Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

63.

Álom vagy valóság már nem érdekelt..
Kihaszálom hogy apa elment a mosdóba, nem érdekel hogyha ezután meg utál nem bírom ezt a tudatlanságot. Ilyet nem csináltam soha életemben és azt se tudom egyáltalán hogy voltam képes rá.

Draco nem figyelt így ezt kihasználtam lába felett át vetettem a sajátomat, mire mintha valami kapcsolt vona nála. De túl késő volt szájára tapasztottam a sajátomat. Rögtön uralni kezdte az ajkaimat ami meglepett de annyira isteni érzés volt ezerszer jobb volt mint az álmomban.

El kell szakadnom tőle nem érezheti hogy - hogy, de nem is tudom egyáltalán miért tettem. Mit is fog rólam gondolni ezek után istenem Harry te hülye. Mégis annyira jó ez az egész de nem lehet tovább nem szabad. Próbálom magamat el tolni tőle de nem igazán sikerül, mitől ilyen erős?

Hallom ahogy a mosdó ajtaja nyitodik ezt Draco is észre vette így legalább el tudtam válni tőle. Gyorsan leszállok az öléből és kicsit távolabb ülök tőle. Mintha ez számára nem tetszene.
-Harry minden rendben? - szólal meg apa közvetlen mellettem. Mikor került mellém.
-Persze semmi baj, de most mennem kell. Később találkozunk. - mondom majd már  szaladok is ki az ajtón.

Jó mondjuk nem volt annyira okos döntés egy fej sérülés után enyhén szédelgek. Hirtelen egy kezet érzek meg az oldalamon, ismerős érzés majd felnézek a kéz tulajdonosára. Draco persze ki más is lett volna úgy őszintén.

Az egyik elhagyatott folyosón haladunk mikor is megáll és a fal felé kezd el terelni.
-Mi volt az ami az előbb történt? - kérdezi huncut mosollyal az arcán, Harry csak csinálj úgy mint ha nem is tudnád mi is történt.
-Nem tudom miről beszélsz-próbálnék mellette elhaladni de nem engedi.
-Tényleg nem tudod? Rendben akkor had segítsek emlékezni. - mondja majd ajkamra hajolt. Megint azok az ajkak, nem nem most nem csábulhatsz el.

Enyhén meg ütöttem a mellkasát mire eleged de ugyanúgy mosolyog.
-Na segítettem emlékezni Drága?-kérdi majd időt se hagy a válaszra már el is tűnt a sötét folyosón.

Tessék Harry most megint mit csináltál, de végre tudom az érzésem persze az övé lehet egyáltalán nem valós. Mi van ha ezt is csak álmodom gondolkodom el rajta majd meg csípem kezemet. Nem nem ez nem álom álom volt, na és ezek után tudják jól aludni meg gondolkodni...

Nem is tudom ez lehet gyors volt hiszen még fiatalok vagyunk mindketten. Ki kellene az egészet törölni, annyira rég óta ismerem és a családom része.
Nem tudom miért táplálok iránta ennyire erős érzelmeket.

Furcsa érzésem támadt hirtelen, ilyenkor már ott szoktam lenni a hálókörletben most meg még mindig itt sétálok..
Mire a vállamat egy kéz ismét megragadja de egyáltalán nem ismerős. Hátra fordulok de úgy hiszem nem kellett volna, egy hosszú ősz szakáll ez az egyetlen dolog ami az előtt történt hogy minden elsötétedet volna előttem..

Miért mindig velem történek az ilyen dolgok...