly tekintet ült. -Tényleg nagyon sajnálom Louis.
-Szeretném, ha..ha átölelnél. Úgy, ahogy az előbb tetted, de most kérlek-szorította meg Harry karját kicsi kezével.-ne engedj el! Így szeretnék egész éjszaka maradni, ahogy te is szerettél volna a pocakomat ölelve.
-Akkor ez azt jelenti hogy-kezdte, de Louis elnevetve magát megrázta a fejét, mire Harry is elvigyorodott.
-Nem, nem aludhatsz a hasamon, de akkor simogatod meg, akkor öleled meg amikor te szeretnéd. Hiszen a te kisfiad is.
Ahogy ezt a fiú kimondta, Harry úgy érezte magát, mintha a mennyekben lenne. Százszor, ezerszer akár több millió alkalommal is szerette volna ezt Louis szájából hallani, hiszen olyan hihetetlen volt az egész, de mégis olyan csodálatos. Egy kisfiú. Egy kicsike fiú, aki az övé, egy csodának lehet az édesapja. Elmondani sem tudta volna, hogy mennyire boldog volt abban a pillanatban. És, ahogy belegondolt, hogy nemsokára velük lehet az a csodálatos kisbaba, szemeibe könnyek szöktek, és csak remélni merte, hogy Louis nem látta őket végig csordulni az arcán.
-Fogalmad sincs, hogy mennyire boldoggá teszel, Louis-csuklott el a hangja. Keze remegett, ahogyan tenyerébe vette a fiú puha arcát, és közelebb csúszott hozzá.-Te vagy az, akivel eltudom képzelni az egész életemet.
-Ez..ez azt jelenti, hogy...szeretnél velem lenni?-kérdezte halkan a fiú. Ahelyett, hogy Harry válaszolt volna, átölelte az oldalát, és mélyen a szemébe nézve elmosolyodott.
-Megcsókolhatlak?
Louis arcán egyszerre suhant át a hihetetlenkedés, és a meglepettség. Szemeit fel-alá járatta Harry ajkai, és zöld íríszei között, mire aprót bólintott engedélyt adva a férfinek.
Akárhányszor Harry megcsókolta Louis-t, mindig ugyanazt érezte. Forróságot, szikrákat, és megkönnyebbülést. Mintha a szomjazó napok után újra friss vízhez jut, mint amikor egy nagyot szippant a reggeli friss levegőből. A két dolog nem is volt olyan távol egymástól, hiszen Harry-nek Louis volt a friss, nélkülözhetetlen levegő, ami nélkül nem tudott volna egy percnél sem tovább élni. A fiatalabbik ajkai forrók, és puhák voltak. Aprócska ujjait Harry meztelen mellkasán pihentette, míg ő tenyerét Louis arcán.  Nem tudta elképzelni, hogy hogyan élhetett az elmúlt hetekben úgy, hogy nem csókolta a fiút. Nem érintette, úgy, ahogy azt az ő szerelme megérdelmi. Egy országos baromnak érezte magát, amiért elmúlasztott napokat anélkül, hogy kifejezte volna a fiú iránti mérhetetlen szerelmét. Hiszen Harry életében először menthetetlenül szerelmes lett, és ha akarta volna sem tudta volna letagadni , mert a tekintete mindent elárult, amikor Louis-ra nézett. Az ő kicsike Louis-ára, akit az örökkévalóságon át szorított volna magához nem foglalkozva senkivel, és semmivel. Felőle az egész világ a darabjaira hullhatott, nem érdekelte, mert akik igazán számítottak ott voltak vele. A kisfia, és a szerelme. Legszívesebben soha nem vetett volna véget a csóknak, de mielőtt elmélyíthette volna, valaki közbe szólt.
-Nem szép dolog apát megzavarni-kuncogott az idősebbik, homlokát Louis homlokának döntve. A kékszemű pihegve hunyta le a szemeit, hagyva, hogy Harry apró puszikat sújtsa a homlokát.
-Felébresztetted-biggyesztette le az ajkait, tenyerét kerek pocakjára simítva. És valóban, a baba vidáman rúgdosta a hasát, elérve, hogy Louis teljesen kikeveredjen a csók okozta kábulatból. A fiú őszintén mosolygott, Harry-nek pedig csak ez számított, és az sem érdekelte, hogy pár perccel később le kellett kísérnie őt a konyhába, egy hatalmas adag jégkrémért, hajnali két órakor.