Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

47.

Perselus szemszög :

Valahogy azóta az este ota Harry furcsa vagyis nem tudom. Nem úgy néz rám mint előtte, egy hónapja aznap este én voltam ügyeletben kicsit aggódtam akkor is miatta. Így hát be mentem a lakrészükbe mit mondjak éjfél is elmúlt de néhány diák még akkor is lent ült és beszélgetett. Ahogy viszont megláttak fogták a nyúlcipőt és mentek is el. Én Harry szobájáhóz mentem.

Örültem hiszen a múltkor esett után csak hárman vannak a szobában. Ebből egy embert ugye ismerek a másik meg Nevil aki igazán hm nem is tudom milyen ember. De rossz ember nem lehet hiszen a szülei se voltak rossz emberek. Sajnálom őt vagyis tőle képes volt elveni a családját és egyedül maradt de tőlem nem. Igaz hogy a szerelmem és a fiamat elvette, de vissza kaptam az egyiket igen nem tudja hogy tényleg én vagyok az apja de majd idővel.

A szerelememről még tudom hogy él ami boldoggá tesz, sajnos az hogy nincs mellettem lassan megöl. Hiszen miattam van az egész, néha belegondolok mi lenne ha engem ott akkor megöl Jamie meg eltudot volna menekülni előle .
Tudom az a múlt és tudom hogy mindketten élnek, a fiamra pedig vigyázni tudok és figyelni ahogy fejlődik.

Aznap este nem sírt furcsa volt ahogy a szemembe nézet nem értem. Akkor este mintha megváltozott volna minden. Azóta pedig eltelt lassan egy hónap, igaz hogy nem távolodott el tőlem mégis valami mintha aggasztóta volna.

Ma is kicsit furcsa volt reggel láttam az arcát, mintha fájdalma lett volna. Azóta nem láttam pedig egy nap legalább 4-szer össze találkozunk. Aggódok, az igazat megvallva Tom és én raktunk rá egy varázslatot . Persze nem azért mert azt hiszem hogy elmegy, bízom benne.

De azóta amióta rá akarták ragasztani azt hogy ő tette azt még év elején figyelik. Folyton rossz érzésem van amikor egyedül van, ezért is ilyen nyomkövetö felé varázslat van rajta.

A mai éreztemre rá tesz az hogy nem régen néztem meg hogy hol van. A gyengélkedő felé megy, magától nem menne oda. Ha rosszul van nekem szólna és hozzám vinném, nem szeretem hogyha a gyengélkedőn van. Ott figyeli meg legjobban az igazgató.

Igazából aggódok és egyedül vagyok, kellene segítség.

Harry szemszög :

A furcsa érzésem mintha egyre csak erősödne és nem értem mi történik. Tudom hogy ez az ember aki előttem áll az nem apa. Nem vagyok gyáva, jó belegondolva tavaly biztos hogy nem vettem volna észre. De e igazából nem is mozdultam volna el apa mellől tehát ez nem is történt volna meg. Persze ez kettős dolog van jó és rossz oldala is.

Folyosón haladunk végig igaz nem  vagyok jó a szökés tervekben de innen valahogy el kell jutnom. Kicsit lassabban kezdek sétálni... Majd egy húzást érzek meg és hirtelen a sötétségben vagyok.
Meg menekültem, persze újabb csapdába estem majd megérzem azt az ismerős illatot.

Apa az felnézek és rám tekint majd magához ölel vagyis megtalált.
De nem értem hogyan tálat meg és most hogyan került ebbe a sötét zugba.

Kilép velem együtt a sötétből félek hiszen akkor észre vesznek minket és baj lesz. De valahogy mégse vettek minket észre eddig nem is vettem észre. Apán valami felé köpeny van ami mintha láthatatlaná tenne minket. Sietve vesszük a lábainkat apa lakosztálya felé, eléggé kihalt most a folyosó ami kicsit könnyit most.

Oda érve apa lerántja magáról az eddig óvó köpenyt ami most úgy mindaz életünket mentette.
-Azt hittem bajod eset. - mondja aggódva, hát mit mondjak én is azt hittem az lesz.
Erősen át öleltem én is ég ő olyan jó érzés vele lenni megint.
-Tehát épségben van. - fordulok a hirtelen szólalt hang felé. Tom az felé is oda szaladok igazából valahogy sejtettem hogy apának segítsége van.
Nem kicsit lepődött meg hogy őt is meg öleltem, hát igen nem tudatja miért.
-Rendben elég, elég. - mondja majd újra apa mellé lépek.
-Mi legyen most? Látod hogy már itt se biztonságos. Mit akkarsz tenni? - kérdi Tom apát. Igazán kicsit érdekel ez is de még mindig tudni akkarok hogy van e olyan sebhelye