i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part thirty-nine

- Kezdem unni ezt a folyamatos hazudozást és titkolózást - szólt a semmiből, mire felé kaptam a fejem.

- Van más választásunk? - érdeklődtem felnézve rá.

- Nincs... - sóhajtott, majd felhúzott a fotelból.

- Miután elballagtam abbahagyhatjuk ezt az egészet - simítottam végig a zakóján.

- Legszívesebben világgá kürtölném, hogy mennyire fontos vagy nekem - helyezte a kezeit a derekamra.

- Akárcsak én - borzoltam össze a haját.

- Hé - nézett durcásan.

- Héé - utánoztam nevetve.

- Elképesztő voltál ma - váltott témát hirtelen.

- Volt kitől tanulnom - mosolyogtam.

- És mégis magadnak köszönheted a legtöbbet - babrált a ruhámmal.

- Neked köszönhetem a legtöbbet - néztem mélyen a szemeibe. - Megtanítottál arra, hogy minden helyzetben erősnek kell lennem és, hogy ki kell állnom magamért. Megtanítottál arra, hogy becsüljem meg azt amim van, és éljek minden olyan lehetőséggel amivel közelebb kerülhetek a végső célomig - soroltam. - Mielőtt elkezdődött volna ez az egész gálára készülősdi, meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha is kiálljak ennyi ember elé és akármit is csináljak előttük. Aztán Neal aljas módon rávett arra, hogy vállaljam el ezt a szerepet és lám... Itt vagyunk. Egymás karjaiban. Belevágtunk egy olyan dologba, ami teljesen szembe megy a szabályokkal. Időm sem volt ott és akkor azon gondolkodni, hogy mi lesz azután, hogy hazamentem. És lehet, hogy jobb is, hogy nem rágódtam rajta, mert még a végén írtam volna egy listát amin valszeg több lett volna a kontra érv - tanakodtam. - Belegondoltál már abba, hogy mi lett volna, ha nem vállalom el a szerepet? - tekintettem fel kérdőn. A férfi megrázta a fejét. Úgy tűnt, hogy nem is akart belegondolni, de talán jobban is tette. - Mi lett volna, ha nem megyek bele Neal csacska kis fogadásába? Mi lett volna, ha másik szerepet vállalok el? Mi lett volna, ha visszautasítalak? Mi lett volna, ha...

- Nem kell több mi lett volna, ha... - szakított félbe. - Nem történtek meg. Szövetkeztél Neal-lel, elvállaltad a szöveget, nyitottam feléd, ahogy te is felém, túlléptük a tanát-diák határt.. Amikor ott voltunk a parkban. Azon az ominózus estén, te azt mondtad, hogy az egyetlen akitől félned kellene, az én vagyok - idézte fel. - Nem féltél tőlem. Ekkor tudtam, hogy ami történt, az nem csak a pillanat heve miatt volt. Megláttad bennem azt, amit régóta senki. A jókislány, aki sosem késik, mindenből a legjobbra hajt, annyit tanul, hogy mások csak pislognak rajta, nem szeg szabályt, nem jár tilosban; miattam mégis megtette. Te sosem úgy néztél rám, mint az előző barátnőim, akiknek a pénzem tetszett és nem én. Vagy ha én, akkor a külsőm és nem a belsőm. De te...

- Engem nem a külső érdekel - fejeztem be helyette.

- Pontosan - bólintott. - Téged sosem érdekelt, hogy mennyi pénzem van, sosem mondtad, hogy ezt meg ezt vegyem meg neked, sosem erőltettél még rám semmit - magyarázta. - Pedig hidd el, hogy neked bármit megvennék, nem kellene könyörögnöd érte.

- De én meg nem engedem. Nem várom el, hogy pénzelj, hogy eltarts... - csóváltam meg a fejem. - Szeress, tégy boldoggá, és én máris a tiéd vagyok. Ehhez pedig egy fillér sem kell.

- Mindig azon vagyok, hogy boldog légy - felelte.

- Nagyon jól csinálod - húzódott mosolyra a szám.

- Szeretni pedig... - gondolkodott el. - Tudod nagyon jól, hogy mennyire szeretlek - mondta egy kis hatásszünet után.

- Nem, nem tudom - néztem rá komolyan, de szememben megcsillant a pajkosság, mire kaján mosoly ült ki Sebastian arcára.

- Szeretnéd tudni? - kérdezte kacér hangon.

- Szeretném - kuncogtam. Sebastian a következő másodpercben felkapott a vállára, én pedig nevetve karoltam át, hogy mégcsak véletlenül se essek le. A hálóba érve, pillanatokon belül az ágyon landoltam, Seb pedig csípőre tett kezekkel megállt előttem. Elterülve a puha matracon vártam, hogy mit tesz most, de továbbra is csak ott ácsorgott, így hát kicsit megemeltem a fejem, hogy ránézhessek. - Na. Mi lesz? - érdeklődtem. A férfi ekkor döntött úgy, hogy beveti magát, ennek következtében pedig még pislogni sem volt időm, de Bastian már meg is támasztotta magát mellettem.

- Ennyit a lelkizős estről - nézett lemondóan.

- Eleget beszéltünk arról. Most inkább... - haraptam be az ajkam, miközben nyakkendőjénél fogva lehúztam magamhoz.

- Azt hiszem tényleg eltűntettem a jókislányt belőled - suttogta ajkaimra.

- Ekkora gond lenne? - túrtam bele a hajába.

- Nem minden esetben - biccentett amolyan "hagyjuk is" stílusban, majd nyakhajlatomba csókolt.

Testemet átjárta a bizsergés, a hasamban lévő pillangóknak pedig megszólalt az ébresztőórájuk, ugyanis az összes egyszerre aktivizálta magát. Minden porcikámmal akartam ezt az egészet. Akartam őt, és ahogy láttam Seb sem érzett másképp. Nem cicóztunk sokáig, hamar megszabadítottuk egymást a nemkívánt ruhaanyagoktól, így egyszál fehérneműben forrtunk össze egy újabb csókban. A férfi minden testrészemet elárasztotta csókokkal, ami miatt elég nehezen tudtam féken tartani a feltörni készülő hatalmas sóhajaimat. Néhány mozdulatánál ez a próbálkozásom kudarcba fulladt, Sebastian pedig ezt bíztatásnak véve folytatta tevékenységét. Nem kellett neki sokat erőlködnie ahhoz, hogy egy igazán mélyről jövő sóhajt halljon tőlem. Alsóajkamba harapva igyekeztem visszafogni magam, mielőtt még Bastian túlságosan elbízta volna magát.

Miénk volt az este, és ezt mi elég szépen ki is használtuk. Senki és semmi nem érdekelt minket, csakis az, hogy a másik kedvében járjunk valamilyen formában. Fáradhatatlannak tűntünk, pedig volt olyan pillanat amikor nagyonis azok voltunk. Ahogy meztelen testünk újra és újra összefonódott, a szívem mindig dobbant egy nagyot. A legjobb emberrel voltam, aki egész este figyelt rám és arra, hogy cseppet se érezzem magam kényelmetlenül. A kapcsolatunk új szintre lépett, én pedig egyre biztosabb voltam abban, hogy vele akarom leélni az életemet.