Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*1*

Louis Tomlinson-t mindenki ismerte.
Tudták ki ő.
Beszéltek vele.
Közel kerültek hozzá, vagy éppen hallottak róla. De leginkább csak hallottak róla, mert Louis-val nem szívesen beszélgetett senki.
Nem, Louis nem volt népszerű. Nem volt tagja a futball csapatnak, és egyik sportklubnak sem. Nem járt egy népszerű pompon lánnyal, és nem is feküdt le egyikkel sem.
A kékszemű fiúnak nem volt sok barátja. Igaz barátja csak kettő volt, de ők két évvel idősebbek, mint ő és már régen kijárták a gimnáziumot,  amikor az egész incidens történt. Liam, egyetemre járt megvédeni nem tudta őt. A csúf élettől pedig pláne nem.
Mindenki hallotta a történetet.
Egyesek sajnálták, mások azt mondták megérdemelte, néhányan pedig nem is foglalkoztak az egésszel, hiszen nem velük történt, miért is foglalkoznának?
De, Louis sosem fogja elfelejteni azt az éjszakát, és azt a borzalmas évet, amikor teljesen egyedül, védtelenül maradt.
Sosem felejti el a pillanatot, amikor megismerte Marcel Styles-t.
Marcel világos zöld szemei, egyenes, barna kócos haja, és a világ legidegesítőbb mosolyával azonnal elvarázsolta Louis-t. Addig egy fiút nem látott olyan csodásnak, mint Marcelt, akit az égiek faragtak, és küldtek tévedésből a Föld nevű bolygóra.
És, mint kiderült, Marcel, amilyen csodálatos, olyan elérhetetlen volt.
Louis csak távolról nézhette őt a folyósóról. Nem mehetett a közelébe, ezáltal nem is szólíthatta meg őt. Ő nem ért fel a csodálatos egyedhez, akinek olyan vakítoan fehér volt a fogsora, hogy aki ránézett, az látta benne a saját tükörképét.
A kékszemű fiú csak álmodozhatott az elérhetetlen félistenről, hiszen miért is kellett volna neki az alacsony, kis ostoba Louis? A fiú, aki csak a szerelmes regényeinek élt, aki sohasem randizott, és aki nem öltözött a legcsodásabban, biztosan nem kellett volna egy ilyen fiúnak, mint Marcel Styles.
Aztán, egy esős, októberi napon, amikor Louis-nak rosszabb napja volt, mint bármikor, Marcel leült mellé ebédszünetben.
-Helló-mosolygott a fiatalabbik fiúra, aki természetesen azonnal elvörösödött, és idegességében leejtette az ujjai között lévő tonhalas szendvicset.
-Valami baj van, Louis?
Tudta a nevét. Ez meglepte.
A kékszemű fiú csak óvatosan megrázta a fejét, majd tekintetét a kék színű tálcájának szentelte, amin a tonhalas szendvicsének fele, valamit egy dobozot narancs juice kapott helyet.
Marcel őt nézte. Nem szólt semmit, csak gyönyörű szemeivel Louis aprócska alakját figyelte, aki emiatt kényelmetlenül kezdte érezni magát.
-Te figyelj Louis-szólította meg óvatosan, mire lassan felemelte a fejét, és félénken a fiúra nézett. A zöld szemű elővette azt a vigyorát, amire Louis, most már úgy emlékszik vissza, mint egy szörnyeteg vicsorára. De akkor még nem tudta, még nem tudott semmit.
-Úgy hallottam, hogy nagyon jó vagy irodalomból.
A kékszemű bólintott.
-Remek-biccentett az idősebbik is, majd közelebb hajolva megfogta Louis vékony, pulóver fedte alkarját. - Mit szólnál, ha segítenél nekem egy kicsit?
És Louis belement.
Péntek este, Louis elvitette magát az édesapjával Marcell szüleinek házához, ahol a fiú már a kapuban várta őt.
Minden rendben volt, tanultak, verset elemeztek, beszélgettek. Aztán Marcell megkínálta a fiatalabbikat egy, már felbontott dobozos kólával, Louis pedig mit sem sejtve, de elfogadta.
Másnap, meztelenül találta magát a hálószobában. Egy maga volt, Marcell sehol.
-Te meg ki a franc vagy? - szólt egy mély hang, amit Louis talán örökre megjegyzett, a férfi arcát pedig egy év után sem felejtette.
Göndör haja volt, magas, zöld szemű, és olyan csodásan karakteres arca volt, mint egy tökéletesen megfaragott görög szobornak.
-Válaszolj te ostoba, különben rád hívom a rendőröket! - indult meg felé a férfi, aki az ajtóban állt.
Louis sírni kezdett, mire a göndör hajú fiú megtorpant.
A kékszemű fiú csak annyit észlelt, hogy a göndör hajú idegen hangosan szídni kezdi a testvérét, majd telefonált, végül két teljes órával később hazavitte a csalódott, és összetört Louis-t, miután engedte, hogy megfürödjön.
Amikor Louis iskolába ment, mindenki rajta nevetett. Nem értette miért, és mai napig azt kívánta, hogy bár ne tudta volna meg. De a hír, a pletyka, előbb vagy utóbb mindenkit utólért. Őt inkább előbb, mint utóbb.
Marcel drogot tett az innivalójába. Bedrogoztatta, majd Louis tudatán kívüli állapotban, az idősebbik kihasználta a helyzetet, és elvette a fiú szüzességét. Ezt pedig levideózta, és elküldte mindenkinek.
Louis élete az egyik pillanatról a másikra tönkrement.
Ennek pedig már egy teljes éve.
Az emlékek nem hagyták őt el, a borzalmasabbak, amik azon a péntek este történtek, még hónapok után is kísértik a most tizennyolc éves fiút.
A tizennyolc éves fiút, aki egy évvel később egy pozitív terhességi tesztel a kezében ült az ágya szélén, miközben a legjobb barátja arcát a tenyerébe temetve fejelte meg a kemény ajtó felületét.
-Édes Istenem.. - morogta az idősebbik, egymás után megfejelve az ajtólapot.
Louis nem szólt. Nem tudott mit mondani.
Sokkos állapotba került, úgyanis ő sem hitte el, hogy már megint mibe keveredett.