i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part thirty-one

[Sebastian Stan]

Ahogy telt az idő egyszer csak azon kaptam magam, hogy Brooklyn már a 18. születésnapját ünnepli. Ahogy elnéztem a képeket az interneten eléggé jól érezheti magát. Az összes fotón fülig ért a szája, főleg azon amelyiken két kissráccal pózolt. Biztos ők az unokatestvérei akikről annyit mesélt. Egyszerűen imádja őket, és ahogy a fiúk arcát elnéztem, ők is imádják Brooklyn-t. És nem tagadom, én is valahogy így érzek. Gyűlölöm magam amiért így bántam vele, hisz egyáltalán nem érdemelte volna ezt... Hiába haragudtam rá, attól még szerettem. Az első pillanatban amikor megláttam, tudtam, hogy ő más. Aztán ahogy szépen lassan jobban megismertem, annál jobban vonzódtam hozzá. Nem szép, hogy tanár létemre, egy nálam sokkal fiatalabb diákkal volt viszonyom, de akkor ez minket nemigen érdekelt.

Ma egész korán eljutottam aludni, 10-kor már ágyban voltam, ami az elmúlt napokban nem volt jellemző. A sok intézkedni való miatt az elmúlt körülbelül egy hétben, fél 12-nél előbb nem volt lehetőségem alvásra.

Éjfél körül arra riadtam fel, hogy valaki rátenyerelt a csengőre. Először fogalmam sem volt arról, hogy mégis ki a fene lehet az ilyenkor, aztán az első gondolatom a hülye szomszéd volt, aki most jön bosszút állni, amiért a múltkor nem adtam neki piára valót. Álmosan és kissé feldúlva baktattam a bejárati ajtóhoz, eltervezve azt, hogy hogyan fogom elküldeni a búsba. Az ajtó kukucskálóján kilesve, döbbenten konstatáltam, hogy az illető aki az ajtómban ácsorog, egyáltalán nem az alkesz szomszéd. Másodpercek leforgása alatt tekertem el a kulcsot a zárban, majd kitártam az ajtót.

- Brooklyn, te mégis mit művelsz itt? - kérdeztem fáradtan. A lány valósággal bedőlt az ajtón, szinte az utolsó pillanatban kaptam el, hogy ne zakózzon a földre. Te jó isten...

- Hiányoztál - pislogott fel rám. Pupillája borzalmasan tág volt. - Én is neked ugye?

- Te részeg vagy - ráztam a fejem.

- Csak egy icurkapicurkát - mutogatta.

- Tényleg? - vontam fel a szemöldököm. - Csak egy icurkapicurkát? Hát nekem nem úgy tűnik - segítettem el a kanapéig.

- Pedig tényleg nem ittam sokaat - terült el.

- Vagy csak már nem emlékszel rá - dörzsöltem a homlokom. - Miért ide jöttél? Miért nem mentél haza?

- Azt mondtad, hogy ha betöltöttem a 18-at akkor ugyanitt vársz - felelte. - Itt vagyok.

- És csatak részeg vagy - fogtam a fejem. - Ettél te egyáltalán valamit, vagy csak gurítottad le a feleseket és a többi alkoholt?

- Azt hiszem megettem egy zacskó ropit - tanakodott.

- Istenem - sóhajtottam fel. - Hozok neked valamit.

- Oó - ült fel a kanapén.

- Ugye nem fogsz hányni? - fordultam vissza hirtelen.

- Lehet - bólintott.

- Le ne hányd a kanapét mert nem fogom tudni kimosni - siettem oda hozzá, majd felsegítettem onnan, és mielőtt még kibukott volna belőle a mai adag, gyorsan elkísértem a wc-ig.

- Mint valami rossz romantikus filmben - nevetett miután letörölte a száját.

- Hát ez baromi romantikus - engedtem el a haját. - Kell még?

- Nem. Asszem jól vagyok - tápászkodott fel.

- Mostmár akkor egyél valamit - noszogattam, miközben belém karolt.

- De nem akarook - rázta a fejét.

- Mint valami morcos kisgyerek... - ültettem vissza a kanapéra. - Édesanyád ki fog akadni, hogy nem mentél haza...

- Majd azt mondom, hogy Lily-nél aludtam. Ő falaz nekem - terült ki úgy ahogy azt nemrég tette.

- De attól még ki fog akadni, hogy nem mentél haza - kotorásztam a hűtőben.

- Nem lehetne, hogy ne beszéljünk anyuról, és arról, hogy valszeg be fog zárni a szobámba egy hétre? - érdeklődött.

- Abbahagytam - mentegetőztem. - Csak gondoltam felkészülhetnél rá.

- Á-á.. Erre nem lehet felkészülni - csóválta a fejét.

- Ha összedobok egy szalámis szendvicset az jó lesz? - vettem ki a hűtőből néhány cuccot. - Brooke? - néztem a kanapé felé, miután nem érkezett válasz. Két perc alatt képes volt benyomni a szunyát. Halkan visszapakoltam a hűtőbe, majd megálltam az alvó lány mellett. Totál kiütötte magát, én pedig nem tehettem mást, minthogy elszállásoltam. Óvatosan felvakartam Brooklyn-t, majd némán felvittem az ágyamba. Majd alszom én a kanapén, jobb lesz neki a puha ágy. A cipőjét lassan lehámoztam róla, hogy azért mégse abban aludjon, majd elindultam vissza a nappaliba.

- Seb - szólt utánam kómásan. Az ajtóban állva visszafordultam és vártam, hogy mit szeretne. Megpaskolta maga mellett az ágyat, majd ködös tekintetével rámnézett.

- Nem hiszem, hogy...

- Ahj - szakított félbe. - Ez a te lakásod, nehogy már a kanapén aludj - dünnyögte. Lassan az ágy másik feléhez sétáltam, majd ahogy kérte, befeküdtem mellé. - Bocsi, hogy felkeltettelek - húzódott közelebb.

- Semmi gond - ráztam a fejem. - Te bármikor felkelthetsz - suttogtam.

- Szeretsz még? - pislogott fel rám. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt az alkohol miatt kérdezi vagy pont, hogy nem. Mélyen a lány szemeibe nézve próbáltam valamiféle választ kapni.

- Lynn... - simítottam kezemet az arcára. - Szeretlek és mindig is szerettelek - súgtam. Brooklyn arcára halvány mosoly ült ki. Kezét az enyémre helyezte, miközben mégközelebb férkőzött hozzám. Hiányzott már az, hogy ilyen közel érezzem magamhoz, és ahogy elnéztem neki is. Sokáig néztük egymást némán, amikor Brooklyn megtörte a csendet.

- Most akkor megcsókolsz, vagy nézzük még egymást egy kicsit? - kuncogott fel. Halk nevetés hagyta el a számat, majd lehajolva hozzá, ajkaimat az övére tapasztottam. Kétség kívül hiányoztunk egymásnak, de most végre újra itt vagyunk, és ez a legfontosabb.