83.

747 43 2
                                    

Egyre csak közeledik felénk az a különös alak , lassan teljes élet nagyságban látjuk őt. Ahogy elő lépet az árnyék takarásából úgy vált egyre világosabbá hogy ő nem egy élő személy. Hiszen a lábai nem érintették a talajt , annyira ismerős mintha láttam volna róla egy portrét Tomnál. Nem jut az eszembe hogy kicsoda de biztos hogy ott láttam és nem itt a suliba. Viszont a neve valahogy nem jutott eszembe Dracora néztem , hát az ő arcán is az volt mint az enyém. Kicsit mégis másabb olyan érzésem van mintha ő tudná ki is áll előttünk.

- Maradekár vagy igaz?!- kérdezte Draco , basszus tényleg biztosan ő az .
- Igen én lennék . Na és ti kik vagytok , és hogyan kerültetek ide ? - kérdi kezét keresztbe téve, enyhén dühösen. Most azért nem minket kéne számon kérni hiszen Tom mondta.
- Tom mondta, vagyis Voldemort . - mondom enyhén flegmán , jó tudom nem kellene így beszélni vele . Mégis csak az egyik alapító , és azért a ' mesék ' apján neki mindig is ilyen volt a természete.
- Vagyis az utódom .- jelentette ki.
- Ahogy látom te pedig Griffendél utódja lennél , örvendek a találkozásnak. Megtudhatom a nevedet?- kérdezte már egy fokkal kedvesebben.
- A nevem Harry Potter , vagy Hadrian Potter. - mondom , mire egy pillantra az arca meglepődést mutatót.
- Vagyis te vagy a fiúk annak a kettőnek. Értem. Úgy gondolom valamit kell tudnod a múltról. Az ő múltjukról. - honann ismer?! Másrészt tényleg nem olyan embernek mondják Mardekárt aki ennyire beszédes lenne. Főleg egy griffendélesel..
- Természetesen. - jelentem ki , azért mégis ez egy olyan esély amit nem igazán lehet kihagyni.

Egy hosszú folyosón haladtunk végig majd egy szobához értünk. Majdnem megegyezik Tomnak a szobájával mégis kicsit másabb. Dracoval az egyik kanapéra ültünk, nem láthatóan de a kezemért nyúlt. Kicsit bele vörösödőtem , eszembe jutott a múltkori beszélgetésünk.

Vissza a múltba:

Több olyan dolog is történt az iskolában aminek nem szabadot volna. Ezzek az események főleg azóta történtek amióta az az idióta az igazgató. Gondolkodott el Mardekár.

Mit mondhatni eseménytelen az élete , vagyis nem teljesen utóda néha meglátogatja. A mai napon is így volt viszont nem egyedül érkezett.

- Mardekár itt vagy ?- kiáltotta el magát hangosan Tom .
-Mi a bajod már megint? - jelent meg előtte dühösen az alapítók egyike.
- Vendégeket hoztam ! - mondta mire Mardekár észre vette a mellette álló személyeket. Két fiatal férfi állt az utóde mellett. Az egyik nagyon furcsán viselkedett , valahogy kezével folyton hasát takarta.
Valahogy nem értette Mardekár miért teszi ezt ,hiszen..
- Pers! Semmi baj , nyugodj meg !- mondta a férfi mellette majd kezére simitott. Mardekár enyhén buta fejet vágott mikor rá jött hogy egy Griffendélesel van dolga. Persze semmi baja nincs velük , csak legtöbbjük hülyén viselkedik. Ilyenkor mindig eszébe jutott az amikor ő és a " párja " együtt voltak a múltban.. Fájdalmas számára a visszaemlékezés , hiszen olyan csúnyán váltak el egymástól..

Vissza térve a két férfire az alacsonyabb lassan le engedte a kezét a hasáról. Így Mardekár meg tudta miért is takarta annyira , kisebb dudor volt már a hasán . Tehát gyermeket vár férfi létére, különös hogy Tom mellettük áll. Nem érti megint mit akkar az utódja ezekkel az emberekkel . Hiszen Tom nem igazán ez a segítőkész ember , ugyanolyan mint ő .
- Mit szeretnél Tom?- kérdezte Mardekár.
- Segítség kellene nekik! Amit én nem igazán tudok egyedül megoldani. - Mardekár álla nem kicsit súrolta a földet , persze kívül ezt senki nem látta. Mikor vált ilyenné Tom , segítséget kér ?! másokon segít?!...

Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]Where stories live. Discover now